Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Marcika története

2007 májusában épp az esküvőnkre készültünk a párommal, amikor feltűnt, hogy valahogy sokat késik a menseszem. Először nem tulajdonítottam neki jelentőséget,pedig terveztük a babát. Már harmadik hónapja próbálkoztunk. Aztán két nappal az esküvő előtt úgy döntöttem, hogy tesztelek. Pozitív lett. Nem akartam hinni a szememnek! Harmadik próbálkozásra összejött,mekkora szerencse! Nagyon nagy volt az örömünk,hogy ilyen csodálatos nászajándékot kaptunk. Nagyon vigyáztam magamra és a mi pici fiúnkra. Valahogy kezdettől fogva éreztem, hogy fiú. Esküvő után 1 héttel nászútra mentünk,szerencsére ott is minden rendben volt. Néha émelyegtem,de komolyabb bajom nem volt. Aztán az utolsó nap reggelén észleltem, hogy véreztem kicsit az éjjel. Csak nagyon picit, de igen megijedtem. Visszatérésünk után rögtön orvoshoz mentem,aki ultrahangra küldött. Férjem sajnos nem tudott velem jönni, így egyedül mentem. Nagyon izgultam. De szerencsére mindent rendben találtak. Láttam a szívverését a mi drágánknak. Csodálatos volt!

Ezt követően úgy látszott minden rendben megy, sokat beszéltem hozzá és alig vártam,hogy növekedni kezdjen. Sajnos pár héttel később barnázgattam kicsit és ezt a védőnőnek is megemlítettem,de ő azzal magyarázta a dolgot,hogy ez a múltkori vérzés miatt van. Ekkor már a 12ik hétben voltunk. Még ugyanazon a héten csütörtökön reggel váladékozni kezdtem. Olyan volt mint a magzatvíz elfolyás… Bepánikoltam, és azonnal orvoshoz mentem. Nagyon kedves volt és nyugtatgatott, hosszan magyarázott. Vizeletmintát vett és hazaküldött azzal,hogy pihenjek,de másnap mehetek dolgozni. Akkor pont hétvégén is dolgoznom kellett. Vasárnap reggelre viszont barnázni kezdtem,ami később sem múlt el. Kis mennyiségben ugyan,de folyamatosan. Újra orvoshoz mentem(hétfőn),aki azonnal uh-ra küldött(kedden).Ekkor már a férjem is jött velem,de nem is bírtam volna egyedül. Már előző naptól rossz érzésem volt,de amikor az uh-os nővér nem mutatta meg nekünk a mi picurkánkat a képernyőn,tudtam,hogy nagy a baj. Fel kellett mennünk egy szülész-nőgyógyászhoz,aki szintén uh-ot csinált. Többen is voltak,tanakodtak és közölték,hogy el fogom veszíteni a babámat. Sírtam,nem akartam elhinni. A férjem vígasztalt. Aztán valahogy elmaradt a sírás és nagyon erősnek éreztem magam. Tanácskozások és vizsgálatok sora várt,talán ez volt az ok. Megbeszéltük,hogy természetes úton hagyjuk történni a dolgot. Ha nem sikerül,akkor rásegítenek. Hazamehettünk, de még az este vissza kellett mennünk a kórházba. A mi picurkánk este kilenckor “született” meg,fájdalmat nem okozva. Semmit nem éreztem. Nem volt fájdalom,se erős vérzés. Egy éjszakát azért a kórházban töltöttem. Szerencsére semmi komplikáció nem volt. De másnap a papírmunka annyi ideig tartott,hogy csak délben mehettünk haza. Antibiotikumot is kaptam,fertőzésveszély miatt. Aztán mikor már itthon voltunk, akkor hívtak, hogy másnap vissza kellene menni uh-ra, mert szerintük a méhlepény benn maradt. Igazuk volt. De csak hétfőn műtöttek meg(az uh előző csütörtökön volt).

Mind ez Angliában történt, itt élünk már 4 éve. Mindenki kedves volt velünk és nagyon sok vizsgálatot végeztek. A magzatot is megvizsgálták. Egészséges volt és fiú. Az én drágám!A vetélést valószínűleg fertőzés okozta,visszamenőleg sajnos már nehéz volt megállapítani… Sajnos nem tudom elvetni azt a gondolatot,hogy a védőnő figyelmetlen volt… De ennek valamiért így kellett történnie. Marcika magzati életének 13-ik hetében lett Angyalka.

Drága Marcikám!

Nagyon köszönöm,hogy voltál és mint Angyalka,továbbra is vagy nekünk! Sosem fogunk feledni,szívünkben örökké élsz!Mindig is Te leszel az első babánk!Nagyon szeretünk!

Anya és Apa

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>