Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Robi története

RobixA terhességem 12 hetében derült ki, hogy 2 gyermeket várok és én nagyon boldog voltam. Csak az érdekelt, egészségesek-e. Azok voltak, aránylag jó súllyal születtek meg. Születésük után egy koraszülött osztályon szerzett fertőzés miatt visszakerültünk, Robi már akkor majdnem angyalka lett. Felépült és éltük ez életünket. Gyönyörű, aranyos gyerekek voltak, mindig. Nagyon szépen cseperedtek, amikor 5 éves korunkban volt egy autóbalesetünk és akkor Lacus sérült meg, leállt a légzése, koponyáját kellet operálni.1 évig maradtam vele otthon. Kapott Ő is egy újabb esélyt az élettől. Ezután nem történt komoly dolog, 2006. február 18-áig. Két héttel a szalagavató után szombaton elment a barátnőjével és az ő apukájával uszodába. Testnevelési egyetemre készült. Világéletében a mozgás éltette. Kicsinek úszott és focizott. Majd társas táncolt, később röplabdázott. Mellette mindig szépen szerepelt az atlétikában. 2003-ban elköltöztünk az apukájuktól. Az itteni iskolában az első testnevelés órát követően a tanára levitte mindkettejüket edzeni. Elkezdtek futni. Szépen fejlődtek, Robi eljutott a válogatottságig, Lackónak sajnos le kellett mondania a futásról, mert közben kiderült van egy ízületi gyulladása. Ő elkezdett kerékpározni, később Robi is követte. Mindent szinte együtt csináltak.Összedolgoztak, együtt élték a szép diákéveket. Robi megismerte a szerelmet is. Így készült az egyetemre, ezért dolgozott, edzett. Február 18-án reggel, miután nálunk volt az apukájuk és nagymamájuk, én elmentem a húgomhoz, aki nem rég szült. Előtte megfőztem nekik, és nyugodtan mentem el. Délután néztem a telefonomat, vártam a hívásukat…nem tudom miért. Megfürdettük a kicsit, vacsoráztunk és fél
9 volt amikor csöngettek. A húgomék tanyán laknak, így meglepődtünk, ki jön ilyenkor. Valamit megéreztem és kimentem utánuk. Az apukájuk volt…nem értettem, valami történt futott át az agyamon, de az nem gondoltam, hogy a fiúkkal. Erre elkezdte mondani, hogy Lackó nem rég telefonált, mert Robi usziban volt. Mondom, tudom, megbeszéltük, hogy megy, nem értettem még mindig. És akkor folytatta: Lackó annyit mondott, hogy a 25 méteres medencében úszott és nem jött föl a víz alól, és most élesztik újra. Üvöltöttem. Telefonálni akartam, de akkor ő nem engedte. Összekaptam magam, mert egyértelmű volt, hogy azonnal jövünk vissza. Az autóban azt sem tudtuk, hogy kapaszkodjunk a másikban, őrjöngtem, hogy ez nem lehet. Zokogva autóztunk,…20.50-kor hívtam fel a kórházat, és azt mondták, nincs ilyen nevű betegük…ez álom, gondoltam, de azután rájöttem, hogy a volt munkahelyem számát tárcsáztam és nem azt a kórházat, ahol lehet. Iszonyatos volt, amit ezután hallottam. Felhívtam a kórház intenzív osztályát, -gondoltam ott van: kapcsolom az orvost, hangzott a telefonban, kapcsolom a főorvosnőt -ekkor már tudtam, éreztem, az én “kisfiam” már nincs közöttünk: sajnos szomorú hírt kell közölnöm… 10 perce hagytuk abba az újraélesztését, itt van a testvére,aki nagyon felnőttesen fogadta…hogy lehet egy orvosnak ilyet mondania. Persze fel sem fogják, mit érez a másik fele, mit éreztünk, mi szülők. Megkerestük az osztályt és elmondták nagyjából mi történt. A kórházba érve eltelt a 1,30 óra -tudtam, hogy 2 óra múlva viszik el. Mire odajutottunk közölték, már nincs ott. Hamarabb levitték. Ordítottam a fájdalomtól, hogy nem láthattam, nem akartam elhinni-
nem történhetett meg. Később a rendőrségi vizsgálat kiderítette, 5-7 percig volt a víz alatt, nem volt úszómester. Legalábbis ott, akkor. Ennyi pedig bőven elég volt ahhoz, hogy ne vegye észre senki. Illetve kisebb gyerekek szóltak az egyik szintén a medencében úszónak, aki előtte még látta, hogy ő is egy levegőzik. Ezért nem látta hamarabb. Mint megtudtuk, a víz alatt úszott egy levegővel és megállt a szíve, elájult és így fulladt bele. A fürdőben volt egy kardiológus, aki elkezdte az újraélesztést, utána a mentősök, és még a kórházban is folytatták, de nem sikerült. Felfoghatatlan, hogy egy egészséges fiatalember hogy maradhat egy 120 cm-es vízben addig, hogy ne vegyék észre és ne tudjanak segíteni időben. Hirtelen halál…késői bölcsőhalál. Iszonyatos az érzés, hogy nem teszi a zárba a kulcsot, nem hallom a hangját, nem látom a szemét, ami mosolyog. És látom Lackó szenvedését is…hiányzik a másik fele. Itt volt a ballagás, ahol nem két fiam ballagott, az érettségi, amire Lackó most képtelen volt, és egyszerűen itt állunk és nem tudjuk még felfogni, hogy hiába várjuk. Rengeteg élmény, öröm, feladat a gyermek nevelése és soha nem élhet meg egy szülő ennél nagyobb fájdalmat, hogy a gyermekét veszítse el. Mindegy mennyi időt töltöttünk Vele, akkor is a mi kisfiúnk- kislányunk marad egy örök életre.

Angyalkám, köszönöm, amit adtál Nekem, Nekünk, hogy jó gyermek és jó testvér voltál! Még egy utolsó üzenet: a szalagavatón a kisfiam egy filmen azt mondta a többiek között. Több mindenről szóltak, ki mit gondol. Anya:szent! Köszönöm, de nem én vagyok, sajnos ő lett azzá.
Köszönöm, hogy leírhattam.

Mészáros Gabi

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Robiért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>