3805 gyertyát gyújtottak eddig érte

  Apától…

“Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban veled,
a csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál,
nem vagyok ott.
Nem haltam meg…”

Anyától…

“Nem volt és nincsen bűnöm, nem volt naplóm és nincsen vitrinem,
nem volt vágyam, de nem is bánom, csak kerestem volna szüntelen.
Nem volt nagy mit építettem, de katedrális volt csak nekem,
nem volt mindig túl jó velem, de milyen lesz majd nélkülem?
Mert elmegyek, ne sírjatok, csak álmodni vágyom hosszú álmot, mélyen, csendesen.
Most elmegyek, de itt hagyom a jövőt nektek, s a legendákat, csak egy kicsit fáj nekem.
Nem volt szép mit összeraktam, félkész marad a nagy kirakós játék,
nem volt mindig igaz hitem, de enyém marad, és nekem mindig érték.
Nem volt nagy, mit építettem, de katedrális volt, azt hiszem,
nem volt mindig túl jó velem, de milyen lesz majd nélkülem?
Mert elmegyek, ne sírjatok, csak álmodni vágyom hosszú álmot, mélyen, csendesen.
Most elmegyek, de itt hagyom a jövőt nektek, s a legendákat, csak egy kicsit fáj nekem…”

…Sírunk, minden éjjel,
könnyünk tengerével,
visszahozni nem tudunk már, messze jársz.
Újból átölelnénk,
lennénk, aki megvéd, mindentől, mindenkitől.
Némán elkísérnénk felhőkön át, de az ég kapuját nem léphetjük át.
Elengedünk, menned kell,
hisszük Te a Földnél jobbat érdemelsz
így jó, nem érünk el
de átölelünk majd ha jók leszünk…

Anya és Apa

Vissza a gyertyagyújtás oldalra