Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Sztrakkay Dorián története

Történetünk  2007.12.28-án  kezdődött, ekkor derült ki, hogy 6 hetes terhes vagyok. A hírnek nem igazán örültem, mert nem volt éppen ideális az időpont, de a párom végül meggyőzött, hogy adjunk neki esélyt.

Teltek szépen a hetek, a baba növögetett, mocorgott. A 20-hetes ultrahangon  minden rendben volt. Áprilisban a babaruhabörzén 4D uh-t lehetett nyerni.

Nem nagyon bíztam a szerencsémben, de egyszer csak a nevemet hallottam. A Shöpf-Merei kórházban volt a vizsgálat 2008.04.23-án éppen a 23. héten jártam. Párom és a lányom is elkísért a vizsgálatra, ahol végre láthattuk kicsi fiúnk arcocskáját is. Mindent rendben találtak, a méretei és a súlya is tökéletes volt – pedig már akkor sem volt jól -, nem értem miért nem vették észre, hogy a szíve nagyon  beteg.

Teltek a hetek és én egyre furcsábban éreztem magam, mikor valaki megkérdezte mikor szülök mindig azt válaszoltam, hogy ez a baba hamarabb meglesz mint kellene. ( Talán valami megérzés? )

Jött a nyár és én egyre nehezebben viseltem, bevizesedtek a lábaim, hirtelen hízni kezdtem és a hasam is nagyon megnőtt ami nekem elég gyanús volt, mégsem gondoltam, hogy nagy lenne a baj. Ekkor voltam 29. hetes terhes.   Felhívtam az orvosomat és mivel úgyis esedékes volt egy ultrahang bementem hozzá. Egyedül  mentem, de párommal közöltem, hogy nem tudom miért de nagyon rettegek , ő próbált nyugtatni, ha eddig minden rendben volt akkor mi baj lehetne most? Mikor az orvos megvizsgált mindent rendben talált, de az ultrahangon egyszer csak közölte BAJ VAN! Aki már átélt hasonlót nem kell magyaráznom mit éreztem akkor. Az orvos nagyon rendes volt, elmondott mindent, hogy kisfiam pocakja tele van vízzel, és a belső szervek úszkálnak a hasában, ezért szívbetegségre gondolt – persze ezt elég nehéz volt hallani de főleg felfogni, hisz végigbőgtem a vizsgálatot – ezért elküldött az I. Női klinikára szívultrahangra Dr. Hajdú Júliához.

Másnap 2008.06.05-én egyedül indultam a vizsgálatra hiszen bíztam abban, hogy ha beteg is a szíve azt még biztos lehet operálni, az nem történhet meg, hogy elveszítsem őt akit az elején ugyan nem vártam viszont mostanra már mindennél jobban szerettem!

Remegve ültem a váróban míg végül engem szólítottak. A doktornő megvizsgálta kisfiam szívét és közölte, hogy nem lehet megmenteni az életét, már haldoklik a pocakomban. Abban a pillanatban kitört belőlem minden, sikítottam és sírtam felváltva, a doktornő csak annyit kérdezett van-e velem valaki, de mivel egyedül mentem nem engedett ki a vizsgálóból amíg valamennyire meg nem nyugodtam -nyugtatót kaptam-  és elindultam a felvételemet intézni, de mintha nem lettem volna magamnál gépiesen tettem mindent. Délutánra kaptam egy ágyat. Szerencsére odafigyeltek, hogy ne fektessenek össze se abortuszosokkal se kismamákkal, ami jól esett abban a helyzetben.

Másnap elkezdődött a szülés beindítása -zselé+oxitocin- ami hatástalan maradt hiszen sem én sem a kisfiam nem akartuk ezt az egészet. Végül 5 napi próbálkozás után az orvosok a császár mellett döntöttek. Nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy most már mindennek vége, egyedül nem is tudtam volna elviselni, de a párom végig velem volt és mellettem állt az elejétől a végéig. 2008.06.10-én 18. órakor megszületett Dorián, akit nem láthattam csak a sírását hallottam és már rohantak is vele a koraszülött osztályra.

Az őrzőben tértem magamhoz és vártam a páromat, hogy híreket hozzon a fiúnkról, mikor bejött a kórterembe már láttam rajta, hogy nincs remény. Dorián egy órával a születése után angyalka lett. Nagyon fáj, hogy nem lehettem vele és nem ölelhettem magamhoz amíg még élt. Másnap a patológián láttam és búcsúztam el tőle, nagyon szép volt, mintha aludt volna. Ha becsukom a szemem mindig magam előtt látom őt.

Édes kicsi fiam.
Köszönöm neked hogy 29. hétig velünk voltál és szerethettünk és általad jobb emberek lettünk akik jobban figyelnek és törődnek egymással. Talán ez volt a te küldetésed.
Nagyon hiányzol apának, anyának, nagyszüleidnek és testvéreidnek: Dominiknak, Dorinának és Dáriusnak.
Soha nem felejtünk el téged és mindig a szívünkben fogsz élni. Hiszem, hogy egyszer még találkozunk, isten veled kisfiam.

Köszönöm, hogy elolvastál.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Doriánért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>