Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Márk története

A mi történetünk 2014.10.14.-n kezdődött. A párommal Németországban élünk, ahol vállalkozása van. Első gyermekünket 8 hetesen veszítettük el úgy nevezett spontán vetélés által. Rettenetesen szomorúak voltunk és nem is számítottunk egy esetleges következő terhességre. 3 hónap múlva késett a menstruációm,  de nem is gondoltam rá hogy terhes lehetek. Egy hét múlva vettem egy tesztet Születésnapomon. Megjelent a két csík és én hitetlenkedve néztem könnyekkel a szememben. Sikonyálva hívtam fel a páromat hogy apa lesz, majd az egész rokonságot. Mindenki nagyon örült hisz látták milyen letargikus állapotba kerültem az első vetélésem után.Orvosi vizsgálat szerint 10 hetes volt a babánk.Nevetve mondtam kisfiú érzem.Teltek a hetek zökkenőmentesen én mosolyogva tettem a dolgom,szorgosan írtam a baba naplót pocakomat simogatva . Jött a karácsony és az első rúgásai. Életem legszebb ünnepe, majd szilveszterkor Magyarországon a doktor közölte velünk hogy kisfiú. Nem lepődtem meg én az első perc óta mondogattam. A párom könnyes szemmel mondta :
– Tényleg megérezted anya!
Az ünnepeket otthon töltöttük földöntúli boldogságban,  majd vissza tértünk Németországba. Az első héten mentem a dokimhoz aki megmutatta hogy kalimpál a kicsi kezeivel. Madarat lehetett volna velem fogatni. Pár nap múlva este mondtam a páromnak hogy olyan érzésem van mintha meg akarna jönni. Másnap délelőtt elmentem nagy wc-re majd éreztem hogy valami van a lábam között. Oda néztem és egy hatalmas fehér váladékból álló buborék csüngött ki belőlem. Sikítva hívtam anyósom aki kérte ne mozduljak majd hívta a párom hogy jöjjön nagyon nagy a baj.
Közben ültem a wcn megalázva és remegve, míg egyszer csak kidurrant a buborék és elkezdtem irgalmatlanul vérezni. Gyorsan Bementem a szobánkba betétet tettem be de haszontalan 2 percenként át áztam. Közben a tükörben láttam hogy a hasam lejjebb csúszott. Üvöltöttem míg anyósom beszélt a sógornőmmel aki 4 héttel fiatalabb terhes volt mint én, hogy várjon minket a kórház előtt mivel ő perfekt beszél németül. Megérkezett a párom és azonnal bevitt a kórházba. Remegve vártuk az orvost, aki megvizsgált de azt mondta ezt a főorvosnak kell látnia. Én közben kiabáltam hogy fordítsák le mit mondd. Rettentő kiszolgáltatott helyzetben voltam. Megjött a főorvos aki ultrahangon megnézte és közölte hogy dobog a szíve. Felsóhajtottam, mire mondta hogy a magzatvíz 75%-a elfolyt és nem lát semmit a vértől. Azonnal befektettek, infúziót kaptam és fájdalomcsillapítót. Kiderült hogy gyulladásban van a szervezetem. 6 napig feküdtem úgy hogy nem tudtam melyik percben hal meg a fiam. A párom minden percben mellettem volt. Majd kiderült hogy a pici fiamnak napjai vannak hátra mert magzatviz nélkül nem tud fejlődni.
Minden nap éreztem hogy rugdos, ficánkol, láttam az ultrahangon hogy a korához képest teljesen egészséges és fejlett. Magzatviz feltöltéssel foglalkozó magán klinikákat hívtunk fel de mindenhol ugyanazt a választ kaptuk: csak 25. héttől csinálnak ilyet. Egy vizsgálat kimutatta hogy fertőzés miatt szakadt ki a magzatburkom, a baba vissza termeli de ki is folyik. Németországban viszont addig nem segíthetnek a megszületésében amíg meg nem hal. Mivel amíg él addig vigyázni kell rá és küzdeni az életéért, még ha nincs rá esély hogy túlélje akkor is. ( Megjegyem le a kalappal.). Így hát vártunk az utolsó percig reménykedve.
A 9. Napon kitágultam 2 ujjnyira és akkor érkezett ki édesanyám Magyarországról hogy mellettem legyen. Üvöltöttem hogy miért pont én, miért az én fiam halnék meg én. A véremben a fertőzés a tetőfokára hágott félő volt hogy összeomlik a vérkeringésem és meghalok. Ám az orvosok tehetetlenek voltak a törvények miatt. Trombózis gyanús lettem napi 2 injekciót kaptam a combomba és befásliztak. Fel sem ülhettem. Így szenvedtem végig 9 napot miközben a kanül 3 helyen volt bennem és folyamatosan jött az antibiotikum, a fájdalomcsillapító és az infúzió.

A tizedik napon éreztem hogy tágulok, édesanyámmal csendben sírva számoltuk a fájások idejét. Majd bejött egy doktor aki megvizsgált és közölte:
-Most jön a baba.
Betoltak a szülőszobába, ahol egy erdélyi nő volt a szülésznő. Fellélegeztem, végre egy magyar szó!
Hihetetlen rossz volt az én gyér német tudásommal ott feküdni, bár őszintén mondom le a kalappal a kórház előtt minden órában jött egy orvos aki megvizsgált, a nővérek is hihetetlenül kedvesek voltak különösen egy török nemzetiségű hölgy.
A szülés 2 óra alatt zajlott le édesanyám és a párom az utolsó pillanatig, a kitolás szakaszáig mellettem voltak, ám ekkor megkértem őket menjenek ki ne nézzék végig ők is. Rosszabbul néztek ki mint én, sajnos nem mondhatom hogy ott abban a percben erősek voltak. Ott azon az ágyon fekve én fogtam a kezüket és nyugtatgattam őket hogy minden rendben lesz. Morbidul hangozhat de így volt. Mikor kimentek összeroskadtam, akkora adag fájdalomcsillapítót kaptam hogy elbódultam. Tettem amit a szülésznő mondott egy kiáltás nélkül csendben imádkozva a mi Mennyei Urunkhoz hogy legyen velünk. Tudtam hogy a kisfiam csak addig él míg meg nem születik, fejletlen tüdeje miatt nem tud lélegezni. És nyomtam. Farfekvéssel jött a világra az én gyémántszívű kincsem, viszonylag hamar. Vártam hogy felsírjon de nem tette. A doktornő gyorsan kivitte, engem pedig vittek a műtőbe és elaltattak. Mikor felébredtem a párom és édesanyám voltak mellettem valamint a szülésznő és a török ápolónő. Akkor ott tudatosult bennem mi történt. Örjöngtem zokogva hogy meghalt az én kisfiam. Miután a szülésznő elment, az ápolónő odatolt egy ágyat az enyém mellé és felajánlotta a páromnak hogy aludjon velem. Nagyon meglepődtünk hiszen ilyet még csak nem is hallottunk. Majd mosolyogva mondta hogy ő lesz az éjjel ügyeletes a doktor meg csak reggel 6-kor jön. A párom hazavitte édesanyámat a házunkba és vissza jött majd elaludt a kezemet fogva. Én 4 szem nyugtató után tudtam elaludni. Másnap az ellenőrzés során könnyes szemmel néztem az ultrahangot, az üres hasamat. Csendben végignéztem a szobámon ahol a kisfiammal az utolsó 10 napot töltöttük és potyogtak a könnyeim. Haza mentünk.

A mai napig nem fogom fel hogy mi történt, az orvosom nyugtatót és altatót írt fel mivel ez után a szívemmel lett baj, szerinte a stressz miatt és nem szabad felizgatnom magam mert infarktust kaphatok.
Soha nem fogom elfelejteni őt aki 2015.02.05-én a világra jött és el is ment. Az én fájó szívem egyetlen igaz boldogságát elsőszülött fiamat: Márkot.

Örökké szeretlek drága kincsem…

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>