Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Tamás rövid életének története

Tamás 2004. augusztusában született, és úgy tűnt, annak ellenére, hogy az utolsó heteket kórházban töltöttem, mert nagyon keményedett a hasam és nagyon kevés volt a magzatvíz, egészséges volt. A fenti tünetekre nem mondtak semmit, illetve csak azt, hogy alkati adottság, nem is vizsgáltak heti 1- ultrahangon kívül, de állandóan ment az infúzió, hogy leállítsák a fájásokat. A szülés napján töltöttük be a 37.hetet, az ultrahang szerint fél kilót fogyott 10 nap alatt, szívproblémái vannak….Végül egy másik kórházban szültem, mert az előzőben nem voltak ilyen esetre felkészülve. Sajnos az előzmények miatt császár lett belőle, pedig ahogy átkerültem beindultak a fájások, amiket már nem tudtak leállítani, nagyon jól haladt a tágulás, végül a doki mégis a műtét mellett döntött ráadásul altatásban. Nehezen épültem fel, de örültem, hogy egy egészséges 2,5 kg-os kisfiam született. 2,5 hónapos koráig nem is volt semmi komolyabb probléma. Akkor fedeztem fel a lágyéksérvét és néhány napra rá belázasodott. A körzeti doki megvizsgálta, azt mondta szerinte nincs komolyabb baj, de egy kicsit sápadt, felírt vasat és beküldött vizeletvizsgálatra, hátha húgyúti fertőzés miatt lázas. A főorvos asszony szerencsére azonnal vért vetetett, ultrahangot kért, mert tapintással is érezhető volt az óriási lépe, mája. Hazaengedett, de délután hívtak, hogy azonnal menjünk be. Kiderült, hogy olyan vérszegény volt, hogy már nem is élhetett volna ( hematokrit normálérték 32-40 körül van,az övé 18 volt akkor). 10 napig voltunk bent, közben 2-szer vért kapott, vírusvizsgálatokat végeztek, csontvelőmintát vettek leukémia kizárására. A CMV teszt pozitív lett, tehát abban maradtunk vírusfertőzés. 10 nap után úgy tűnt minden rendben van, hazajöttünk. Csak néhány napot lehettünk itthon, újra lázas lett. Visszamentünk, de sajnos a doktornő szabadságon volt a helyettesítő rezidens doktornő pedig a kezét tördelte, hogy akkor ő most mit is csináljon, így gyorsan kerestünk másik kórházat. Itt is elölről kezdődtek a vizsgálatok, szerintük ez a vírus nem okozhat ilyen komoly gondot, valamiféle vérképzőszervi dolog lehet a háttérben. Rengeteg vizsgálat, több tranzfúzió… Karácsony előtt hirtelen rohamosan javultak az értékek, így hazajöhettünk és a karácsonyt együtt töltöttük. Január elején újra elölről kezdődött minden. Rengeteg vizsgálat, gyógyszer, naponta vérvétel, hetente transzfúzió…..Ha valamelyik betegségnek megfeleltek a tünetek, a következő vizsgálat eredményei megcáfolták. Végül úgy tűnt bármi is a baj, a csontvelőátültetés az egyetlen lehetőség, megindult a donorkeresés. Közben az utolsó hónapban már egyre rosszabbul lett, az addig folyton nevető kisfiam többé nem mosolygott, a vérvételeket is kezdte sírás nélkül viselni, csak nézett rám nagy szemekkel…..Az utolsó 2 hétben görcsrohamai voltak, eszméletlen lett, iszonyúan felpuffadt  a hasa, abba kellett hagyni az etetést is, csak infúziót kapott. Akkor már éjjel-nappal mellette voltam, 1-2 órára mentem csak fel a szobámba aludni és enni 1-2 falatot. Az utolsó előtti napon hirtelen sokkal jobban lett, magához tért, újra rám nézett és halványan elmosolyodott, a kedvenc nyusziját is felismerte, ölbe vehetem és a szopizással is megpróbálkoztunk. Nagyon mohón szopizott, folyton félrenyelt, de pár kortyot ehetett így is. Amíg jól volt ez volt az egyetlen vigasza, hosszú órákat töltöttünk el összebújva, nem törődve az orvosok, nővérek megjegyzéseivel, miszerint így el fogom kényeztetni. Megnyugodtunk és végre aludtam néhány órát. Akkor még nem sejthettem, hogy utolsó erejét szedte össze, hogy még egyszer láthassam a mosolyát, szopizhasson, elbúcsúzhasson. Másnap reggel rosszabbul nézett ki, újra eszméletlen volt. Délután haza kellett jönnöm, mert másnapra terveztük az indulást Miskolcra, ahol a transzplantációt tervezték, már meg volt rendelve a mentőhelikopter, össze kellett csomagolnom, hiszen ez közel fél éves procedúra. Mikor visszaértem éppen tolták át az intenzívre, mert nem lélegzett rendesen. Kicsit később kijött az orvos, hogy nem tudják stabilizálni, muszáj lélegeztető gépre tenni, ehhez el kell altatni. Megőrjített a tudat, hogy nem mehetek be, az ajtóban hallgatóztam és próbáltam kitalálni mi történik. Újra kijött, közölte rendbe teszik és akkor bemehetünk. De mikor legközelebb kijött már azt mondta, teljesen összeomlott, újraélesztették, de nem fogják tudni megmenteni, kicsit rendbe teszik, és menjünk be elbúcsúzni tőle. Addigra odaértek felnőtt testvérei is, bátyja is bejött, megkeresztelte, hiszen még a keresztelőt sem tudtuk megtartani. Könyörögtem, hogy legyen erős és gyógyuljon meg  a kedvemért…. Sajnos újra kiküldtek és nem volt erőm kiharcolni, hogy vele maradhassak, ha már semmi esély, hogy megmentsék, így egyedül ment el, nem foghattam a kezét. Még aznap este összepakoltunk és hazajöttünk az ÜRES lakásba. Másnap vissza kellett menni, a papírokat elintézni, az őt kezelő doktornővel beszélni, aki mivel hétvége volt nem volt ott előző nap. A következő hetek valami furcsa ködben teltek, leszámítva az időnkénti összeomlást, amikor át kell adni a boncolóorvosnak a ruhát, amit ráadnak, amikor ki kell választani a koporsót, amikor tudatosodik néhány pillanatra, hogy ez igenis velünk történik meg és nem fogunk felébredni ebből a rémálomból soha. Én nagyon beteg is lettem, valószínűleg így jelentkezett az iszonyatos kimerültség. A temetésen 40 fokos lázam volt, de némi vigaszt jelentett az a rengeteg ember, aki eljött, a pap, akinek elcsuklott a hangja….

A történetben az egyik legrosszabb dolog, hogy sosem derült ki pontosan mi volt a baja. Közvetlenül a halálát a gyógyszerek mérgező hatása okozta, a mája felmondta a szolgálatot. Később beszéltünk egy genetikussal is, aki azt mondta, hogy vannak ugyan arra utaló jelek, hogy genetikai háttere is lehetett a dolognak és akkor 25 % az esélye, hogy megismétlődik, ráadásul, mivel nem tudják pontosan mi volt a baj, nem is tudják szűrővizsgálatokkal sem kizárni, de sok minden szól ez ellen is és akkor nem nagyobb az esély, mint bárki másnál hogy valami történik. Igyekszünk pozitívan gondolkodni és bízunk benne, hogy annyi fájdalom után Dórit, aki most 5 hónapos láthatjuk egészségesen felnőni, de a félelem – változó intenzitással ugyan- mindig jelen van.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Tamásért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>