Hornyákné K. Erzsébet (Szerkesztő-admin)
Én két kisbabámat vesztettem el a terhesség félidejében. Nagyon várt, tervezett terhességek voltak.
Az első kisfiamnál váratlanul indult be a szülés, és mire magamhoz tértem a sokkból, már nem volt velem. A második kisfiamnál folyamatos orvosi felügyelet alatt voltam, de minden orvosi segítség ellenére sem tudták megakadályozni, hogy ne ismétlődjön meg a tragédia. Elméletek vannak csupán, hogy mi okozhatta a történteket. De pontos választ sosem kaptam.
Két kisfiam, Ádám és András emlékének szánom az oldalt.

Külön oldalon lévő blog szerkesztője: Anna
anna

4 terhességből egy élő gyerekem van. Eszter a terhesség 34. hetében halva született, és két kicsi magzatot a terhességek első trimeszterében vetéltem el. Sajnos az okok azóta sem derültek ki. Az ő emlékükre írok ide.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy eljön majd az idő, amikor örülni tudok annak, hogy ők megtörténtek velem.

 

 

Oldal korábbi szerkesztője: Flaisz Kriszta.
Akinek külön köszönet, hogy éveken át szerkesztette az oldalt!

Flaisz Kriszta története:
Két év alatt három magzatomat veszítettem el a terhesség első trimeszterében. Heteket, hónapokat böngésztem az Interneten, hogy megtaláljam a szükséges információkat, mellyel a történtek okára bukkanhatok, illetve amelyek segítenek feldolgozni ezt a traumát. Kutatásaim alatt azt láttam, hogy nincs egy olyan átfogó szakirodalom, amely összegyűjtené az orvosi hátteret, a pszichikai következményeket, illetve a gyász feldolgozásához szükséges tanácsokat, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen tragédia után.
Ezért jött létre ez a honlap. Számomra a legnagyobb segítséget azok a sorstársak jelentették, akiket a Nők Lapja Café oldalán az “Elvesztettem a kisbabámat” c. fórumban találtam, és akik a honlap szerkesztésében is jelentős szerepet vállaltak. Elhatároztam, hogy én is ilyen támasza leszek azoknak, akik ilyen problémával felkeresnek.