Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Én is egy angyalka anyukája lettem

Tavaly szeptemberben kezdtünk a családalapításhoz. Teltek-múltak a hónapok, de a picurka nem jött, nem görcsöltem, nem idegeskedtem, csak vártam türelmesen. Idén februárban elhatároztuk, hogy összeházasodunk nyáron, még időpontot is kértünk. Június 18-án reggel azzal az érzéssel ébredtem,hogy mi lenne, ha csinálnék egy terhességi tesztet. Meg is csináltam, de nem akartam elhinni, amit láttam. Pozitív lett…..rohangáltam örömömben a lakásban, azt sem tudtam hogy mit csináljak, alig vártam, hogy a párom hazaérjen. Annyi minden járt a fejemben, például hogy most meg fog változni az egész életünk. Hazajött a párom és sírt örömében…..annyit tudott csak mondani, hogy egy álma vált valóra. Július 7-én mentem először orvoshoz. Minden rendben volt, 6 hetes terhességet állapított meg szívpulzálással. Mérhetetlen boldogok voltunk. Két héttel később, az esküvőnk előtt két nappal kellett kontrollra mennem. Az orvos nem mondott semmit, csak hosszasan vizsgált….gondoltam nagyon öreg, több időre van szüksége.Befejezte a vizsgálatot, ott ültem félmeztelenül és ennyit mondott az orvos: valami nem stimmel ezzel a terhességgel. Azt hittem megnyílik alattam a föld….éppen ezt akartam hallani az esküvőnk előtt két nappal. Majd megmutatta a monitort, hogy nézzem meg, üres a petezsák. Nem szóltam egy szót sem, csak néztem magam elé és éreztem, hogy minden amit felépítettem a jövőképemben, az most összeomlik….órákon át csak sírtam, vigasztalhatatlanul. Párom eldöntötte, hogy felkeresünk egy másik orvost, ha a világvégére is kell elmennünk, akkor is elmegyünk. Az esküvő napját végig stresszeltem, mert attól féltem, hogy beindul a vetélés. Nem kívánom senkinek. Aztán két nappal később elmentünk Debrecenbe egy klinikára, ahol a doktornő megmutatta, hogy nem üres a petezsák, csak megállt a növekedésben 7 hetesen 3 naposan. Iszonyúan fájt, még soha nem éreztem ilyen fájdalmat. Másfél héttel később befeküdtem a kórházba, hogy kiműtsék pici szemünk fényét, ráadásul a születésnapomon. Altatásból is sírva ébredtem, az első mondatom az volt: annyira szerettük volna ezt a babát……
Szörnyű volt minden perc, minden pillanat, amit ott a kórházban töltöttem és még csak 10 nap telt el a műtét óta.
Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy valaha is meggyógyuljon a lelkem.Talán nem is akarom…..addig is velem marad, itt a szívemben…..attól félek, ha elmúlik a fájdalom, üres leszek és végleg elveszítem őt.
A reményt természetesen nem adom fel, újból meg fogjuk próbálni, és akármilyen pokoli is volt a kórházi élmény, a testi-lelki fájdalom, az sem tántorít el, ha újból így alakul.
Soha nem fogom elfelejteni szerelmünk gyümölcsét…..

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Angyalkáért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>