Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Sára története

Sárának, emlékül

Sárának hívnak. Anya és Apa házasságának 5. hónapjában úgy gondoltam, meglepem őket, és jelzem nekik: “Jövök hozzátok!”
Mivel otthonunk megteremtésének kellős közepén jártak, híremre egy kicsit megijedtek, de aztán annál nagyobb örömmel készültek a fogadásomra. A hármasban töltött idő izgalmas volt. Anya hasában elutazhattam egy csomó szép helyre, figyeltem Apát munkája közben, megismertem a barátainkat és a rokonainkat, de a legjobb az volt, hogy láttam, milyen szeretetben és boldogságban élik az életüket.
“Jó lesz velük élni” – gondoltam. Énekeket és imádságokat is tanultam tőlük, a lassú, lágy dallamokat különösen szerettem.

Egy éjszaka, mikor Anyával éppen nyugodtan aludtunk, valami különöset álmodtam. Anyáék azelőtt sokszor beszéltek nekem valakiről, aki mindig jó hozzánk, szeret minket, boldogságot ad, és érte érdemes jónak lenni. Azt mondták, ő a Jóisten. Akkor álmomban Őt láttam, körülötte egy sereg fehérruhás kis angyalka, közöttük voltam én is. Együtt énekeltünk és táncoltunk a Jóisten körül, Ő pedig jóságosan mosolygott és vigyázott ránk.

Ez a csodálatos álom aztán egyre gyakrabban megismétlődött.
Nappal Anya egyre növekvő hasában mindenféle érdekes dolgot hallottam a nagyvilágból, finomakat ettem és hallgattam szüleim velem kapcsolatos jövőbeni terveit, éjszaka az aranyszínű égbolt fehér felhőpárnáiban a kisangyalokkal jártuk a táncot, énekeltünk és kacagtunk. Mindkét állapot szép volt, de engem valami mégis az álmaimhoz húzott. Bár nagyon szerettem Anyát és Apát, a Jóisten vonzása egyre erosebb lett. Ő nem parancsolt, hogy menjek, sőt, nem is kérlelt, csak hívott. Meghívott a kisangyalseregbe, hogy énekeljek velük, mosolyogjunk együtt a Földön lakó emberekre, tegyük boldoggá azokat a magányos embereket, akiknek szükségük van ránk.
Örültem a meghívásnak, mert jó volt köztük lenni, ugyanakkor sajnáltam Anyáékat, hiszen hosszú időóta várnak már, készülnek a velem való életre. Eltervezték, hol lesz a kiságyam, hová megyünk együtt nyaralni, hogyan tanítanak meg imádkozni, s néha már a leendő felnőtt életemről is beszéltek. Mit szólnának hát, ha mégsem élnék velük a Földön?
Hogy nézhetném boldogságomban az o szomorkodásukat?

Sokat beszélgettem erről a Jóistennel. Ilyenkor Ő mindig emlékeztetett arra, hogy a szüleim nagyon szeretik egymást, végtelenül erősek együtt, így a közülük való elköltözésem miatt érzett gyász után egységben és hitben megerősödve újra boldogságban lesz részük, születnek majd kedves kis testvéreim, s akkor megértik, hogy nem haltam meg, hanem őrangyalként továbbra is velük élek. Reménykedtem, hogy a Jóistennek igaza lesz.

A szeplőtelen fogantatás napján megszülettem. Siettem kibújni, hogy rövid életem Anyának ne kerüljön sok fájdalmába. Azt mondták, gyönyöru kislány vagyok, Apa nagyon sok fényképet készített rólam. Szüleim a hírre, hogy csak pár napig leszek velük, a megismerkedésünk kapcsán érzett, addig soha nem tapasztalt öröm, és a korai elvesztésem miatt érzett hatalmas fájdalom közepette próbálták megadni nekem mindazt, ami egy közös kórházi hétbe belefér. Sokat énekeltek nekem, imádkoztak velem, dajkáltak, és Anya csodálatos ízuű tejecskéjét is élvezhettem. Aztán egy nekem szép, nekik tragikus napon a karácsonyi dalaik kellős közepén, Apa biztonságos karjaiban elérkezettnek láttam az időt arra, hogy szüleimet újra kettesben hagyva fölvegyem gyöngyház fehér égi ruhámat, szüleim könnyéből szőtt palástomat, és a hosszú hajú virágkoronás kisangyalok kórusába álljak.

Anya! Apa! Miért sírtok? Nem látjátok, hogy igazán boldog vagyok?
F. Békési Erika

bekesi.erika@freemail.hu

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>