Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Hannácskám története

A mi kis történetünk 2014 márciusban kezdődött mikor megtudtuk, hogy kisbabát várok. Nagyon meglepődtünk, hiszen nem terveztük még a babát. De nagyon megörültünk. Főleg akkor még boldogabb lettem mikor kiderült, hogy kislányunk lesz. A vizsgálatok jöttek szépen sorba, Hannácska nagyon szépen fejlődött egészséges kislány volt. Minden napunk körülötte forgott, készültünk a “nagy” napra. 26. héten elkezdtem vizesedni, a terhességi cukrom magas lett. Diétával szépen beállt. Terhesség előtt is néha magasabb a vérnyomásom, bizonyos időszakban. De a 28. hétre már nagyon felment. A borzalom augusztus 19.-én kezdődött el, dolgoztam és vártam már a nap végét. Délutánra a hasam elkezdett fájdogálni, Hanna sem volt annyira mozgékony. a munkahelyemről bevittek a kórházba, a biztonság kedvééért. A kórházban megvizsgáltak, mondták, hogy egy 72 órás megfigyelésre bent maradhatok, én természetesnek tartottam, szóltam a páromnak és rohant be hozzánk. Mondták adjak le vizelet mintát, mentem a mosdóba és hirtelen elöntött a forróság, megijedtem, azonnal szóltam a nővéreknek, és megindult a rohanás, gyorsan megultrahangoztak, kiderült hogy leszakadt a méhlepényem. Azonnal kellett császározni, igaz tanakodtak, hogy átvigyenek-e minket a Honvédba mivel ott van koraszülött osztály vagy a picit viszik csak át. Sajnos a vérzés nem állt el így nem voltunk szállíthatóak. Az időérzékemet elvesztettem teljesen, felkészítettem a műtétre, pillanatok alatt. A kórházba a párom éppen beérkezett, búcsúztunk és vittek is. Mikor felébredtem, mivel teljes altatásban műtöttek ,mert a vérnyomásom 180 volt. A kislányomat már szállították is el, az inkubátort az ágyam mellé tolták, egy képet kaptam róla, minket is lefényképeztek és ez volt a kapocs köztünk addig amíg újra nem találkoztunk. Engem elhelyeztek az osztályon, Hannát vitték a PIC osztályra. Hanna nagyon egészséges volt igaz nagyon picike 33 cm és 860g született meg. De teli élettel. Én legközelebb Hannát 21.-én láttam, mivel akkora tudta elintézni a PIC osztály és a párom, hogy áthelyezzenek.A párom két hely között ingázott, a kislányunk nagyon jó eredményeket adott, a második nap levették a légzéssegítő gépről, kapott donor anyától tejet szondán keresztül. Csütörtök délután elsőnek láttam meg igazán. Nagyon szívszorító érzés volt, Látni a kislányomat az inkubátorba, Mindenféle gép volt körülötte, az orvosa tájékoztatott minket, hogy Hanna igazi harcos lány, erős baba.De mindenre fel kell készülni, hosszú és kemény időszak áll előttünk. Pénteken délelőtt Hannát kivették az inkubátorból és kenguruzhattam vele, kicsit meglepő volt, de az orvosok javasolták és engedélyezték, nagyon jó érzés volt, hogy a mellkasomon feküdt a picikém. Nagyon feltöltődtem és erősnek éreztem magunkat, hogy kemény 7-8 hét vár ránk, de haza fogunk menni. Délután is voltunk lent nála, azt láttuk ,hogy rendben van minden ,a párom haza ment, nekem pihenést ajánlottak, de úgy éreztem, hogy lefekvés előtt megnézem, lementem hozzá és láttam, hogy az orvosok körülötte vannak és dolgoznak. Nagyon megijedtem. Elmondták, hogy rosszabbul van a kislány valami vírus jelentkezett nála. A köldökcsonkja bepirosodott. Bóta vezeték kinyílt neki. Vért kell ismételten kapnia. Hajnalokig ott voltam vele, stabilizálni tudták. Kérték menjek fel pihenjek. Ki tudna ilyenkor pihenni és aludni?! Eljött a szombat, alig vártam, hogy mehessek le hozzá. Az orvosával beszéltem, elmondták az állapotát, ami jelenleg stabil, de rossz és kezdjek felkészülni mindenre. A párom jött be és a családunk is. Reménykedtünk, hogy minden rendbe jön. De sajnos délutánra a picink állapota csak romlott és az életéért küzdöttek. Este 9 órakor tájékoztatott minket az orvosa, hogy többet nem tudnak tenni és már csak órák vannak hátra. De nem tudják mennyi. Felküldtek minket a szobámba, a párom bent maradt velünk, kaptunk nyugtatott és próbáltuk összeszedni magunkat. Hajnal 2 órakor telefonált az orvos, hogy siessünk ahogyan csak tudunk, mivel Hannácska haldoklik. Percek alatt leértünk, láttuk ,hogy kézzel tarják már csak életben, hogy el tudjunk tőle búcsúzni, kezembe adták és ott lett Hannácska Angyalka. Azóta lassan 2 hónap telt el. Nagyon hiányzik. Nem tudom valaha el tudom e fogadni, hogy elvették tőlem. Nem tudom miért történt meg pont ez velünk. Igazi angyalka volt, ártatlan és gyönyörű. 2 hete dolgozom ismételten, lefoglalom magam napközben amennyire csak tudom. De nagyon nehéz, nem tudom mikor lesz jobb egy kicsivel. A párommal egymás mellett vagyunk, de van olyan időszak mikor egyedül érzem magam. De nem hagyhatom el magamat, hiszen az életben tovább kell küzdenem.

“Ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni! Ó, Istenem, ezt nem lehet szóval elmondani. Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek lelkemtől megfosztva!”

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta kicsi Hannácskám történetét!

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Hannácskáért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>