Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Emma története

A kislányunk emlékére aki 20 hetet élt a pocakomban és már nagyon korán, 17 hetesen erős rugásokkal jelezte, hogy ott van.Öröm volt felébredni és létezni minden nap azzal a tudattal, hogy nem vagyok egyedül és bennem él egy kis lélek.
18 hetes ultrahangon állapították meg, hogy súlyos szívfejlődési rendellenessége és agykamratágulata van. Az Doki vizsgálat elején már rögtön látta. Ennyit mondott “Nem. Valami nem jó”.Ez a mondat hidegzuhanyként ért mindkettönket. Másnap a kardiológián kezdtünk aztán a szívsebészzel konzultáltunk. Műthető. Egy vagy több műtétre/műtétekre lehet szükség. Ez reményt adott, hogy talán nem kell lemondanunk a babánkról. Azonban a következő vizsgálaton a genetikus figyelmeztetett, hogy a két probléma komoly betegségre utalhat és szinte biztos, hogy sosem lesz egészséges. Meghoztuk életünk legnehezebb döntését. Nem akartuk egy életen át tartó szenvedésnek kitenni a kislányunkat.
Mivel nem tudtam kihez fordulni és az intetrneten sem találtam semmilyen információt, hogy az ilyesmi hogyan zajlik, megkérdeztem a genetikust, mi ilyenkor a teendő. Kézségesen felhívta a kollégáját a honvéd korházban, akihez másnap reggel mehettem is. A háromnapos procedúra ezután kezdődött és minden pillanatban közelebb jutottam ahhoz a keserves felismeréshez, hogy már nincs visszaút. Sem az oxytocinra, sem másik gyógyszerrre nem reagált kellőképpen a szervezetem. Csak mérsékelt fájásokat tudott produkálni. A legrosszabb, hogy a második nap végéig éreztem a babám rugdosását.Egészen a burokrepesztésig. Azt követően kicsit mérséklődött majd teljesen meg is szünt. A harmadik napra teljesen kimerültem. Szerencsére annyira kitágultam, hogy megtudtak vizsgálni. Keresztbe feküdt a baba.Olyan pozicióba,hogy magától képtelen lett volna kilökődni. Mintha nem akart volna elhagyni…és én nem akartam elengedni.
Ezután elaltattak és kivették a kisbabámat.
Amikor felébredtem először jó volt.Jó, hogy végre túl voltam rajta. Aztán jött a szünni nem akaró fájdalom…már nincs velem….

Emma kislányunk -akit a korházban neveztünk el amig még biztosan élt- 2014 december 12-én ment el tőlünk. Fájó szívvel búcsuzunk tőle.Emlékét örökké őrizzük.

“Magad, belőlem haltad el,
de vagy, míg nekem vanni kell,
mert egylétünkben, anyagtalan
nincsed súlyát hordozom magam.”

Birtalan Ferenc

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>