Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Heléna története

Mindössze pár hónapja voltunk együtt a párommal, amikor 2014. novemberében megtudtuk, hogy várandós vagyok az első babámmal. Nem tervezett baba volt, így fogalmunk sem volt, hogy mihez kezdjünk. Ma már bánom, hogy gondolkodtam a kis életén. Bevallom, legbelül már akkor is tudtam, hogy nem szeretném elveszíteni. Pár nap gondolkodás után úgy döntöttünk megtartjuk, hiszen MINDENT meg tudtunk volna neki adni és a párommal is nagyon jól kijövünk. A terhességem a lehető LEGPROBLÉMAMENTESEBB módon zajlott! Soha nem voltak rosszulléteim, mindig minden eredmény tökéletes volt! Mindenre nagyon vigyáztam, egészségesen éltem. Úgy gondolom, senki nem vágyhatna szebb terhességre! Nagyon könnyen viseltem, egyedül a 37. héttől kicsit emelkedett a vérnyomásom, max. 140/80. Megtudtuk, hogy kislányunk lesz. Nagyon jól felkészültünk az érkezésére. 2015. július 15-re voltam kiírva. Mivel semmi jele nem volt annak, hogy világra szeretne jönni, július 17-én bennfogtak a kórházban lejárt terminus miatt. Az orvos azt mondta egy ultrahang után, hogy a lepény még nincs elmeszesedve, valószínű el lett számolva a szülés időpontja, átírtak 20-ára. 5 napot soha nem módosítanak a szülés időpontján, mivel ennyire pontosan nem lehet tudni. A párom kérdezte tőle meddig várunk, amire azt felelte: „Nem indítjuk meg, jönni fog az magától, a baba érdekeit kell nézni, ez nem kívánságműsor.” Az NST vizsgálatok mindig rendben voltak, magzatvizet pedig nem tudtak nézni zárt méhszáj miatt. Július 22-én kb. 22 órától fájások kezdődtek, másnap 02 óráig vártam, majd szóltam az ügyeletes nővérnek aki átkísért a szülőszobára. A szülőszobán ügyeletes szülésznő rátett NST-re kb. fél órára, szívhang rendben, viszont a fájásokra azt mondta ezek nem igazi fájások csak jóslók, gyakorlatilag hülyének nézett. Majd megvizsgált, és alig egy ujjnyira volt kitágulva a méhszáj, és közölte, hogy ebből csak délutánra lesz baba. Nem is szóltam a páromnak ilyen korán, felesleges lett volna, illetve csak a szülés végére jöhettek volna be hozzám. Megmérte a vérnyomásom ami jó volt, majd átkísért a vajúdóba és mondta, hogy aludjak majd magamra hagyott. Persze semmit nem pihentem. Biztos vagyok benne, hogy éjszaka nem szólt az ügyeletes orvosnak. Ezalatt egyszer hánytam, ő odajött és kérdezte jól vagyok-e, majd közben elkezdtem vérezni amire rá is kérdeztem, a válasz az volt a tágulástól van majd adott egy betétet. Reggel kb. fél 6-ig szenvedtem, rátett NST-re és mért egy vérnyomást, minden jó volt. NST alatt mondta hogy „ne nyögjek annyit mert még messze van a vége”, közben jött a doki nagyon ráérősen akit szabadságról hívtak be és szerintem a műszakváltást várta. A szülésznő visszaküldött a szobámba hajgumiért és betétért, persze menni alig tudtam. Nem egyszer akartam szólni az éjszaka alatt, hogy nem tudok menni. A szobába visszaérve 6:20-kor elfolyt a magzatvíz ami mekóniumos volt. Ha egyből megcsászároznak miután elfolyt, nincs semmi gond. Nem értem mire vártak mikor minden perc számított. A szobatársam szólt a nővérnek hogy elfolyt a magzatvíz, majd odajött és mikor látta, hogy zöld: „ja hogy zöld, hát jól van”. Véres, mekóniumos, gomb nélküli hálóingben egyedül mentem vissza a szülőszobára a hosszú folyosón, többen is vártak akkor NST vizsgálatra akik mind engem néztek. Közölték, hogy menjek el fürdeni majd betették mögöttem a fürdőajtót. Nem értettem mi értelme van a fürdésnek. Nem egyszer futott át az agyamon, hogy segítséget kérjek hozzá. Nagy nehezen levetkőztem, bemásztam a kádba és kicsit lezuhanyoztam. Közben erős vérzésem lett és még magzatvíz is folyt. Próbáltam sietni ami persze lassan ment, majd rendet is kellett tennem magam után mert minden véres lett, raktam be egy betétet és felvettem egy új hálóinget. Miután kimentem újból említettem a bő vérzést, amire a szülésznő megint azt mondta a tágulástól van. Ezután megvizsgált az orvos majd közölte, hogy 4 ujjnyira vagyok kitágulva és nézte milyen kemény a hasam. A vizsgálat közben is folyt vér és magzatvíz. Ezt követően átmentünk a vajúdóba, raktak rám NST-t, kezdett alacsony lenni a baba szívhangja. Innét 2 perces fájásaim lettek és 7 órakor jött a műszakváltás. Az NST többször is sípolni kezdett és 0 pulzusszámot jelzett, viszont utána mindig találtak szívhangot, igaz alacsonyt, ami akár az enyém is lehetett. Amíg volt szívhang, addig a vérzés lehet hogy csak részleges lepényleválás miatt volt. Közben felhívtam a párom, hogy induljon el. Közölték, hogy császármetszés lesz mert nagyon leesett a baba szívhangja. Vissza kellett mennem a vizsgálóba ahol előkészítettek, leborotváltak és felhelyezték a katétert. Kitoltak a szülőszobáról, kint már várt a párom. Sokat kellett várni a liftre is. A műtőben rám adták a kötelező dolgokat, beadták az érzéstelenítőt, aminek a hatására vártunk pár percet. A műtét alatt mindent éreztem. Mikor kivették a babát (7:54), a műtőben óriási csend, gondoltam hogy baj van, az orvosok sem beszéltek. Sürgősségi császármetszésnél nincs idő borotválásra, katéterre, illetve altatni kellett volna nem pedig gerinces érzéstelenítőt alkalmazni mert még arra is várni kell. Pfannenstiel metszést alkalmaztak ami hosszabb időt vesz igénybe és a magzat kiemelése is nehezítettebb. Műtét után vittek a szobába, majd megkezdték az ápolásomat. Párom mondta, másik kórházba kell szállítani a babát. Többen is jöttek és mondták, hogy a baba életveszélyes állapotban van, újra kellett éleszteni 25 percen keresztül. A doktor mondta, hogy sok vért vesztettem teljes lepényleválás miatt, belső vérzésem volt, egy komplikált műtéten vagyok túl, és holnapra fog kiderülni hogy ki kell-e venni a méhem a hatalmas vérömleny miatt. Egy csövet is vezettek ki a hasüregemből, hogy lássák mennyi ott a felesleges vér. Kaptam vért, vérplazmát, rengeteg infúziót, tíz percenként mérték a lázam és a vérnyomásom, figyelték a vérzésem stb, ekkor már tudták, hogy hibáztak. Velem ezután minden rendben volt, másnap a hasüregemből el is távolították a csövet. Azt mondták, Isten kezében van a baba élete és súlyos agykárosodást szenvedhetett a hosszú oxigénhiány miatt. A párom is átment a másik intézetbe a mentő után, ott is mondták neki, hogy ha túléli a baba, sohasem lesz átlagos ember. Mindenféle gépre rárakták, minden szervét gép működtette, gyakorlatilag halott a baba. Pár napig figyelték az életfunkcióit, majd átvizsgálták az agyát van-e valami életjel vagy reakció. A vizsgálatok kimutatták, hogy 100% agyhalott a baba. Július 31-én a névnapján, 15 óra 35 perckor kapcsolták le a gépekről.

unnamed

100% hogy műhiba történt, a feljelentést megtettük a kórház ellen, a per folyamatban van. Az ügyvéd szerint nyert ügyünk van. A pénz nem fog boldogítani, téged akarunk! Azt beszélik, a szülés öröm, ez nem az volt. Más ember lettem. Ez aljas dolog lesz, de miért nem ott történt ez meg ahol éheznek a gyermekek. Fizikailag már jól vagyok, de lelkileg elég nehéz. Nem ezt érdemeltük. A boncolás is kimutatta, hogy egészséges baba volt. Elhamvasztattuk a drágát, és úgy döntöttünk, itthon lesz velünk. Megkaptuk a kéz- és láblenyomatát, ruhácskáját stb. 3550 g és 54 cm volt. Egy év múlva belevágunk a kistesóba és persze máshol fogok szülni.

Drága Heléna! Sohasem gondoltam, hogy ilyen fiatalon angyalka lesz belőled. Megérdemled, hogy minden nap gondoljak rád, bármennyire is szomorú leszek. Soha nem megy ki a gyönyörű arcod az eszemből. Nagyon hiányzol nekünk kisbabám!! Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy boldogok legyünk. Már eggyel több csillag van az égen, és számunkra te ragyogsz a legfényesebben! Anya és Apa

“Éltem nyolc napot holtan,
kilenc hónapig boldog voltam.”

 Ha gyertyát szeretnél gyújtani Helénáért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>