Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Kis angyalkánk Fanni története

A kis tündérünk tavaly januárban fogant meg,a párommal alig három hónapja voltunk együtt mikor felfigyeltünk arra,hogy késik a menstruációm,rá pár napra az is kiderült,hogy babát várunk!Mind a ketten nagyon örvendtünk a kis angyalnak,és nem is adtuk volna semmiért,pedig elég nehéz hónapok elé néztünk,mert én Ausztriában dolgoztam idős gondozóként,a párom eleinte Németországban,utána itthon.Mind a ketten a szüleinkkel éltünk,és a munkánk mellett a saját életünket is meg kellett tervezzük.Cukorbeteg anyuka voltam,de mondhatni a terhességem probléma mentesen zajlott,igaz az első három hónapban valamilyen kiütéseim voltak de egyik orvos sem tudta,hogy mitől lehet,és mint később kiderült arra sem gyanítottak,hogy később komolyabb gondot is okozhatnak majd! Már három hónaposan mondta a nőgyógyászom,hogy kislánynak adok majd életet,ez pedig nagy örömmel töltött el,mert szülés előtt megvásároltunk mindent amire szüksége lehetett,úgy ruhát mint babakocsit,és az ő kis sarkát is berendeztük,mert azt hittük,hogy életünk legszebb pillanata lesz!Sajnos az örömben üröm is vegyült,mert semmi nem úgy alakult mint ahogy elterveztük!A kislányunkat 2015 október 2án hoztam világra császármetszés útján Erdélyben Gyergyószentmiklóson,mi voltunk a világ legboldogabb szülei,de sajnos csak az első napon,mert a második naptól kezdődtek a gondok eleinte besárgult,mikor minden édesanya aki velem egy napon szült már maga mellett tudhatta a gyerekét,nekem engedélyt kellett kérnem azért is,hogy láthassam,néha egy egy babás nővér megsajnált és megfoghattam,de senki semmilyen információval nem láthatott el.A napok az orvosi szobák előtt teltek el,mert így kaphattam néha információt arról,hogy hogy van a kis tündérünk.Az egyik doktor nő már 4én mondta,hogy szívzörejt hall nála,míg a másik tüdőgyulladásra gyanakodott csak,de végül 6án reggel leküldtek Marosvásárhelyre mentővel,mert nem tudták eldönteni,hogy mi lehet vele.A szörnyű diagnózist 9én délelőtt a gyerek kardiológus vágta a fejemhez,hogy a kicsim nem fog élni és fel kell készülnöm arra,hogy bármelyik percen meghalhat,meg az is problémát jelentett a számára,hogy miért nem vették észre hamarabb,és,hogy miért nem vetettem el őt (mert több mint valószínű,hogy az ártatlannak tűnő kiütések okozhatták) ,de az igazat beismerve ez az opció nem létezett a számunkra,hisz annyira akartuk őt,hogy az a fele,hogy betegen született nem változtatott volna ezen a döntésen.A kislányunk egy billentyűvel jött a világra és az orvosok szerint műtétek sorozata várt volna még rá,majd egy szív csere,hogy élni tudjon,a kardiológus doktornő szerint genetikai szindrómával született,és azt is kihozta,hogy lépe sem volt,de szerencsére egyik sem állt fent.Tíz nap kórház után haza is engedtek minket,és megkezdődött a harc a kislányunk életéért!Vigyáznunk kellett mindenre,hisz nem hűlhetett meg,az ő érdekében nagyon látogatókat sem fogadhattunk,de ennek ellenére minden segítségnek örültünk,és minden alkalmat megragadtunk arra,hogy megmentsük őt!Alig pár nap itthon ülés után lementünk Kolozsvárra a szív intézetbe,egy újabb vizsgálatra!Itt kaptunk egy teljesen más diagnózist.Sebésszel is beszéltünk aki azt mondta,hogy egy műtét segítségével megmentheti őt,ezzel reményt is adott nekünk,mert úgy álltunk hozzá,hogy megmenthetik őt.Igaz jobban vigyáztunk rá a szemünk fényénél.Ha egyet köhintett rögtön hívtuk is a gyerek orvosnőt,hogy vizsgálja meg,de szerencsére soha semmi gond nem volt vele.Közbe felvettük a kapcsolatot egy német országi szívsebésszel is aki azt mondta,hogy még meg kellene vizsgáltatnunk,mert a két különböző diagnózist olvasva,nem tudta eldönteni,hogy hogyan lehetne majd megmenteni,Budapestre is elküldtük a kislányom orvosi papírjait,de ott eleinte szóba sem akartak állni velünk ameddig más forrás segítségével fel tudtuk hívni az ottani kardiológia osztály főorvos asszonyát aki elmagyarázta,hogy ez a betegség a Dawn szindróma velejárója,egy évben tíz gyerek születik ezzel a betegséggel,és ebből a tízből 8 gyerek Dawn szindrómás is.A mi kis tündérünk nem volt az!Sőt a vele egykorú gyerekekhez hasonlóan normálisan fejlődött,a súlya megfelelően gyarapodott,és velünk el tudta felejtetni a betegségét is!Két és fél hónaposan már nyúlt a játékok után,figyelt a hangunkra,ránk,kifejezetten boldog kislány volt,és a betegsége ellenére nagyon nyugodt baba volt.Egyre nagyobb reményt ébresztett bennünk hisz látszott rajta,hogy akar élni,akar velünk élni.December 4én befeküdtünk a kórházba egy szimpla érfestésre,de onnan soha többé nem hozhattuk haza.Az érfestés után eldöntötték,hogy műteni kell,december 10 után minden nap arról szólt,hogy vártuk azt a napot amikor bejön hozzánk is az altató orvos és elmagyarázza,hogy a műtétnek milyen következményei lehetnek,utólag bele gondolva,legszívesebben most is a kórházban ülnék és várnám azt az orvost,csak lehessen velem,és tarthassam még egy kicsit a karjaimban.
A kenőpénzt kellett adni majdnem minden orvosnak,hisz a nélkül számba sem vettek.A mikulás napja is úgy telt el,hogy szombat reggel megmérték a kicsi lázát utána legközelebb vasárnap este,senkit nem érdekelt,hogy miért vagyunk ott.December 17én eljött a nagy nap!Reggel 8ra volt kiírva a műtétre,de végül fél kettőkor kerültünk sorra és ő többet nem hagyhatta el azt a termet ahova az ölben vittem fel,majd levetkőztettem,majd átadtam a nővéreknek és az altató orvosnak,de kihozni onnan már nem hozhattam.Éjjel fél egykor közölte velem a szívsebész doktor úr,hogy a kislányom meghalt,azóta is magamat hibáztatom amiért akkor oda vittem,de azért is,hogy soha senkinek nem mutattam meg,mert attól féltem,hogy valami betegséget össze szed,és nem műthetik majd meg!
Azért is magam hibáztatom,hogy a páromnak azt mondtam,hogy ne jöjjön oda a műtétre (ő messze dolgozott egy másik városban) hisz utána hamarosan találkozhatunk,és minden rendben lesz,de az extra korporális keringés után a kicsi szívét nem tudták újra indítani!
Azóta hatalmas az úr bennem és bennünk,és egyre jobban hiányzik nekünk.Közbe vissza jeleztek még Budapestről és szegedről és,hogy megvizsgálják a kicsit,de sajnos már nincs kit!Budapesten azt is mondták,hogy ha még egyszer terhes leszek akkor a 16 hetes magzatot megvizsgálják,hogy még egyszer ne menjünk át ezeken a dolgokon!
Nagyon nem könnyű most,mert csak a hatalmas hiány az ami uralja az életünk!

20151212_093118  20151216_081237

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Fanniért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>