Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Goda Petra története

GodaPetra1Nekem a középső kislányom lett angyalka. 2008. február 26-án hagyott itt minket örökre. 15 éves volt. Goda Petrának hívják. Ő sajnos halmozottan sérülten született 1992. 08. 05-én.  Csak a hallása volt ép. Minden más sérült. De mégis boldog volt velünk, hisz szeretet vette körül. Mindent próbáltam megtenni érte. Rengeteget vittük orvoshoz kicsi korától, de sajnos nem tudtak segíteni. Annyit értünk el, hogy hasra tudott fordulni és így forogva tudta a helyét változtatni. A szobája úgy volt kialakítva, hogy az ő kényelmét szolgálja. Napközben a szőnyegen volt egy nagy szivacs hempergőn. Itt játszott és forgott. Csak pépeset tudott enni és pelenkázni kellett. De boldog voltam, mert velem volt. Nagyon sokszor mondták, hogy adjam intézetbe, de nekem vele volt család a család. Rajta kívül van még egy 19 éves és egy 4 éves lányom. 4 évvel ezelőtt kificamodott a csípője, mert annyira feszesek voltak az izmai és a lábai. Rettenetes fájdalma volt. Egy éven keresztül. Soha nem sírt, de a szemében minden benne volt. Akkor már nem bírtam tovább nézni és mivel Miskolcon nem arra akarták megműteni ami igazán baj volt, elvittem Pestre. Ott megműtötték 4 évvel ezelőtt. Ott voltam vele végig. Én etetettem én ápoltam a kórházban. A nővéreknek az én kincsikémmel nem volt gondjuk. 4 nap után haza is engedtek. Utána már nem tudott úgy ülni és nagyon hamar fáradt. Csak ha feküdt akkor volt kényelmes neki. 2008 januárban észre vettem, hogy kicsit dagadtabb a bal lába a térdénél és a combjánál, de akkor nem tünt fel, hogy valami baj van, mert előtte is kicsit vaskosabb volt, mint a másik lába. De amikor már láttam, hogy valamije fáj, tudtam, hogy valami gond van. 2008.január 23-án etettem és félre nyelt. Akkor kihívtam a háziorvost. Mutattam a lábát is és azt mondta, hogy eltört a combcsontja. Bennem egy világ omlott össze. Annyira vigyáztam pedig a lábára, mivel azt már műtötték. Kihívta a mentőt és bementünk a kórházba. Még akkor éjszaka megműtötték a lábát. Másnap reggel mentem be hozzá. Jól volt. Jól sikerült a műtét is. Vért is kellett kapnia még műtét előtt, de azzal sem volt gond. A műtét utáni második nap reggel amikor mentem be hozzá üres volt az ágya. Azt hittem elájulok. Kérdeztem a nővért és mondta, hogy éjszaka átvitték az intenzívoszályra, mert görcse volt és vérzett a gyomra. Rohantam át az intenzívoszályra. Ott elég sokat kellett várnom amikor végre beengedtek hozzá. Sajnos tüdőgyulladást is kapott a félre nyelés miatt. Mindennap mentem hozzá délelőtt és délutánig mellette voltam. Egy pár nap után sajnos annyira nehéz lett a légzése, hogy lélegeztetőfépre került. Többször próbálták levenni róla, de nem sikerült, mert nem bírta. Annyira hozzá szokott a géphez, hogy már nélküle nem tudott lélegezni. Gégemetszést is kellett végezni rajta. Volt közbe egy gyomortükrözése is. Onnantól kezdve pedig rengeteg epe és sav jött vissza. Etetni nem lehetett, mert vissza folyt az is. Szondán keresztül táplálták előtte is. Infúzióba próbálták pótolni azt amit az étkezéssel kellett volna megkapnia. Az epilepsziás gyógyszerei sem szívódtak így fel, ezért többször voltak görcsei. Mindig biztattam, kértem, hogy ne adja fel. Szeretjük és szükségünk van rá. Az utolsó három napon már nagyon rosszul volt. Már haldoklott. De ezt magamnak sem akartam elhinni. Csak sírtam, puszilgattam és simogattam. Kértem, hogy ne haragudjon rám. Az utolsó nap már alig tudta kinyitni a szemét, de oldalra nézett ahol álltam az ágya mellett. Nagyon magas volt a szívverése és a pulzusa. Alig kapott levegőt annak ellenére, hogy a gép lélegeztette. Simogattam a kezét és puszilgattam és egy idő után megnyugodott és elaludt. Amíg mellette voltam rendeződött a pulzusa is és a szívverése is. Tudtam, hogy már nincs sok hátra, ezért ugyan hangosan nem mondtam ki, de magamban igen, hogy ha mennie kell elengedem. Egy hónapig volt az intenzíven. Annyit szenvedett az egy hónap alatt, mint más az egész élete folyamán. Délután 3-kor jöttem el tőle és mondtam neki, hogy másnap sietek hozzá. Este 6-kor telefonáltak a kórházból, hogy elhunyt.
2008.február 26-án örökre itthagyott minket. Nagyon fáj!
Fáj, hogy nem vigyáztam jobban rá, mert akkor még élne. Minden áldott nap kérem Petrát, hogy ne haragudjon rám, ne haragudjon amiért nem hozhattam haza a kórházból.
Nagyon hiányzik!
Petra elment, de a szívembe örökké 3 gyermekem lesz.

GodaPetra2 GodaPetra3 GodaPetra4 GodaPetra5

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Petráért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>