Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Terenyi Nándi története

Botond kisfiunk megszületése, 2006. szeptember 2., óriási élményt hagyott a lelkünkbe, mind nekem, mind a férjemnek, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt a élményt szeretnénk rövid időn belül újra átélni. 2007. április 28 – május 1-ig kirándulni voltunk családosan, és ahogy az lenni szokott ilyenkor, meg is fogant szerelmünk második gyümölcse. Akkor még nem is sejtettük, hogy mekkora fájdalom is lesz ez nekünk!!!
Szóval megfogant a mi kis babánk, és 5 hetes terhes voltam, mikor ezt a doktor bácsi is alátámasztotta Uh vizsgálattal. Azt mondta, minden a
legnagyobb rendben van, szedjem a terhes vitamint és 3 hét múlva co. Így is törént, és teltek-múltak a hetek, 3 hetente mindig co, és mindig minden rendben volt. Aztán elmentem 4D Uh-ra is, és kiderült, hogy újból kisfiút hordok a szívem alatt, aminek én nagyon örültem sok anyukával ellentétben, aki másodjára ellentétes nemű bébit szeretne. Én úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, csak egészséges legyen!!! Elérkezett a 16. hét, és a védőnő által kiszámolt napon elmentem az AFP-vérvételre. Mivel azt mondták, hogy 2 hét múlva lesz meg az eredmény és majd értesítenek, én így teljes nyugalomba voltam. 1 hét múlva Botond miatt felhívtam a védőnőt, és ő közölte velem, hogy tartsam a telefont, mert megérkezett az AFP-m és akkor bediktálja az eredményét. Nagyon flegma stílusban mondta, hogy jó minden, de egy kicsit alacsony a MOM érték, az alsó határon van. Megkérdeztem, hogy ez mit jelent, de ő csak annyit mondott, hogy biztos egy picit előbb lett levéve a vér, és azért. De könyörgöm, ő számolta ki, hogy pontosan mikor kellett mennem!!! Szóval nem hagytam a dolgot annyiba, bementem személyesen az eredményért, majd itthon a netet bújva rájöttem, hogy az alsó érték utalhat Down-kórra. Azonnal hívtam az orvosom, és mondta, hogy nyugodjak meg, és holnap menjek el hozzá, és kér nekem időpontot az I-es Női Klinikára, és elküld genetikai vizsgálatra. 1 hét múlva kaptunk csak időpontot, ahol megállapították, hogy minden rendben van, még magzatvíz vizsgálatot se kértek, mert annyira jó lett az Uh eredménye. Na ezek után úgy gondoltuk, hogy már több idegeskedésünk nem lesz ezzel a terhességgel kapcsolatban, de sajnos tévedtünk!!! 1,5 hét múlva náthás lett Botond, ami ugye azt eredményezte, hogy porszívóval szívatni kellett az orrát. Ez egy 1 éves gyereknél már elég nehéz dolog. Lefogni, felállni, leülni vele… Szóval elkezdtem maszatolni. Azonnal rohantam a dokihoz, aki Uh-gal megállapította, hogy lecsúszott a méhlepény a méhszáj közelébe, és onnan a maszatolás. 1 hét szigorú fekvés után minden rendbe lett. Onnantól kezdve sokkal jobban kíméltem magam minden emeléstől, hajolástól…, de minden hiába volt. 2007.szeptember 25. éjjel többször is éreztem, hogy megkeményedett a hasam. Reggel fel is hívtam az orvosomat, de ő mondta, hogy szerinte csak a telihold és a kettős front miatt volt, és szedjem a Magne B6-ot 4*2-vel. Ám másnap éjjel újból ez történt, így úgy döntöttem, hogy elmegyek a doktorhoz személyesen, inkább nézze meg, hogy minden rendbe van-e. A vizsgálóban holt ideg voltam, mint aki érezte, hogy baj van. Végre rám
került a sor!!! És akkor, mintha  a halálos ítéletemet mondták volna ki!
Mikor megvizsgált a doktor úr rögtön mondta, hogy mindkét méhszáj kinyílt és benne van a burok előre tornyosulva. Rögtön megnézte UH-gal is, hogy él-e még Nándi!!! És akkor még vert a szivecskéje, a saját szememmel láttam. Azonnal kórházba kerültem, és a doktor úr bíztatott, hogy 24 hetes terhesen, ha a görcsök leállnak, akkor összevarrná a méhszájamat. Bekötötték a visszatartó infúziót, megemelték az ágyam lábát, és én csak feküdtem, mint egy darab fa. Szörnyű volt ez a testhelyzet, a fejem lüktetett, a derekam majd leszakadt… Este bejött a férjem és a kisfiam meglátogatni, ami nagyon szörnyű volt. Boti teljesen megszeppent az adott helyzettől, de aztán feloldódott, és egy kicsit talán megkönnyebbültem. Este az ügyeletes doki még “gyönyörűen” megvizsgált, és közölte velem, hogy itt nincs semmi keresni valóm, és hogy ehhez a terhességhez ne fűzzek sok reményt, és hogy másnap felküld Pestre az I-es Nőibe. Hát ezen teljesen kibuktam, sírtam, telefonáltam, sírtam… Az éjszaka nagyon lassan telt, mert ugye aludni nem nagyon tudtam.
Reggel jött az én megváltó osztályvezető főorvosom, aki mondta, hogy
nyugodtan feküdjek, nem kell sehova mennem, és estig csöpögjön le az
infúzió, illetve kapjak antibiotikumot. És én csak feküdtem, feküdtem
egészen fél 5-ig. Akkor kimentem a mosdóba, és egy ilyen vérömlenyszerűség jött belőlem. Nagyon megijedtem, azonnal szóltam a nővérkének, ő pedig az ügyeletes orvosnak. Ahogy visszafeküdtem az ágyamba, megfájdult a derekam úgy, ahogy az az első szülésemnél is, illetve 7 perces fájásaim lettek. Kaptam rögtön egy injekciót, illetve visszakötötték az infúziót is. De én akkor már éreztem, hogy minden HIÁBA!!! Gondoltam Nándi inkább kinn akar tovább fejlődni, és biztos azért indult be a szülés. Dőlt a vér belőlem, a fájásaim már 5 percesek voltak, és könyörögtem a dokinak, hogy vigyenek le a szülőszobára, ne lássanak engem a szobatársaim szenvedni. Még egyik sem szült közülük, így nem akartam kedvüket venni. Szóval lekerültem a szülőszobára, és a doki még reménykedett, hogy megáll a folyamat, bár “pengeélen táncol ez a terhesség”, mondta ő. Értesítették az orvosomat is, a szülésznőmet is, de ez mivel vetélésnek számított, így nem jöhettek be. 1/4 6-kor kerültem le a szülőszobára, 1/2 6-kor pedig
megérkezett a párom is. Kettesben voltunk, és csak sírtunk-sírtunk, mert én akkor már tudtam, hogy ennek a terhességnek itt vége lesz!
6 órakor megvolt a műszakváltás a szülésznőknél, és mindekettő ott állt
mellettem, és csak nézték, hogy egy hang nélkül fekszek, és a fájásaim
pedig csak sűrűsödtek és őrületesen erősödtek. Azt hittem szétszakad a derekam. 1/4 7 után az egyikük megkérdezte, hogy megvizsgálhat-e? Persze igent mondtam. Akkor közölték velünk, hogy 4 ujjnyira ki vagyok tágulva, eltűnt a méhszáj, de a burok még áll. Azonnal szóltak az ügyeletes dokinak, hogy jöjjön, mert szülünk!!! Következő fájásnál elfolyt a magzatvíz is, ami csak folyt-folyt-folyt. Rengetegnek éreztem.
Aztán megérkezett az orvos, és mondt5a, hogy húzzam fel a lábam, és
következő fájásnál lehet nyomni. A lábaimat felhúztam, jött a fájás, de
nyomni nem volt erőm, mert akkor tudtam, hogy végleg elvesztem Nándit. A doki meg is kérdezte, hogy látja, hogy van már fájás, akkor miért nem nyomok. És akkor nyomtam, egyet, egyetlen egyet, és éreztem, hogy csak úgy kicsusszant belőlem Nándi 18.50-kor.  Azonnal mondták, hogy ez egy halott magzat. Megnézni nem néztük meg, mert kértük, még a szülés előtt. A nemét úgyis tudtuk.
A férjem sírógörcsöt kapott, szinte én tartottam benne a lelket, míg
felszerelték a lábamra a kengyelt. Akkor ki kellett mennie, mert engem még kikapartak, úgy ahogy voltam. Kaptam én vénásan nyugtatót, de az csak azután hatott, miután végeztek velem. Ezután elaludtam, és 8-kor vergődve ébredtem fel, a férjemre jól ráijesztve. Szóltak a műtős fiúnak, és felvittek az osztályra, rögtön benyomtak belém egy nyugtatót és aludtam reggelig.
2 nap múlva hazaengedtek. A kórházban kaptam én tejelapasztót, de hiába volt. 2 nap múlva reggelre a tejem is belövellt, úgyhogy azzal is
megszenvedtem. Megkaptam a szövettani eredményemet is, amibe az volt írva, hogy a méhlepénybe meszes rögöket és oxigénhiányos felületeket találtak. Ez ugye UH-val nem volt kimutatható.
Hát ez a mi kicsikénk története, akit mi oly nagyon vártunk, szerettünk,
akartunk, de a Jó Isten csak ilyen rövid időre engedte közénk, apa, anya és Botond bátyus közé.
Ne feledd kisfiam, hogy apa, anya és Botond mindig nagyon szeretni fognak téged és soha el nem felejtünk!!!

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Nándiért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>