Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Veres Patrik története

Előző kapcsolatomból van egy nagy fiam Ádám. Ő 1997-ben született. Mostani férjem 6 évvel fiatalabb nálam, de ez Őt nem zavarja. Félt és szeret minket, hisz  akiket eddig  szeretett azokat már elveszítette. Nővérét 16 éves, anyukáját 21 éves korában veszítette el. Most lesz 31 éves és sajnos már a kicsi fiát is elvesztette. 7 éve ismerjük egymást, és 5. éve élünk együtt. Kapcsolatunkból 2006-ban született egy gyönyörű kisfiúnk Misó (Misike). Jobb apát el sem tudok képzelni, sőt ilyet kívánok mindenkinek. Rengeteget segített. Elhatároztuk legyen még egy babánk, de sokat nem akartunk várni, hisz én már 37 éves vagyok.

Tavaly karácsonykor már boldogok voltunk, hisz sejtettük egy újabb baba van a pocakomban. Szinte repültünk a boldogságtól. Rendesen jártunk vizsgálatokra, Uh-ra, sőt életkorom miatt genetikára is menni kellett. Vettek tőlem magzatvizet is, mondván biztos, ami biztos.

Minden leletem negatív volt. Soha egy rosszullét, hányás semmi. Gyönyörű terhességgi időszak. 13-14 hetes terhes voltam, amikor kiderült, Ő is fiú lesz.

Na ettől a fiúk még boldogabbak lettek. Hisz teljes férfi uralom lesz.

Furcsa, de mindig olyan furcsa volt, mert féltem a szüléstől. Már az elejétől fogva, pedig tudtam Ő is császárral fog születni, mint a bátyjai. A nevén is olyan sokat tanakodtunk. Szülés előtt pár nappal még nem tudtuk, hogy fogják hívni.

A férjem nem tudta elképzelni, hogy lehet két gyermeket egyformán szeretni. Félt, hogy egyikőjük megsínyli, nem fog annyi szeretetet adni Neki, mint a másiknak.

A csecsemősnőt is megkértem, csináljon képeket a kicsiről, hisz eddig egyik fiamat sem fényképeztük rögtön szülés után, hiába dolgozom a kórházban. Lehet ez is valami megérzés volt.

Eljött a nagy nap. 2008. 08. 08 azt mondták az évszázad legszerencsésebb napja lesz. Reggel 8:15-re voltam kiírva műtétre.

8:43 peckor megszületett Patrik 3950 gramm és 54 cm. Gyönyörű nagy baba.

Miután betoltak a szobába, férjemet rögtön beengedték. Igaz kába voltam, de mondta, szép nagy baba és együtt néztük Róla a képeket fényképezőgépen. Az feltűnt viszont,hogy mikor a nővérek bejöttek és Patrikról érdeklődtem, mindig azt mondták. Nemsoká jön majd a doktornő.

Ezt furcsáltam, de elhessegettem a rossz gondolatokat.

Miután férjem elment, megpróbáltam aludni. Majd egyszer 11 óra körül jött a doktornő, hogy el kell, hogy küldje Patrikot Debrecenbe a Klinikára, mert valami baj van a szívével. Születése után oxigént adtak egy kis csövön keresztül Neki, hogy jobban tudja szedni a levegőt. Rögtön sírni kezdtem, de megnyugtatott a csecsemőorvos,  nem lesz semmi baj, ne sírjak.

Mint kiderült, páromnak is elmondták mindezt mielőtt hazament, csak már nem jött vissza hozzám. Úgy volt vele, legalább egy kicsit pihenek. Valamit tudat alatt mégis éreztünk.

Annyira magunkba zuhantunk, hogy nem volt erőnk tudatni senkivel, hogy Patrik megszületett. 12:15-kor jött érte a Cerny mentő. Még nem is láthattam, hisz felkelni sem tudtam a császár miatt.

Pihenjek mondták, de hogy, mikor elviszik az én drága kicsimet. Persze babás szobában voltam így a többieknél bent volt a baba. A szívem majd meg hasadt a babák láttán.

Ott feküdtem, és teljesen tehetetlennek éreztem magam. Sírtam, semmihez nem volt kedvem. Valamit éreztem. Sírtam, de elhessegettem a rossz gondolatokat. Nem lehet semmi komoly baj. Megműtik a pici szívét, na és nem lesz futóbajnok. De Ő akkor is az enyém lesz.

Aztán a férjem telefonált. Persze elég sűrűn, mert Ő telefonálgatott a kicsi után, hogy mi van Vele. Sajnos délután már tudtuk, viszik tovább Pestre. De azt, hogy hová, nem tudták megmondani, majd értesítik a férjem onnan, ahová viszik – mondták, mert a telefonszám Patrik papírjai közt lesz. Majd ott derül ki van-e nagyobb baj és, hogy műthető-e. Debrecen szerint ugyanis “csak”aorta szűkülete van. És ez műthető.

Tehát 17:15-kor vitte tovább a mentő Pestre. A nőgyógyász bejött nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, hisz olyan nagy és erős baba. Ő beszélt Debrecennel és mondta ha kell az aláírásunk, hogy műthető legyen indulunk akár éjszaka is.

Alig aludtunk, vártuk a telefont. A férjem otthon, én pedig a kórházban. Örökké valóságnak tűnt az éjszaka,hisz még azt sem tudtuk hová vitték Patrikot, hol és kinél érdeklődjünk.

Másnap 9-kor mondtam a csecsemőorvosnak derítse ki végre hol van Patrik. Ekkor tudtuk meg az Országos Kardiológiára vitték és szívkatéterezése lesz. Ez mutatja ki, van -e komoly baj. Majd pedig egy team fogja eldönteni, hogyan tovább.

Mivel a gyermekorvosunkkal nagyon jó viszonyban vagyunk felajánlotta majd Ő beszél Pesttel. Jobban is érti mit mondanak meg hátha Neki több mindent elmondanak.

10:15-kor megjelent az ajtóban a csecsemőorvos a gyermekorvosunkkal. Ekkor éreztem, hogy nagy baj van. Elkezdtem remegni és folyt a könnyem

Azt mondták nem lehet megmenteni hiába nagy és erős baba. Ki kellene az egész kicsi szívét cserélni, (Shone-szindróma) de azt nem bírná ki. Könyörögtem akkor tegyék vissza a hasamba hisz ott olyan jól érezte magát. Csak sírtam és sírtam. Közben felhívtam a férjem,hogy jöjjön ki. Nem mertem még akkor megmondani neki a szörnyű hírt hisz autóval jött hozzám.

Teljesen összeomoltunk. Együtt sírtunk és kerestük a választ a miértre. Persze erre nem válaszolt senki. Pest vissza küldte Patrikot 13:15-kor Debrecenbe meghalni.

A papírok aláírása miatt férjemnek be kellet utazni Debrecenbe. Vártuk mikor érkezik meg a mi kis kincsünk. Menni akartam én is hisz én még nem is láttam,nem éreztem az illatát nem is simogattam. Viszont az orvosom nem engedett mivel egynapos császáros voltam.

Férjem este 6 körül elindult,hogy elbúcsúzzon Patriktól.

Félt,hogy mit fog látni,milyen állapotban lesz a kicsikénk. Mint kiderült útközben már kétszer újraélesztették,hogy eltudjon a párom búcsúzni Tőle.

Én pedig még mindig csak  feküdtem tehetetlenül.

Miután férjem megérkezett Debrecenbe megnyugtatta férjem ne féljen semmitől,mert Patrikon semmi nem látszik. Gyönyörű nagy baba. Se inkubátort se gépi lélegeztetést nem igényel hisz egyébként semmi baja.

És tényleg Patrikom ott feküdt tipegőbe felöltöztetve és ugyanolyan volt mint a többi hasonlókorú baba. Csak injekciót kapott ami a magzati keringés tartotta fenn. Apa sírva simogatta, puszilgatta, elmondta Neki mennyire vártuk mi is és a bátyjai is. Minden berendezve az Ő fogadására,de Ő ezt már nem láthatja mert hiába vigyáztunk Rá eddig sajnos nem tudjuk hazahozni mert beteg és nem tudják megmenteni pedig mindenünk odaadnánk érte.

Lekapcsolták az injekciót ami a magzati keringést tartotta fenn hisz ezzel se maradt volna életben sokáig. A többi szerve is elkezdte volna feladni a működést és mi ezt nem akartuk. Nem akartuk,hogy szenvedjen. Szörnyű volt ezt a döntést meghozni,de Patrik remélem megért bennünket.

A doktornő elmondta így 1-2 órát élhet. A férjem még este 10-kor bejött hozzám a kórházba és együtt szagoltuk sírva a kezét. A kezét amin ott volt PATRIK ILLATA. Nekem csak ennyi jutott belőle és a fényképek.

Az én drágám megérezte biztos,hogy hazavárjuk Őt mert nem akart meghalni. Reggel amikor férjem telefonált csak annyit mondtak :”Hihetetlen,de túlélte az éjszakát!”

Bíztunk, hátha van csoda, de sajnos 8:25-kor Patrikból Angyalka lett.
A mi kis Angyalkánk.

Nagyon szeretjük és soha nem feledjük!!!!!!!!

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Patrikért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>