Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Timike története

Történetünk 2006. Júliusában kezdődött. Abban a hónapban fogant meg 3.
gyermekünk, Timike. Mikor megtudtam a terhességet, madarat lehetett volna velem fogatni. Két fiacskám, 11 és 12 évesek,évek óta rágták a fülünket egy kistestvérért. Aztán 2004-ben úgy gondoltuk,hogy megpróbáljuk. Két év telt el, mikor bekopogtatott hozzánk egy pici élet. Nagy volt a boldogság, hiszen úgy gondoltuk,életünk utolsó lehetősége Ő. A férjem 2006-ban volt 42 éves, én 39, így érthető, hogy így gondoltuk.
A terhességem gond nélkül zajlott. Persze,volt pici aggodalom, menni kellett magzatvíz vizsgálatra, féltem,hogy nehogy elvetéljek, de attól talán még jobban,hogy nehogy sérült gyerekem szülessen. Nem bántam,hogy fiú vagy lány, szép vagy csúnya, kicsi vagy nagy, csak az volt a kérésem, hogy
egészséges legyen.
Persze, mikor megtudtuk a genetikai vizsgálat eredményét( teljesen negatív volt), és azt is, hogy kislányunk lesz – hát, el sem lehet mondani,hogy mennyire örültünk. Minden rendben volt a babával is és Velem is.
Körülbelül 30 hetesen voltam 4D-s vizsgálaton. Bár nagyon hosszan
próbálkoztunk, nem mutatta meg a pici arcocskáját, mindig eltakarta a kis
kezével-mintha bujkálna előlem. Akkor még nem tudtam,hogy ez miért volt így,de úgy voltam vele,s ebaj, ha kibújik, össze-vissza fogjuk úgyis szeretni
mindannyian, és akkor majd meglátjuk a gyönyörű pofiját.
2007.április 22-re, vasárnapra voltam vele kiírva szülni. A fiaim minden este
megpuszilták a hasamat, húsvétkor verset mondtak neki és meglocsolták.
Április 20.-án, pénteken voltam nst-n, minden rendben volt. Az orvosom azt
mondta, hogy ha vasárnap nem szülök meg, hétfőn reggel menjek nst-re,ésamnioszkópiára.
Vasárnap délelőtt arra ébredtem,hogy nagyon erősen,szinte fájdalmasan rúg bennem. Megpaskoltam a pocim, és mondtam neki, hogy mi ez a kravaj
odabenn, picur, készülsz kifelé ugye? Aztán elcsendesedett. Délután vártam a mozgását, de nem mozdult. Pici apró, halvány görcsöket éreztem a méhszájam körül. Mondtam a férjemnek,hogy nyilván éjszaka megyünk szülni( a kisebb fiamaz utolsó napon egyáltalán nem mozgott, aztán másnap reggel megszületett).
Tudatosan nem volt bennem semmi aggodalom, de azt gondolom, az anyai ösztön valamit súghatott, mert egyáltalán nem tudtam aludni éjszaka, 3 óra körül feküdtem le, de csak forgolódtam.
Reggel, 23.-án indultam a kórházba a megbeszélt
vizsgálatokra. Útközben, félúton letörött a cipőm sarka-ekkor volt először egy riasztó érzésem…..
Aztán az nst-n nem volt szívhang, ultrahang vizsgálaton a doktor úr mondta, hogy meghalt a baba. Majdnem megőrültem. Az orvosom mondta, hogy meg kell szülni hüvelyi úton. Nem tudom, mi történt velem (talán nagyon féltem attól,hogy egy ilyen nagy, halott csecsemőt kell megszülnöm), de megkötöttem magam, és azt mondtam
neki,hogy nem szülöm meg. Ha nem operál meg, akkor bennem marad. Valószínűleg olyan erős volt az elhatározás ( hiszen minden az agyban dől el), hogy nem hatott az infuzió. 5 órán keresztül folyamatosan zubogtatták belém az oxytocint, de semmit nem használt. Teljesen zárt volt a méhszájam, így délután negyed négykor kiemelték belőlem az én pici lányomat, Timikét. 3800
gramm és  56 cm .volt.
A halál oka egy valódi csomó a köldökzsinóron, és egyszer a kicsi nyakára is tekeredett zsinór. Gyakorlatilag esélye sem volt, hogy élve szülessen. De ő nyilván tudta, hogy ilyen rövid “földi”pályafutása lesz, ezért bujkált előlem.  Nem mertem megnézni. Annyiszor elképzeltem a pici arcát, hogy nem mertem vállalni a kockázatát annak, hogy mást látok. Nem tudo mj ól tettem-e. De azt tudom,hogy  sohasem fogjuk elfelejteni. Szerencsére a gyermekeim, a férjem (Hála Istennek) már túl vannak rajta. Én, bár tudom, hogy angyal lett, néha még sírok utána.
De hát Ő még csak az enyém volt igazán.
Ezzel a verssel búcsúzom Tőle:

Emlékül Timikének

A végtelenben egy napot. . .

Csak pár évet, pár hónapot,
a végtelenben egy napot
alszol egyedül gyermekem.

Csak egyet álmodsz és jövök,
a Földön itt misem örök,
s melletted leszek újra én.

És rád roskadok Mindenem
ott messze túl a Mindenen,
ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,
de túl a földi életen
nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,
csak még pár földi dolgomat
elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,
a másvilági réteken
szebbek talán az álmok is.

Aludj,aludj s már ott vagyok
a végtelenben egy napot,
aludjál addig,gyermekem.

(Várnai Zseni verse)

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>