331 gyertyát gyújtottak eddig érte

2003. Szept. 16-án született Jaczkó Tomika, aki kedves, okos, minden iránt érdeklődő kisfiú volt. Alighogy elkezdte az óvodás életét, összetalálkozott A BETEGSÉGGEL.
Másfél évig küzdött; gyönyörű mosolyával adta nekünk az erőt, a reményt, próbálta elérni hogy élhesse a vidám gyermekkort. Jóságos, nagyon erős kis szíve 2008. Febr. 29-én megállt.

Szerető szülei, nővére, nagyszülei, dédszülei, és a rokonok soha nem fogják elfelejteni.

  “Midőn a roncsolt anyagon
  Diadalmas lelked megállt;
  S megnézve bátran a halált,
  Hittel, reménnyel gazdagon
  Indult nem földi utakon,
  Egy volt közös, szent vigaszunk
  A LÉLEK ÉL: találkozunk!”
  ( Arany János)

“Nem az a fájdalom amitől könnyes a szem,
 hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva csendesen.”

Vissza a gyertyagyújtás oldalra


GyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertyaGyertya