Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Olli baba története

2007 nyarán elhatároztuk hogy szeretnénk egy babát, az első próbálkozásra októberben megfogant, nem hittem a szememnek, hogy sikerült, mikor reggel könnyes szemmel néztem a tesztet, de nagyon boldog voltam én is és a férjem is.Ilyenkor az embert annyira jó érzés tölti el elkezd tervezni, vajon kire hasonlít, fiú lesz-e vagy lány és az a borzongás, hogy újra egy pici babát tarthatok majd a kezemben, aki a szerelmünk gyümölcse. Boldogan mentem az orvoshoz, akkor kb. a 4. héten jártam és mondták, hogy rendben van látszik már a szikhólyag és a petezsák, izgatottan vártam a 7. hetet, hogy lássam a kicsi szívét dobogni elég hamar eljött a 7. hét és könnyek között néztem az ultrahangon, ahogy dobogott az én kis drágám apró szivecskéje. Minden rendben volt mondták, hogy egy hónap múlva kell mennem ultrahangra.Január 11-re kaptam időpontot. Jött a Karácsony és mi nagyon boldogok voltunk, már picit kezdtem itt-ott kerekedni, mikor tapogattam a hasamat éreztem a picike dudort és izgalommal vártam a január elejét a férjemtől kaptam egy kis rugdalodzót karácsonyra, könnyes szemmel adta át, hogy ezt választotta a bababoltban és nem is választhatott volna jobbat, egész nap fogdostam és elképzeltem benne majd a babánkat, hogy milyen lesz……December 28.-án kellett mennem orvoshoz vizsgálatra, mindent rendben talált. Jól telt a szilveszter barátokkal voltunk és sokat beszélgettünk, hogy mennyire jó lesz majd babázni a nyáron. Hajnalban mentek el a barátaink és lefeküdtünk aludni még akkor semmi bajom nem volt, reggel viszont görcsökre ébredtem és véreztem is, nem ijedtem meg annyira ugyanis első terhességemnél is véreztem az elején, de biztonság kedvéért betelefonáltam a klinikára, ahol mondták, hogy menjek be, megnéznek ultrahanggal. Beértünk a klinikára és éreztem akkor már, hogy erősen vérzek, megvizsgált az orvos és azt mondta, ha él a baba megmaradhat még, mert zárt a méhszáj és nem indult be a vetélés, fekvéssel még megmenthető, aztán átvittek ultrahangra, azt a 20 percet sosem felejtem el 20 percig keresték a szívműködését a babának, láttam őt a fejét a kezét a kis lábacskáit de nem mozdult, borzalmas fájdalom hasított belém, mikor kimondták, elhalt…. A 12. héten voltam ugye azt mondják sokszor az első 12 hét a legveszélyesebb és én úgy éreztem, már túl leszek ezen az időn és nem lesz gond. De gond volt szépen csendben a pocakomban valamikor elaludt a babánk, örökre………. És a műtét után, mikor felébredtem tapogattam a kis dudort, de már nem volt ott…. sosem fogom elfelejteni, pedig csak 28 mm volt, de akkor is a világon az egyik, akit a legjobban szerettem.2008.július 20.-án kellene megszületnie. Neve még nem volt, mivel a nemét sem tudtuk, így legyen egyszerűen csak Olli baba.

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>