Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Tibi és Ágica története

2003-ban megcsalt és elhagyott a volt férjem 14 évi házasság után, ott maradtam a 12éves fiammal egyedül. 2005-ben a sors gondoskodásának köszönhetően találkoztam egy kedves férfival. 2007 júliusában elvett feleségül. Boldog, kiegyensúlyozott a kapcsolatunk,de úgy éreztük hogy egy kisbaba hiányzik az életünkből. Mivel tudtuk hogy nem lehet természetes úton kisbabánk felkerestünk egy lombikprogrammal foglalkozó kórházat. Elmentünk konzultációra és közölte a doktor úr hogy a következő ciklusban mégis ejthetnénk a lombikot. Rettenetesen örültünk ennek hogy ilyen hamar,mert azt tudni kell hogy már elmúltam 38 éves. 2008 május 1-én megtörtént a beültetés, egy 4 sejtes 2 napos embrió személyében. Anyák napján a mamáknak az volt a meglepetés hogy adtunk egy-egy képet a beültetett embrióról. Végig izgultam azt a három hetet amíg várni kellett hogy megtapadt-e a babácskánk. Május 22.-én eljött a nagy nap mentünk a férjemmel uh-ra, és csoda történt.  Az egy vissza ültetett embriónk megtapadt, terhes vagyok. Azt sem tudom hogy jöttem ki a kórházból, mert annyira boldog voltam, a férjem nyakába kapaszkodtam és sírtam örömömben. Pár nap múlva vissza kellett menni kontrollra hogy biztos-e a terhesség mert elég fiatal volt a doktor úr szerint. Azt a pár napot végig izgultam de mielőtt mennünk kellett volna vissza előző nap már hányingerem volt,szinte biztos voltam a terhesség meglétében. Másnap uh-on minden rendben volt, három hét múlva kontroll. Szépen teltek közben a napok és tervezgettünk hogy mi lesz ha megszületik a kislányunk, mert  kislányt szerettünk volna már a neve is meg volt Boglárka. A férjem simogatta puszilgatta a hasam és a nevén szólította a mi kis tündérkénket. Legszívesebben az egész világnak elmondtam volna a nagy örömünket, de csak a közeli rokonok és barátok tudták a titkunkat. Közben találkoztunk avval az atyával aki tavaly összeadott bennünket, elmondtuk neki a nagy titkot és ígérte hogy imádkozik értünk, ez megnyugvás volt a számomra hogy nem történhet semmi  baj ha ő is imádkozik picikénkért. Közben elkezdett fájni a nyirokcsomó a hónaljamban és egy kis barnázgatás is volt, de  más tünetem nem volt. Felkerestük másnap az orvosomat, és megnyugtatott hogy nincs semmi baj,, kapaszkodik ez a gyerkőc rendesen, és ami a legfontosabb ver a szívecskéje. A barnázgatás meg a petefészekből jöhet a hormonok miatt, megnyugodtunk. Eltelt két hét babaruhácskákat, kocsit és egyéb baba dolgokat nézegettünk a boltokban és persze terveztünk. Elég nehezen viseltem a meleg és a hányinger miatt a babavárást. De eljött   június 26.-a a nagy nap uh-ra kell megint mennünk, eldöntöttük hogy kérünk képet a doktor úrtól hogy a nagyszülők és a bátyus is láthassa a kistündérünket. Boldogok voltunk és nagyon vártuk már hogy láthassuk. Bementünk a rendelőbe,felfeküdtem a vizsgáló asztalra megmérte a doktor úr a babánk ülőmagasságát 26 mm volt,ekkor még nem is volt semmi baj. Kértem a  doktor urat hogy szeretnénk képet róla erre ő sokáig nem válaszolt,majd mondta hogy ő ad szívesen de evvel a babával valami baj van, nincs szív hangja. Azt hittem hogy egy világ omlik össze bennem,nem akartam elhinni. 10 hetesen 3 naposan meghalt a mi nagyon várt, és szeretett kicsikénk. Kaptunk  három napot uh kontrollra, bíztunk a csodában, de nem jött a csoda. Június 30-án közölték hogy már  csak 22 mm a tündérkénk és el kell venni. Holnap július 2-án fekszem be a kórházba hogy elvegyék tőlem azt aki életünk nagy ajándéka volt, de csak pár hétig. Nem adom fel három hónap múlva  sajnos már 39 évesen újból belevágunk a lombikprogramba. Sikerülnie kell, segít nekünk ami pici elvesztett angyalkánk! Drága pici Boglárka nagyon szeretünk, és nem tudunk soha de soha elfelejteni téged és köszönjük neked ezt a majdnem 11 hetet, amivel bearanyoztad életünket!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>