Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Száva története

Az első három terhességem még az első November 12.-e volt. Megtörtént velem ,amiről azt gondoltam a világon a legrosszabb.  Meghalt a gyermekem. De ugyanezen a napon megtörtént az is, ami a világon a legjobb. Született egy egészséges gyermekem. Ikerlányaim közül a nagyobb baba (akit eleinte csak “A”babaként ,később Szávaként) neveztünk, halva született. Magyarázat nem volt rá .Csak annyi derült ki a boncolásnál,hogy már 3-4 napja halott volt. Testvére teljesen egészségesen, de kis súllyal jött a világra. Császármetszés volt, altatásban. Amikor a gyermekorvos kimondta, hogy halott a baba, a szívem erősen dobogni kezdett. Az orvosom később megkérdezte, ébren voltam-e? Nem, nem emlékszem. De ez már a történet vége.
Tavaly tavasszal kezdődött. Hetedik lombik végre sikerült. Fiam, aki szintén lombik, végre tesót kap. Ráadásul kettőt. Minden jól ment egy ideig. A 11.héten véna juguláris trombózisom lett, valószínűleg a hormonok miatt. Éppen hogy túléltem. Kórház ,infúziók, injekciók stb. Megmaradtunk mindhárman, csak végig szúrnom kellett magam. Nyugis és gömbölyű nyár után baljós ősz következett. Egy szokásos vérvételnél kiderült a májam nem működik rendesen.
Kardiológusom kivizsgált, szervi eltérés nem volt. A nőgyógyászom terhességi mérgezésre, HELLP-szindromára gyanakodott. Befektettek a terhespatra. Babákkal minden rendben volt,de mivel csak a 33.héten voltam kaptam egy tüdőérlelőt. A bőröm viszketett és az anyagcserém sem volt rendben,de a vérnyomásommal minden rendben volt,nem vizesedtem ezért a terhességi mérgezés diagnózisát elvetették. Na jó,de akkor mitől rosszak ennyire a májeredményeim?Mivel többnapos ünnep következett ez csak egy hét múlva derült ki. Az ünnep alatt a szívhang hallgatáson kivül nem volt semmilyen vizsgálat,hiába kértük. Sajnos rá kellett jönnöm orvosom, külsősként szinte semmibe nem szólhat bele. Talán akkor kellett volna erőszakosabbnak lennünk. Végül egy belgyógyász kiderítette, terhességi kolesztázisom van ,ami kellemetlen,de a babákra csak a 37.hét után veszélyes. Mivel a trombózis miatt úgyis előbb császároztak volna ez nem számított. A babák még mindig jól voltak,ezért úgy döntöttem hazamegyek a fiamhoz és a férjemhez. A kórház közel van,nem lehet baj. Orvosom is beleegyezett. Ez november 7.-én történt. Vizsgálatokra csak november 12.-én kellett volna mennem. Talán ha előbbre visszarendelnek?!
November 12.-én reggel megindult a szülés,otthon. Éppen a vérvételre indultam,amikor rám törtek a fájások. Már előző nap éreztem,hogy lesz valami. A pocakom lejjebb szállt és furcsán nehéznek éreztem magam. De a babák mozogtak rendesen ,legalábbis én úgy éreztem. A szülőszobán az ikres ctg két szívhangot jelzett. NO COMMENT!
A halott babát sem a férjem,sem én nem láttuk. Nem tudom miért nem kérdeztem rá,hogy megnézhetjük-e?Nem tudom jobb lenne,ha láttam volna?A temetést a kórházra bíztuk, úgy éreztem nem tudnám elviselni. Nem tudom,hogy jól tettem-e?A boncolás nem mutatott ki semmit, papírt nem kaptunk róla. A férjem először perelni akart,de én nem viselném el a tortúrát.
Fiam és gyönyörű,mosolygós túlélő babám vigasztalnak,de Száva nagyon hiányzik .
A múltkor Zóra sérvműtétjénél megkérdezték, hány gyerekünk van. A férjemmel egymásra néztünk és majdnem kimondtuk: három.

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>