Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Kisnyuszink története

2014.08.09.
Az en törtenetemnek ma délelőtt lett vége. A sebek nagyon frissek, a fajdalom hatalmas. Ez az első este ujra “egyedül”, és képtelen vagyok elaludni.

19 hete kezdődött minden, amikor is a menzeszem mar majdnem egy hete késett, en pedig furcsán ereztem magam, néhányszor enyhe hányinger és az is feltűnt, hogy valami megváltozott a testemen, viszont mivel nem voltam meg ilyen helyzetben nem tudtam megmondani, hogy mi az. Az unszolásomra vettünk egy tesztet, de a párom mindvégig mondta, hogy úgyis negatív lesz…. Tévedett.

Először nagyon megrémültünk, hisz meg fiatalok vagyunk ahhoz, hogy gyermeket vállaljunk, nem is lakunk együtt, én meg tanulok és nagykorú sem vagyok(17). A szülőknek féltünk szólni, de azzal tisztában voltunk, hogy nélkülük lehetetlen lesz megoldani a helyzetet…. Azonban a történet hatalmas fordulatot vett.
Úgy döntöttünk, hogy mégis megtartjuk az immáron kb 11 hetes babánkat, fel év magántanulás beiktatásával. (Az 5. es 11.hét között úgy voltunk vele, hogy “muszáj” a megszakítás mellett dönteni főleg a korunkból kifolyólag, de mind a 3 előjegyzett alkalom meghiúsult, a sors sem így akarta.. De aztán mégis..)
Rendesen elmentem a 12.heti UH-ra, azt mondtak, hogy egészséges, meg egy nagyon kezdetleges genetikai szűrésen is átestem, ami szinten jó eredményeket mutatott. A pocim is nőni kezdett, nagyon örültünk, alig vártuk a picink érkezését. Volt, hogy órákat beszélgettünk Róla és arról, hogy milyen lesz Vele, máskor pedig csak becsukott szemmel feküdtünk egymás mellett úgy, hogy a hasamon volt mindkettőnk keze, figyelvén minden apró rezdülésre.
A 16.heten görcsölés miatt elmentem az orvosomhoz, aki a vizsgalat es az UH után azt mondta, hogy ő normálisnak talál mindent, nyugodjak meg, 1 hét múlva találkozunk a 16.heti genetikai vizsgalaton(a 17.hetre kaptam idopontot), de addig vesz tolem vert. Otthonra pedig pihenest es sok gyumolcsot-zoldseget ajanlott.
Na, és ez volt az a vizsgalat, ami az életünket és a kisbabánk sorsát. A vérvétel eredménye is megérkezett es mindkettő kimutatta, hogy a magzat nem egészséges, így orvosi javaslatra a terhességemet meg kell szakítani. Teljesen összetörtünk, tegnap jöttem be a kórházba, előkészítettek, ma pedig a szülőszobán vajúdtam délelőtt, majd kaparással kitisztították a méhemet. A szerencsétlenségben a szerencsém, mar ha lehet ilyet mondani, az az volt, hogy mindössze 1 óra alatt megrepedt a burok és már a műtőasztalon feküdtem, egyedül, üresen, a kicsim nélkül, aki addigra mar felszállt a Mennyországba..
Nem kívánom senkinek azt az érzést, amit akkor ereztem, abban a pillanatban, amikor távozott a testem védelméből Az Élet, akit a szívem dobogásával és a halk énekemmel ringattam alomba 19 heten keresztül.
Közülünk sokan éltek át ugyanezt, vagy valami hasonlót. Számomra meg nagyon új a dolog, úgy érzem megszűnt miért élnem és nincs semmi ami az életben boldoggá tudna tenni azok után, hogy elvesztettem Őt, aki számomra mindennel fontosabb.
Köszönöm, hogy elolvastatok a történetem, mindenkinek hatalmas erőt!

U.i. : igen, fiatalkorú vagyok meg, de ez a veszteség ugyanolyan, mintha 25 lennek. nem felelőtlenségből estem teherbe, és noha nem szerettem volna, utána én is ugyanúgy védtem és óvtam a szívem alatt növekvő kislányt, mint azok, akik mar jó ideje vártak a kétcsíkos tesztet. nem fogyasztok drogot, nem dohányzom és nem iszom le magamat minden buliban. normális eletet élek, normális egzisztenciával.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Kisnyusziért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>