Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Gedai Norbika története

Második kisfiunk lett volna, már van egy kisfiunk Balázs, aki 4és fél éves és makk egészséges. Egy teljesen zavartalan terhesség után, 2007. október 14-én kisbabám úgy döntött, hogy szeretne megismerkedni velünk és testvérével. Vasárnap reggel volt, úgy hajnali

5 körül, mikor elmentem wc-re, és láttam, hogy távozott a nyákdugó, majd hamarosan meg is érkeztek a rendszertelen 5 és 7 perces fájásaim is. Mivel második baba volt, tudtam, hogy máris indulnom kell a kórházba, hisz Balázzsal is mindössze 5 órahossza volt a vajúdás. Balázst elvittük a bátyámhoz, mert úgy beszéltük meg anyukámmal, hogy ő lesz bent a szülésnél. Végül ő is és a férjem is bent voltak.

10 órakor burokrepesztés, majd 11 óra 20 perckor megérkezett Gedai Norbika 4120 grammal és 51 cm-rel, 10-es apgarral. Teljesen egészséges volt, felsírt, a mellkasomra tették, tehát minden rendben volt.

Megvizsgálta gyerekorvos is, majd hétfőn behívtak, mint minden anyukát, hogy elmondják a kisbaba állapotát. Majd közölte az orvos – ami egyáltalán nem volt megnyugtató – , hogy Norbikánál elég erős szívzörejt hallottunk, amiről tegnap még úgy gondoltuk, hogy súlyos, de ma már úgy gondoljuk, hogy nem az! Ide keddenként jön a kardiológus, majd megnézi!  És hogy Norbika nagyon sokat bukik! Hétfőn este 10 órakor még kihozták, tudtam, hogy másnap reggel 7-kor hozzák újra, mivel még nem volt tejem, ezért éjszaka még nem hozták ki. Bárcsak kihozták volna! Helyette kedd reggel egy doktornő jött, hogy a kisbabám nagyon rossz állapotban van, teljes keringés és légzésleállása volt, mire megnézték már szürke volt és tónustalan. Meg hogy most is küzdenek az életéért, a szívét újra tudták indítani. Mindjárt itt a mentő érte, átviszik Szegedre, még elköszönhetek tőle! Nagyon szörnyű volt látni, hogy ballonnal lélegeztették, és tényleg teljesen szürke volt. Éppen csak hogy megsimítottam, és már vitték is.

Kérdeztem az orvost, hogy mégis mi történt és mikor, milyenek a pici esélyei, de nem kaptam semmilyen választ, csak össze-vissza beszélt mindenki, meg a karját tárogatta, hogy mi sem értjük, hogy mi történt.

Pár perc múlva vizit volt –  alig voltam észnél, a vérnyomásomat meg sem merték mondani, hogy mennyi, csak hozták a nyugtatót – és  a roppant kedves és tapintatos orvosok félvállról annyit mondtak:

– Anyuka, ha ez otthon történik akkor erre mondják azt, hogy bölcsőhalál.

Azonnal szóltam a férjemnek, hogy jöjjön, és hozzon be ruhát, azonnal indulunk a babánk után Szegedre.

Itt végre megmondták az igazságot. Ezt a babát soha sem fogjuk hazavinni. Már úgy került Szegedre hogy agyhalott volt. Gép lélegeztette. Rengeteg vizsgálatot végeztek rajta. És nem találtak semmi rendellenességet, de sajnos már nem volt agyműködése. Mintha a tüdején láttak volna valamit. Az anyatejes táplálását is meg tudták kezdeni. És ez így ment 18 napig. Minden nap érdeklődtem az állapotáról, holott tudtam, hogy már nem is él. Kétszer mentem be hozzá a kórházba, többször nem volt hozzá erőm. Mikor azt mondta a nővér, hogy benyúlhatok az inkubátorba, és megsimogathatom, úgy éreztem elájulok. Mintha csak aludt volna. Annyira gyönyörű volt. Még úgy is hogy csövek lógtak belőle. Aztán feladta a küzdelmet. 2007.november 2-án Angyalka lett.

Kértem a boncolását, mert nem voltam belenyugodva, hogy bölcsőhalálban halt meg.

Végül azt találták, hogy egy szívhez vezető vénán érszűkület alakult ki, amit teljes átmérőben elzárt egy vérrög, de az orvosok szerint ez 99%, hogy csak a 18 napos gyógyszeres kezelésnek a szövődménye. Az, hogy a 2.napon mi okozta a keringés és légzés leállását, azt senki sem tudja és már soha nem is fog kiderülni.

A mellkasban 60 ml-nyi zavaros tejfölszerű összegyülemlett folyadékot találtak, de erre sincs semmi magyarázat, hogy ez micsoda.

Úgy érzem, és ebben mások is megerősítettek, hogy a kisbabám teljesen egészségesen született és nagyon élni akart, csak valaki nagyot hibázott. Ennyin múlik egy ember élete.

Soha nem gondoltam volna, hogy ez velünk is megtörténhet. Ennél nagyobb tragédia nincs is a világon. Úgy érzem, hogy csak Balázs miatt tudtam ezt orvosi segítség nélkül kiheverni. Ha Ő nincs, akkor sokkal nehezebb lett volna. Igaz, hogy így is heteken át csak sírtam és sírtam, és ismételgettem a kérdést, hogy miért? És miért pont én? Mi rosszat tettem, hogy ezt érdemlem az élettől? Néha úgy érzem mégiscsak jó lenne ezt egy szakemberrel is kibeszélni.  Van, hogy olyan hangulatba kerülök, hogy kedvem lenne utána menni, de akkor képzeletben benyomom a fejem a hideg zuhany alá, hogy észhez térjek, hisz itt van nekem Balázs.

Végül úgy döntöttünk, hogy Norbika hiányát egy új terhesség talán csökkenteni tudná, mert pótolni már semmi nem tudja, úgyhogy 2008 márciusában elkezdtünk próbálkozni, ami elsőre sikerült is, majd 2008. december 17-én megszületett Balázs és Norbika öccse, Botond 4360 g-al és 52 cm-rel, egy teljesen zavartalan és problémamentes terhességet és szülést követően.  Balázzsal imádják egymást, nagyokat kacagnak, játszanak és már veszekedni is tudnak,  ilyenkor teljesen elérzékenyülök.

Norbikám!

Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta a legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív mely élni vágyott, csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled, felejteni Téged soha nem lehet.
Ha bús napjaim le fognak telni, oda vágyom hozzád megpihenni!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>