Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Simon Botond története

2008. február 7-én reggel, még boldog 4 hónapos kismama voltam.
Reggel mentem AFP vizsgálatra, ahol a szívhang hallgatásnál az asszisztens nem hallott semmit, csak a köldökzsinór lüktetését. Átküldtek az UH-szobába, ahol a doki az UH-fejjel még ütögette is a hasamat, és aztán közölték, nem él a kisfiam..
Szörnyű volt, nem tértem magamhoz, és azóta sem tudom elfogadni, hogy ez két egészséges baba után (ők már nagyobbak, az egyik 9, a másik 3 éves), genetikai UH- után, mindenféle jó eredmény után ez történhetett. Másnap feküdtem a kórházba, ahol felrakták a lamináriát, érzéstelenítés után, mert a doki nem találta a méhszájamat.
Majd másnap reggel fel kellett mennem a szülőszobára. Ugyanitt szültem kisebbik fiamat.
Kínok kínját álltam ki, férjem végig velem volt. A szülésznők szinte kerültek, mondván, közben ők szülést vezetnének, telt ház van. …
A doki többször kézzel tágított, ami rettenetes volt. A legerősebb fájásaim voltak, és mégis csak 1 ujjnyira voltam kitágulva laminária és fájáserősítő mellett. Úgy éreztem, ha nyomok, valamivel kevésbé rettenetes a fájdalom. :(:( Aztán egyszer párom kiment inni, a mosdóba, és akkor éreztem valami pukkanást nyomás közben( valószínűleg a burok lehetett) és éreztem hogy jön ki valami, oda is nyúltam. Aztán ott feküdt élettelenül lábaim között a gyönyörű kisfiam.
Úgy zokogtam, hogy remegtem egész testemben, párom erre a zajra rohant vissza mellém, amikor meglátta. És kétségbeesve kiabált, hogy jöjjön már valaki. Mikor végre bejött egy szülésznő, egy vesetállal, elvágták a köldökzsinórt, és a vesetálba rakta az én kicsikémet. Azt hittem, ott halok meg .:(:(:( Párom próbálta erősnek mutatni magát, de nem sikerült. :(:(
Aztán két nap múlva hazaengedtek.
Négy nap múlva visszamentünk a kórházba, mert szerettünk volna a mi kicsinktől elbúcsúzni, imádkozni érte( hangsúlyozom, nem vagyok vallásos, de éreztem, hogy ha már nem temethetjük el, elbúcsúznánk tőle). Azt szerettük volna, hogy legalább a hamvasztása előtt (amit a kórház csinált a vizsgálata után) elbúcsúzhassunk tőle. És akkor közölték velünk, hogy a mi kicsikénket már feldolgozták. :(:(:(:(
Akkor elájultam, és arra emlékszem, hogy a kocsinkban tértem magamhoz. Párom elmondta, hogy neki még el is akarták magyarázni nagy szívélyesen mit jelent ez a feldolgozás. :(:(:(
Jó, azt elfogadom, hogy ahhoz, hogy megtudják, mi volt a baj, meg kell vizsgálni, de azt, hogy miért nem tudták megmondani a szülőszobán, hogy ha gondolják, búcsúzzanak el tőle most, mert utána szövettanilag vizsgálják, darabokban lesz, mindenféle vegyszeres folyadékban? Miért nem készítettek fel, hogy mi fog történni? Miért hagytak magamra?
Miért raktak be egy olyan szobába, amikor az osztályon a szobák kongtak az ürességtől, miért raktak olyan szobába, ahol fiatal csitrik vigyorogva váltották egymást abortuszra várva?
Miért? De a legnagyobb miért a kisbabám elvesztése..:(:(:(
Hétvégén elmegyünk egy kistemplomba, és ott kérjük Istent, hogy fogadja angyalkájává a mi kisfiúnkat, ha már nem minket választott:(:(:(
Gyertyát gyújtunk holnap a kórház kerítésénél. :(:(:(
Soha nem leszek a régi önmagam. Úgy érzem, a szívem, a lelkem otthagytam azon a szülőágyon.
És folyton keresem, de nem találom:(:(:(

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Botondért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>