Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Miklóska ikerbaba története

Férjem és én 5 gyereket szerettünk/szeretnénk. 2011-ben megszületett a kisfiunk, B. Megbeszéltük, hogy amilyen hamar csak lehet kistestvért szeretnénk neki. Szerencsére hamar összejött a dolog. Nem első baba révén tudtam, hogy ráérek csak 8-10 hetesen orvoshoz menni. Magamban végig azért imádkoztam, hogy egészséges legyen és  bárcsak ikrek lennének. Mikor 9 hetesen elmentem UH-ra, az orvos megállapította, hogy minden rendben van, a korának megfelelő a baba. Rákérdeztem nem-e lát véletlenül kettőt. Jobban megvizsgált, és csodák csodája tényleg ketten voltak. Mindkettő egészséges. Nagyon örültem, hogy imáim meghallgattak, hiszen a közeli családban nincsenek ikrek.  A terhességem végig problémamentes volt, 30 hetesen elintéztem a papírokat is és elmentem szülési szabadságra. Nálunk ekkor adják. Ez egy keddi nap volt.  Babakelengyét még nem vettem, gondoltam következő héten. Péntek este még rugdostak a kicsik, a férjem még nézte is milyen aktívak. Aztán hajnali fél 5-kor enyhe  derékfájásra ébredtem, azt hittem a vesém hűtöttem ki. Felkeltem, járkáltam kicsit, gondoltam, ha már úgy úgy is fent vagyok lezuhanyozom. És zuhanyzás közben hirtelen erősödni kezdett a fájdalom, majd rendszeressé vált. A férjem segített felöltözni, közben mentőt hívott. Kb 3 perc alatt kiértek, ami errefelé igen ritka, de addigra elment a magzatvizem. A férjem otthon maradt a nagyobbik gyerekkel, én pedig elárvátlanodva, vizes ruhában a mentősökkel mentem be a kórházba. Nem volt időm kihívni a saját orvosomat, az ügyeletes pedig egy ritka szemét pénzéhes orvos volt, sajnos már volt vele előzőleg is tapasztalatom. Rögtön fel a szülészékre, az egyik kezemet elkapták, infúziót adtak, a másikon vérnyomást mértek, s közben megszültem az első kicsikémet. Szerencsére rögtön felsírt, de láttam, hogy nagyon kicsike. A többi fájás nem jött rögtön. Az orvos káromkodott velem, a nővéreket fényképezőgépért hajkurászta, közben pedig még megjegyzéseket tett rám a súlyom miatt, ugyanis duci vagyok alapból, de a terhesség alatt nemhogy híztam, de még fogytam 5 kilót. Mikor már harmadszor kiáltottam oda neki hogy mi van, rán nézett és fapofával azt mondta:”hogyhogy mivan?! Meghalt! Nem él! Halva fog megszületni, érti?!”  A neonatológus csak ekkora került elő nagy nehezen, megnézte a kicsit, azt mondta nem sok esélyt ad neki. Közben jöttek a fájások, és megszületett a második kisbaba is. Nem sírt. A neonatológus háromszor tette rá mindössze a sztetoszkópot, majd rádobott egy kórházi rongyot és azt mondta ez halott. A csecsemős nővér háromszor kérte meg hogy adjanak neki adrenalint, hátha… De flegmán csak annyit felelt, hogy minek. A sokktól meg se tudtam szólalni, és amikor akartam valamit mondani, éreztem hogy mozog a szám, de hang nem jött ki rajta. Mire befejeződött a szülés a férjem és anyukám már az ajtó előtt voltak. Velük is csak kiabáltak, és csak azt hajtogatták, hogy menjen elfelé a férjem a regisztrációra a papírjaimat rendezni.  Már megvettük a nekik az iker babakocsit is, és a neveket is kiválasztottuk: édesapám után Miki, és hogy passzoljon hozzá a másik- Misi. Katolikusok lévén, az anyukám még a szülőszobában kért a nővérektől szenteltvizet, hogy  megkeresztelje a kicsit. Megkérdezte, hogy fogják hívni, és én automatikusan az élő babára gondolva a Miklóska nevet mondtam. De anyukám a halott babát keresztelte meg.
Mindegy, később már nem bántam, mert így teljesen más nevet választottunk, hogy majd ne emlékeztessen minket a történtekre. Vasárnap reggel bejött az ominózus neonatológus, és közölte, hogy a kicsi nincs jól jól, nem tudja mi van vele, el kellene szállítani egy másik kórházba, ahol van PIC. Mondtam, hogy persze. Igen ám, de ezért
fizetni kellene zsebre. Mondtam, hogy nem gond csak vigyék és mentsék. Még aznap elvitték. Három és fél hetet volt az intenzíven, majd már án is befekhettem a kórházba mikor átkerült a koraszülött osztályra. Ott két hetet voltunk, másfél hónapos volt mikor hazahozhattuk. Most majdnem 3 hónapos, eddig minden rendben vele.
Amikor kiírtak a szülészetről, a férjem elment a hullaházba elintézni a papírokat, hogy kiadják a kicsit. Nem akarták. Ott is zsebbe kellett fizetni hogy kiadják. Mivel nem volt rendesen megkeresztelve ezért nem lehetett rendes temetése. Az én apai nagyapámra temettük el a kis hófehér koporsójában hófehér párnák közt. Mostmár így egymáson nyugszik a két Miklós. Remélem hogy vigyáz nagypapám az én kis angyalomra. Amikor a kis Zs. almában mosolyog, mindig eszembe jut, hogy vajon nem-e Miklóska játszik vele. De a férjem szerint élőnek élő, halottnak halott a barátja. Nem tudom, csak azt tudom hogy nagyon hiányzik, és nagyon szeretem.

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>