Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Mia baba szomorú története

Egy csodálatos szerelemmel kezdődött, amely annyira tökéletes volt hogy tudtuk ez örökké tartani fog pár hónap elteltével nekiláttunk a közös jövő építéséhez és tudtuk már csak egy baba hiányzik az életünkből. Letettem a gyógyszert vártunk pár hónapot aztán megpróbáltuk első alkalommal megfogant a gyermekünk, akire annyira vágytunk. Nagy izgatottság volt rajtunk az ismeretlen öröm és a korai szülői aggodalom hogy egészséges legyen.
Minden leletünk negatív lett kezdtük aggodalom nélkül élvezni terhességem minden percét .
Sokat beszélgettünk összebújva hárman. Imádta az édesapját, ahogy meghallotta a hangját ficánkolni kezdett és csak akkor nyugodott meg ha párom megsimogatta a pocakom és beszélt a kislányunkhoz. Leírhatatlan boldogságot éreztem ilyenkor.
minden mesébe illően történt egésszen a 31. hétig akkor jelentkeztek az első jósló fájások nagyon megijedtem, féltem hogy idő előtt megszületik nem akartam a lányomat inkubátorban látni (bár inkább láttam volna úgy mint sehogy) aztán megnyugtattak a kórházban hogy minden rendben ezek csak jóslók .elhittem!
A 36. héten mikor ctg-re mentem mondtam a védőnőnek hogy kevésbé aktív a baba az eddig megszokotthoz képest az volt a válasza hogy ez azért van mert már beállt a szülő pozícióba és azért nem olyan aktív. Elfogadtam!
A 37. héten december 25-én este elkezdődtek a fájások egyre erősödtek és egyre sűrűbbek lettek 5-7 percesek voltak amikor elindultunk a kórházba .
Azzal a gondolattal léptem ki a házunk ajtaján hogy milyen szép karácsonyi ajándékot ad nekünk a lányunk és hogy ebbe a házba mi már hárman jövünk csak vissza az igazi tökéletes családként amiről sokan csak álmodnak.
Amire beértünk, rögtön megnéztek, és miközben felvették az adataimat u.h.-n megnézték a babát és kezdődött a szörnyű  rémálom átvittek ctg-re raktak , másik u.h.-ra vittek majd a doktornő elsápadt és azt mondta nincs szívhang elismételte többször és akkor már tudtam elvesztettem Őt akit annyira akartam akit annyira vártam akire mindennél jobban vigyáztam és aki az életemet jelentette nem akartam tovább élni a kislányommal akartam lenni .

Kint a párom semmit nem tudott hallotta, hogy zokogok és behallottam hogy sírva kérdezi a dokit hogy mi történt de választ nem kapott.

Benyugtatóztak és lefektettek egy szobába csak sírtam órákon át majd egyszerűen abba maradt és nem voltam képes megszólalni hallottam hogy beszélnek hozzám de képtelen voltam válaszolni , néztem magam elé láttam a 4d-s u.h. képeket és úgy éreztem mindennek vége. Ott feküdtem a halott kislányommal a pocakomba és tehetetlen voltam az járt a fejemben hogy csak rá kellett volna tudnom vigyázni és nem voltam rá képes .

Reggel megvizsgáltak újra, és feltették a kegyetlen kérdést: megpróbálom megszülni vagy császár? Én meg akartam szülni hisz az én kislányom de a párom úgy sírt, azt mondta, nem akarja, hogy tovább szenvedjek nem akarja hogy még több fájdalom érjen és fél hogy el fog veszíteni így sajnos hagytam hogy megcsászározzanak .

És 2006.12.26. 13:36-kor megszületett a kislányom 2556g-mal és 48cm-vel és meg sem ölelhettem még csak nem is láthattam és elvették tőlem örökre őt aki az életem volt akit mindennél jobban akartam és akit örökre szeretni fogok.

A kórházban töltött napok életem legszörnyűbb időszaka volt de köszönök mindent a páromnak, aki mindvégig velem volt és a családomnak, hogy megpróbálták tartani bennem a lelket .

A történtekre azt a magyarázatott kaptuk, hogy vénás köldökzsinór trombózis ami annyit jelent hogy a köldökzsinórban egy vérrög elzárt egy eret .

Mia baba köszönünk neked minden percet, amit veled tölthettünk. Te voltál a legszebb dolog az életünkben és soha nem felejtünk téged. Anya és Apa

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>