Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Valentin Angyalka története

A mi történetünk 1995-ben kezdődött. Szerelem első látásra. Én akkor 15, ő meg 18 éves volt. Alig töltöttem be a 18-at már együtt éltünk, és terveztük a jövöt.2002-ben elkezdtünk építkezni, akkor ő 25, én 22 éves voltam, szépen lassan haladtunk is a munkával, mindent két kezi munkával oldottunk meg, és én sem röstelltem megfogni a munka nehéz részét. 2005-ben jártunk lassan, de biztosan a munkák befejezésénél, amikor úgy döntöttünk, jöhetne a baba. Mire elhatároztuk magunkat és a családtervezésre adtuk a fejünket, rá 1 hónapra a várva várt baba a pocakomban volt, nem kellett rá sokat várnunk, szinte elsőre összejött. 18 nappal a kiírtnál előbb, k005-ben érkezett Kisfiúnk hozzánk, akit Kristófnak hívnak, és lassan 4 éves lesz. Nagyon boldogok voltunk, de a férjem már amikor a kisfiunk 6 hónapos volt már szeretett volna kis tesót neki,de én még nem, mert rengeteg tejem volt és még nem éreztem elérkezettnek az időt egy újabb babára. megbeszéltük várunk míg a kisfiunk 1és 1/2 éves lesz,amikor eljött ez az idő szinte hihetetlen volt a csoda a 2.baba útban van,Kislányunk 22nappal elöbb született meg a kiírtnál 2008-ban őt Amirának hívják ma már lassan 1és 1/2 éves lesz. Férjem mindig is nagy családot akart és tervezte is de én mindig azt mondtam hogy még ne hiszen kicsi az Amira még, majd ha 5-6éves lesz majd akkor legyen kistesójuk.eltelt 11 hónap és egy januári szombaton rendeztünk egy kis csokiszőkőkutas bulit itthon a családtagoknak,hogy egyet jót bulizzunk együtt. Ezen az éjszakán amikor nem védekeztünk mert ez az egyetlen olyan éjszaka volt amikor nem figyeltünk oda fogant meg a 3 kisélet bennem. Február elején nem jött meg a mensim és vettem egy tesztet ami pillanatok tört része alatt kimutatta várandós vagyok, eleinte nem örültem a hírnek a baba elvetetése is megfordult a fejemben hiszen a kicsi 11 hónapos volt, átalakítás-felújítás kellő közepén vagyunk, és a pici még éjjel-nappal szopik. Felhívtam az egyik orvost, aki a közelünkben lévő faluban “most már városban” rendelt maszekban, hogy babát várok, de nem igazán tudom mit akarok. Azt mondta akárhogyan is döntünk, ő azon a hétvégén szombaton rendel ott nem messze tőlünk, menjek el, és segít mindenben. Február 14-e volt ez a szombati nap, a szerelmesek napja, de már tudtuk arra a napra mit is akarunk, szeretnénk ezt a babát megtartani és megszülni-felnevelni. Így elmentem az első randira a babámmal. Láttam őt képen és az orvos is igazolta azt amit már tudok hogy babánk lesz ő azt mondta 5hetes ,de ez megfelelt annak amit én is kiszámoltam,10 hetes vizsgálatra irt nekem újabb időpontot,de történt valami közben a forduló napom mindig szerda volt és kedden a 9.hétben volta akkor még,reggel felkeltem és furán éreztem magam,hány ingerem volt fájt a hasam, mensis jellegű fájások voltak,alig ettem valamit mikor elmentem wc-re és felkiáltottam vérzek. Szóltam férjemnek hogy hozzon be betétet és megyek fürödni vigyen be a korházba, hívtam orvosom hogy mi a bajom de ő nem tudott mit mondani mondta menjek be és akkor megvizsgál és többet tud mondani. Remegve mentem be a kórházkapuján és még jobban félve a kórház 4.emeletére mert Soproni kórháznak ott van a szülész-nőgyógyász részlege. Megkerestem orvosom aki éppen ügyeletes volt az ambulancián és megkért egy másik orvost hogy nézzen meg. Megnéztek mindketten és azt mondták a baba jól van és látnak egy bevérzést is ott, ami vagy felszívódik vagy elvetélek bele. Szépen megnyugtattak az biztos. Férjemnek meséltem mi van, mi a baj. De a pici jól van odabenn,Orvosom mondta szombaton majd menjek le azért hozzá amúgy is időpontom volt nála és megnéz akkor is engem és hogy mi van a pici babával.4 nap alatt a bevérzésem hatszorosára nőtt és a gyermekem körül a méhen kívül 3/4-de vérben volt leválasztva a petezsákot a hasfalról ami vetéléshez vezethet. Kérdeztem mi lesz ha megtörténik a vetélés az hogyan zajlik majd mit kell figyelnem??elmondta mi hogyan lehet majd. De arra is kíváncsi voltam hogy ha életben marad is a baba akkor nem szenved semmi károsodást majd ez végett. Azt mondta ezt bízzuk az égiekre ők tudják mit akarnak vele tenni. De jó lenne ha befeküdnék 3 hétre minimum a kórházba de nem garantál semmit sem a baba életben maradásában. Nem látott sok esélyt rá, de bíztam magamban a babában és abban hogy 2 gyermeket már szültem nem lehet gond. otthon pihentem,ebédet hozatunk, próbáltam minél többet pihenni,mert sem a gyerekeket nem vállalta senki sem 3 hétre sem pedig segítségünk sem volt erre a feladatra sem pedig a férjem főnöke nem tolerálta ezt hogy 3hétig nem dolgozik így választottuk az otthoni pihenést. Minden héten menetem a kórházba ahol ultrahangon megnézték a picurkát és nem sok jóval kecsegtettek.11hetes ultrahangon azt mondta az orvosom és a mellette lévő szülésznő hogy :hogy hogy él ez a gyerek,ennek el kellett volna mennie,egy csoda hogy él még!!!Teljesen magam alatt lettem, szerencse a barátnőm elkísért, velem volt ott is. Azt mondták a gyermekemnek 3cm-en múlik az élete hogy még nem vált el teljesen a hasfaltól ezért van még életben de készüljek fel arra hogy bármikor elvetélhetek. Rettegés volt minden perc. Minden wc-zéskor azt figyeltem mikor megy el a baba, mert a 9.héttől folyamatosan véreztem vele. Eljött a 12hetes UH. is ahol már csak 1 és 1/2 cm-n múlott az élete de nem mondta egyik orvos sem hogy vetessem el, csak annyit mondtak, hogy ha a 16-18 hetes UH-on is lesz vér körülötte vagy ha nem szívódik fel meg kell szülnöm őt. Így mentem el az uh-ra is de hála istennek a vér teljesen felszívodott. Minden eredményünk negatív lett. Nagyon boldog voltam és örömmel újságoltam a férjemnek hogy nincsen semmi gond és a baba sem károsodhatott ez miatt, úgy hogy van remény arra hogy megszülesen.20 hetes ultrahangon is rendben volt de gerinc uh-ra vissza kellett mennem a 21.héten,azzal nyugtattak hogy szinte mindenkit visszahívnak akinél a baba úgy fekszik hogy nem látják végig a gerincet végig. Visszamentem 1 hét múlva ahol közölték minden rendben. Mindig pontosan jártam vissza az uh-ra amikre az orvosom kiirt minden rendben volt de mivel tudtam hogy az előző két terhességem alatt már a 24.héttől voltak haskeményedéseim, és ennél a babánál is előjöttek, szóltam orvosomnak és nem csinált más semmit sem mint megultrahangozott és kész. Semmi vitamin, semmi sem. Magneb6, no-spa ennyi de ezt, már az elejétől is szedtem. A bevérzésem alatt sem kaptam semmilyen gyógyszert sem. Visszahívott 26hetesen is hogy megnézze a babát ott is mindent rendben talált de addigra a lábaim olyan szinten dagadtak és visszeresek lettek és nagyon fájtak is mondom az orvosomnak a panaszom erre ő csak Venoruton gélt és kapszulát írt fel ,ami nem használt mert a kapszula beszedése után szinte egész nap kemény volt a hasam,ez miatt nem aggódtam mondta akkor ne szedjem csak kenjem a lábaimat a krémmel. Így is tettem. Kaptam tőle időpontot aug 01-re amire már nem kellettem elmenni mert július 27.én reggel arra ébredtem fáj a háta és utána fáj a hasam. Mentem fürödni nem gondoltam semmi rosszra. Az elsö két gyermekemnél a magzatvíz folyt el és nem voltak fájásaim azokat és a tágítást oxitocinnal segítették, így nem tudtam milyenek a valódi fájások mert az oxitocin után szinte pillanatok alatt megszülettek a gyerekek. Így sem csillapodottak a fájások,gondoltam beleülök egy kicsit a kádba ha már úgyis megszülök akkor picit lazítok előtte, de hirtelen a nyákdugóm elment,szabály szerűen kiugrottam a vízből és hívtam férjemet hogy hivja fel a tesóját, mert mennem kell a kórházba a férjem dolgozni ment tőlünk több 100km-rel arrébb. Mert ő kamion sofőr. Jött is sógorom aki éppen Sopronban volt bevásárolni és rohant haza ide hozzánk ahogy csak tudott. Bevitt a soproni kórházban ahol megállapították, hogy teljesen eltűnt a méhszájam és 4 ujjnyira nyitva vagyok,de jól le is csesztek hogy miért nem mentem Győrbe vagy Szombathelyre mert oda kellett volna mennem ha ilyen korán szülök,De ezt nekem senki sem mondta honnét kellett volna tudnom. De már ők sem tudtak tovább küldeni mert különben a mentőben szültem volna meg a babát és akkor semmi esélye sem lett volna az életben maradásra,igy ott fogtak és befektettek a szülőszobába hogy szülni fogok nincs mese. Nagyon aggódtam hiszen tudtam nagyon korán van még a megszületéshez de bíztam abban, hogy nála korábban született gyermekek is életben maradtak. Mikor bementem megultrahangoztak és azt mondták a baba fejjel lefelé van,éppen váltás lett mire a szülőszobába kerültem, így egy másik orvos vett át akit nem ismertem mert ő csak fél éve dolgozik itt,persze az én orvosom éppen a szabadságát töltötte. Megvizsgált az orvos és halkan suttogott valamit a szülésznőnek aki csak mosolygott rám,kérdeztem valami baj van annyit mondtak nem nincsen nyugodjak meg. Megnyugodtak hiszen tudtam jó kezekben vagyunk,Közben a szokásos papirokat kitöltöttem és közölték velem ha megszületik a baba egyszerre viszik Győrbe vagy Szombathelyre de még nem tudják hova de semmi akadálya sincsen annak hogy utána menjek a babának. Így nyugodtan néztem elébe a szülésnek, baba jól van a szívhangja is jó neki,velem minden rendben,Igy nem lehet baj velünk,közben a következő vizsgálatra és fájásra várva megfordult a kicsi,faros lett. Magzatburkot repesztettek nem fájt egyáltalán semmi sem. Inkább kellemetlen volt. Egyszer csak közölték a pici érdekében császárral fog megszületni,megijedtem de nem érdekelt mert tudtam neki így jobb lesz,nem kell átélnie a születési traumát és könnyen meg fog születni nem kell kínlódnia. Pillanatok alatt a műtőben voltunk és már kezdték is a műtétet, gerincbe kaptam érzéstelenítőt, ami abszolút nem volt fájdalmas, kellemesen csalódtam benne. Nem sokkal később hallottam a mi kicskénk felsírt,  könny futott a szemembe. Tudtam, bíztam benne minden rendben van vele. Gyorsan elvitték,nem mutatták meg nekem mert ilyen picinél minden perc számit. Az ilyen pici babákat lélegeztető gép lélegezteti ami normális. Hiszen ilyen picike babáknak nincsen semmijük sem megérve a kinti élethez. Nem érett a tüdejük,idegrendszerük,semmijük sem,de lélegeztetéssel és sok sok türelemmel-törődéssel sok baba életben maradt. Ez ami éltetett. Kisfiúnk Valentin 2009.07.27.én reggel 8:40kor született nem kis súllyal hiszen 1530gr volt és egészséges. Engem elláttak,összevarrtak és kivittek a nőgyógyászati osztályra ahová a sógoromék és a férjem is bejöhetett hozzám mert addigra a férjem is haza jött hozzánk. Valentint 20 perces korában a győri koraszülött roham mentő elvitte őt Szombathelyre mert Győr nem tudta fogadni valamilyen fertőzés miatt ami a koraszülött osztályon volt. Minden orvos aki bejött hozzánk biztatott hogy a baba súlya nagyon jó és a kilátásai is de Szombathelyen jó helyen van,ott vigyáznak rá,és megfelelő gépeik vannak a babának. Egész nap körülötte járt az eszem és boldogan írtam az sms-eket hogy megérkezett a kisfiunk Valentin. Másnap július 28.án kedden férjem utána ment Szombathelyre ahol azt mondták jobban van a tegnapi naphoz képest de ne feledjük el ha nincsen lélegeztetőgépen, akkor ő nem élne, de amúgy jók a kilátásai is. Boldog voltam és a férjem odaadta annak a telefonnak a számát ami a Valentin mellett csörög annál a doktornőnél, aki vigyázz rá.délután felhívtam én is a doktornőt és érdeklődtem a kisfiam után, aki nekem is nagyon kedvesen elmondta ugyanazt amit a férjemnek is.De én hozzá füztem örülök hogy az állapot stabil és nem romlott. Megnyugodtam. A kedves doktornő még azt is elmondta hogy jobb lenne minél előbb ha utána tudnék menni mert a picinek kellene az anyatej,amivel nem volt gond hiszen pillanatok alatt tele volt a mellem és fejtem is neki az elsö alkalommal 20gr-ot amit lefagyasztottak, és majd holnap utána vihetek ha megyek. Nagyon boldog voltam és a férjem is amikor újságoltam neki hogy mi van,.Vártam a holnapot mert a szülészorvosommal meg akartam beszélni hogy engedjen utána. Este 6után jártunk amikor sógoromék, akik bevittek jöttek hozzám és meglepetés Mcdonalds-os menüt hoztak. Boldogan újságoltam nekik a jó híreket és boldogok voltak ők is,de aztán minden egy pillanat alatt megváltozott. Szólt a nővér, menjek ki, én még vicceltem is hogy mindenki menjen? Miért??? Nem hanem csak én menjek ki,közölte Szombathely van a vonalban velem szeretnének beszélni,éreztem baj van. Remegő hanggal vettem fel a telefont és akkor beigazolódott, a gyanúm, baj van. Közölte velem a női hang hogy a kisfiam Valentin a második vizsgálat közben a keringése összeomlott ,de sikerült nekik helyre állítaniuk,de közben kapott egy légmellet amit szintén helyre hoztak amikor észre vették hogy a baba tekintete nem olyan mint volt. Elvitték vizsgálatra ahol megállapították agyvérzést kapott, és nem sokkal ez előtt meghalt!!Nagyon sajnáljuk mindent megtettünk érte de nem élte túl, Ordítottam a telefonban nem nem lehet igaz,nem!!Hihetetlen fájdalmat éreztem,aki az előbb még pár órája jól volt és az állapota is csak javult most meg közlik hogy nincsen többé. Mikor felkiáltottam hogy nem nem leht igaz hirtelen azt vettem észre rogyok le a székről és a szüleim felkapnak és mindenki sir körülöttem én megordítom hogy hívjátok fel a Norbit jöjjön be jöjjön be,őt szeretném,de pillanatok alatt eszembe jutott nem kérhetem meg arra hogy egyedül jöjjön be, kértem sógorom menjen haza érte de ne mondja el neki mi történt. Ezzel sógorom elment haza hozzánk élete leghosszabb útja volt. Abban a pillanatban ahogy haza ért férjem Norbi látta rajta valami baj van. Kérdezte ugye nem ,de szomorúan odament hozzá és azt mondta neki sajnálom. Férjem összeesett kinn az utcán és zokogott,de mindenki körülötte. Kisfiunk Kristóf ment oda hozzá hogy Apa miért sírsz, mi a baj én itt vagyok veled, nincs semmi baj Apa!!Én a kórházban a férjem az utcán van összerogyva fájdalmában,De nincs mese be kell jönnie hozzám mert most kellünk igazán egymásnak. Addigra engem átvittek egy másik szobába ahol teljesen egyedül voltam. Kaptam nyugtató injekciót egyszerre,de ott voltak körülöttem a családom akik vigaszt próbáltak nyújtani, akik maguk sem találtak vigaszt a fájdalmukra, fájdalmunkra. Péntekig voltam ott benn a kórházba haza engedtek saját felelőségemre és hétfőn a temetés napján szedték ki a kapcsokat,Szegény férjem maga intézett mindent a temetés körül. Csütörtök éjjel írtam Norbinak egy sms-t, hogy ne haragudjon rám, amiért nem vigyáztam pici Valentin-a és hogy nagyon félek haza menni de nagyon várom is már.2009.08.03.án volt a temetése Valentinnak, aki élt 34 órát. Délelőtt amikor meghozta a temetkezési vállalkozás a kicsit a temetőbe ravatalozás előtt megnéztem mert én akkor láttam csak őt először és utoljára is. Sokan ellenezték hogy megnézzem én azóta sem bánom mert így eltudtam tőle búcsúzni, szépen csendben. Amikor mentünk a ravatalozó felé az villant át az agyamon hogy biztosan ezt szeretné,meg akarom nézni őt. Remegett lábam-kezem azt hittem összeesek ott menten. De látni akartam őt és meg is néztem. Mise és Temetés alatt egyfolytában a pici fehér koporsót néztem és olvastam rajta a feliratot hogy Németh Valentin élt 1 napot. Egész temetés alatt arra koncentráltam hogy nem szabad összeesnem nekem a temetés után haza kell mennem a két kicsi gyermekemhez,nem tehetem ki őket újra annak, hogy megint elmegyek a kórházba. Féltem, hogy a sebem nehogy kinyíljon és baj legyen. Azóta minden nap kimegyek a temetőbe a gyerekekkel és meglátogatjuk Vatimot, mert kisfiam csak így hívja őt.
Nehéz még nagyon nekünk még friss események ezek. De a gyerekek miatt tovább kell lépnem.

Köszönöm hogy elolvastátok történetemet!
Irhatok is emailt a következő cimre:naka08@aplusnet.hu -ra.
Valentin angyal és Kristóf -Amira édesanyja.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Valentin Angyalka emlékére, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>