Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Niki története

Szerelmünk még csak pár hónapja tartott, amikor kiderült, hogy babát várok. A párommal úgy döntöttünk összeházasodunk, már amúgy is tervben volt, de későbbre időzítettük. Elkezdődött a lázas készülődés, az idő szorított. Szerveztük a nagy eseményt, a tánc kurzusokat, amikre jártunk, merthogy 4-re is jártunk, befejeztük én jól éreztem magam, némi szédelgést és a farkaséhséget leszámítva. A 12. heti, első UH nagy meglepetést hozott, soha nem fogom elfelejteni a következő párbeszéd hangzott el:

-Kettő?

-Mármint micsoda?

-Kettő baba van?

-Nem tudunk róla.

-Akkor közlöm, hogy kettő baba van.

Én egyszerre sírtam és nevettem, erre nem számítottunk, a családban nincsenek ikrek. Az orvos elmondta, hogy milyen veszélyei vannak az ikerterhességnek, koraszülés, fekvési rendellenességek. Egy kicsit megijedtünk. Egy hét múlva volt az esküvő, még nászútra is elmentünk. Dolgoztam tovább, mivel ülő munkát végeztem az orvossal megbeszéltük, sokat fekszem, hogy ne a méhszájat terheljem a dupla súllyal, és ha elegem lesz ill., ha orvosilag indokolt, akkor betegállományba megyek, de előfordulhat, hogy be kell feküdnöm a kórházba.

Minden lelet negatív lett. Szeptembertől már nem dolgoztam, a 28. heti UH-n azt mondták nagy valószínűséggel két kislányt várunk. Ekkorra a méhszájam már egyenes volt, szigorú fekvést javasolt az orvos.

Szeptember 28-án, hétfő hajnalban az oldalamra fordultam, amit nem szerettek az én kicsikéim, egy ütést éreztem, na gondoltam megint kezdődik a boksz a pocakomban, azonban nedvességet észleltem, először azt hittem bepisiltem, de útban a WC felé rá kellett jönnöm, hogy ez valami más, de nem akartam elhinni, hogy magzatvíz. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez bizony az. Mentőt hívtunk, ami utólag teljesen feleslegesnek bizonyult, hogy miért az külön történet. A lényeg az, hogy a választott kórházamban megvizsgáltak, megállapították, hogy igen elfolyt a magzatvíz, de mivel ott nem tudták volna ellátni a 29 hét 4 naposan megszületendő babáimat, átirányítottak az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára, ahová a mentősök nem akartak tovább vinni, némi huzavona után elszállítottak. Megjegyzem mindez annyi időt vett igénybe, hogy a szüleim a város másik végéből hamarabb ott voltak a klinikán, szóval, ha velük mentem volna, hamarabb a szülőszobán vagyok. A klinikán újból megvizsgáltak, kaptam tüdőérlelőt és antibiotikumot. Mivel nem lehetett tudni, hogy az addig harántfekvő B magzat, ahogy hivatalosan hívták, nem fordult-e be fejvéggel elküldtek UH-ra, ahol kiderült, hogy még mindig haránt fekszik, így normál szülés kizárva, meg kell császározni. Még vártunk a megüresedő műtőre, végül 11 óra 14 és 16 perckor kiemelték a babákat. Az elsőszülött a Nikolett nevet kapta, már a mosdatás után lélegeztetni kellett, a másodszülött Líviát -csak- a koraszülött intenzíven kellett intubálni. Megkezdődött a harc az életükért. Nekem a spinális érzéstelenítés miatt 24 órát mozdulatlanul feküdnöm kellett, amint lábra tudtam állni, ami azért nem volt egyszerű, mentem megnézni az én kicsikéimet. Az orvosoktól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy sajnos bármi történhet, az első 4 nap ill. az első hét kritikus. Egyik nap a folyosón ültem a férjemmel, amikor az éjszakai ügyeletes elmenőben félvállról közölte, hogy sok munkát adtak neki az ikreink, mi megrémülve kérdeztük, hogy  most hogy vannak, már jobban, kaptuk a választ. Sajnos az orvosok nem tájékoztattak minket mindenről. Nagyon aggódtam Liviért, mert egyre csak fogyott, Niki viszont nem, akkor nem tudtam, és nem is magyarázta el senki, hogy azért mert a vérkeringése nem jó, vizesedik tehát az a súly víz tulajdonképpen. Csütörtökön a családomat lehorgasztott fejjel, csöndben találtam a folyosón, nagyon megijesztettek, de azt mondták nincs baj. Pénteken délelőtt mikor mentem meglátogatni a gyerekeket, az ügyeletes orvos rögtön hozzám lépett és beszélni kezdett a babák állapotáról, ez már önmagában furcsa volt, mert addig hajkurászni kellett az orvosokat, ha beszélni akartunk valamelyikőjükkel. Arról számolt be, hogy Niki nagyon rosszul van, nem nyúlhatok be az inkubátorba, a keringése nagyon rossz, nem tudja a hőmérsékletét tartani, ezért van vattába csomagolva, az éjjel kétoldali légmellet kapott, amit megszüntettek ugyan, de mivel a baba egy nagyon súlyos agyvérzést kapott nem lehet tudni a végkifejletet. Érdeklődjek sűrűn. Teljesen padlón voltam, erre nem számítottam, a továbbiakban nem javult az állapota. Szombaton reggel mentem érdeklődni a kicsikém hogyléte felől, az ügyeletes orvos kijött az intenzívről és leültetett a padra, ekkor már rosszat sejtettem, szörnyű hírt közölt, reggel hat órakor Nikolett meghalt. Megkérdezte, hogy meg akarom-e nézni, én hirtelen nem is tudtam, aztán azt mondtam, hogy igen, de a férjemmel együtt. Haza szóltam, hogy mi történt és azonnal jöjjenek, végtelennek tűnő 1 óra következett magányosan sírva, mire megérkeztek a szeretteim. A párommal bementünk az intenzívre búcsút vettünk a kislányuktól, akinek a sors öt napot adott. Görcsösen próbáltam az arcvonásait az eszembe vésni, miközben morzsolgattam az aprócska ujjait. Mindenki nyugtatott minket, hogy nagyon sérült gyermek lett volna, és jobb Neki így, mint vegetálni egész életen át. Volt, aki azt mondta, felejtsem el, ott van az élő baba, vele foglalkozzam, de hogyan tudnám elfelejteni, mondjuk nem is akarom, hiszen a gyermekem volt, örökre a szívemben marad. Ennyi adatott, rövid földi élete véget ért, hamvait vízsugár szórta szét, de tudom, hogy angyalka lett belőle

Az ikertestvérét még aznap délután levették a lélegeztetőgépről, már nem volt szüksége rá, legalább ennyi öröm volt erre a szörnyű napra. Sajnos a megpróbáltatások nem értek véget, Livi is agyvérzést kapott, szerencsére nem olyan súlyosat, de vízfejű lett, így shunt-öt ültettek a buksijába. Az évek során, 9 agyműtéten, egy hasiszár hosszabbításon, epilepsziás görcsökön és rosszulléteken esett túl, rengeteget volt kórházban, fejlesztésre jártunk, mert sérült lett, így tesókára nem is gondolhattunk. A család rengeteget segített, Nekik köszönhetően 2004.december 18-án megszületett Klaudia, aki szintén korábban jött egy kicsit (34 hétre született), egészséges és némi vigaszt nyújt nekünk.

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>