Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Első gyermekünk, Hanna története

2014.08.09. egy + teszt által megtudtuk, hogy végre sikerült kisbabánk lesz. Hihetetlen érzés volt, eleinte nem is hittük el teljesen.

Majd az elkövetkező vizsgálatok segítettek megerősíteni minket, 2014.08.27. láthattam meg őt először, ahogy pulzált a kicsi szívecskéje hatalmas nagy öröm volt számomra.
Majd októberben a 12 hetes ultrahang után, kicsit kezdtek alább hagyni az izgalmak, hogy mindent rendben találtak ott is és a kombinált teszten is.
Habár az elmúlt hónapokban, volt egy visszatérő borzalmas álmom, hogy merő egy vérben ébredek és elment a kisbabám, de valahogy végre sikerült megnyugodnom, és kevesebb stresszben készülni a kisbabánk érkezésére.

2014.10.31. megéreztem először a kisbabám mozdulatait, az apukájával együtt hatalmas öröm töltött el minket, igaz még csak én tudtam őt érezni, sokat beszéltünk hozzá.

2014.11.10.-én hétfőn, ilyenkor már nagyon vártam, hogy végre mehessek a 18 heti ultrahangra, szerencsére a folyás is, ami volt kezdett elmúlni a kúp hatására, nem is gondoltam semmi rosszra, vártam hátha megtudom a kisbabánk nemét, kértem is tőle hogy szülinapomra adja nekem a kis drága, hogy megmutassa magát. (most már bánom, hogy ezt kértem… bár tudom nem változtatna semmin, csak hát mégis… jelenleg mindentől bűntudatom van…)
Valami fura érzésem egyébként volt, valamiért félelem töltött el, de nem értettem teljesen.. egyébként már csaknem egy hete éreztem, ahogy rugdos a picike, nagyon élénk volt..
Szóval bementem I. számú Klinikára szokásosan, genetika, onnan leküldtek ultrahangra, anyukám kísért el, mert a férjem orvosnál volt, mivel előző este belázasodott valamitől, és egész este próbáltuk lehúzni a lázát, minden féle módon, de sehogy se sikerült 38 alá vinni neki…
Behívtak az ultrahangra, ugye csak egyedül mehettem be, bár anyukám mindenáron be akart jönni…
Elkezdtek vizsgálni, nagyon komor volt a nő, csak diktálta sorba az adatokat, bár máskor is csak ha kérdeztem akkor szólt, mert pont ő ultrahangozott 12-13 hetesen is. Egyre jobban elkezdtem félni, hogy gond van, de nem mertem semmit se kérdezni, csak néztem a kicsit, amikor egyszer végre megszólalt… és annyit mondott, hogy sajnos baj van nyitott a gerince, onnantól kép és filmszakadás, fogalmam sincs, miket mondott még, én onnantól sokkot kaptam és csak sírtam, anyukámat behívták… ő próbált nyugtatni, de ő is csak sírt, egy idő után a szonográfus elment, hogy egyeztetnie kell az ügyben, nemsokára visszajön és akkor felmehetek a genetikára a dokimhoz, és megbeszéljük a továbbiakat…
Én meg csak sírtam… és azt ismételgettem, hogy ez nem lehet igaz, csak álmodom, és nem akarom, hogy elvegyék a picimet… Szinte ordítva sírás közben: NEM AKAROM HOGY MEGÖLJÉK A KISBABÁMAT!
Utána mikor felmehettünk a dokimhoz, ott se nagyon tudtam koncentrálni miket mond, annyira kivoltam… De utólag igazából annyi volt a lényege, hogy azon kívül hogy nyitott a gerince a szakrális szakaszon, elkezdődött nála egy úgynevezett vízfejűség, agykamra tágulata van, ami elég előrehaladott állapotban van, nem tanácsolják hogy folytassam a terhességet, mert még az sem biztos, hogy közben nem veszti életét a pici a feje annyira rossz állapotban van, a gerince miatt, bénulást és széklet vizelet tartási gondot mondott, de ez még talán ‘kisebb’ baj a fejéhez képest, aminél már most elnyomja a víz a kisagyi részét, és nem fejlődött ki megfelelően.
Aláíratott velem egy papírt, hogy szerdán befekszem és, hogy megindítják a szülést… mivel már túl nagy a művi útihoz… Azt sem tudtam mit írok alá, teljesen máshol jártam… egy másik világban…
Kimentünk… a férjem közben megállás nélkül hívott, nem tudott semmit, de érezte, hogy gond van…
Végül felvettem a telefont, de mondtam, hogy személyesen mondom csak el, már amennyire eltudtam ezt mondani sírás közben… Elgyalogoltunk a kórháztól a nyugatiig… hátha segít… jobban lenni, majd metró és Újpesten találkoztunk pont ott ahol az esküvőnk volt….
Elmondtam mindent… de még mindig azt kerestük, hogy lehet megoldás, nem tehetjük ezt a picinkkel, nem akarjuk őt ‘megőlni’… el kell menni még egy helyre, hátha ott mást mondanak…
Egész este ezen gondolkoztunk sírtunk kutattunk, majd kedden elmentünk egy helyre ahol 4d-s ultrahangot is csináltak… megtudtuk, hogy egyébként kislány, mert a másik helyen azt nem mondták el, mondván hogy úgyis mindegy….. szerinte…
Sajnos itt sem kecsegtettek jobb hírekkel, ráadásul majdnem 1 órán át ultrahangoztak, mire megmutatta a gerincét, mert semmi áron nem akarta takargatta… egyedül a feje az, ami első pillanattól látszott… A doki se tanácsolta, hogy tovább folytassuk, nem jósolt semmi jót számára, azt mondta: talán ha még a feje nem lenne, akkor a gerincével van, hogy lehet mit kezdeni, de azt előre nem lehet tudni mennyire, lesz súlyos, hogy mozgássérült lesz e…
De az agya nagyon súlyos és szinte 100% hogy szellemileg fogyatékos lesz, vagy lehet, el se jutunk addig, hogy megszüljem, ha szeretnék, még gyereket azt tanácsolja jobb most, mint később baj legyen.

Így ezekkel az információkkal mentünk haza… elbúcsúzni Hannától… mivel hívő ember vagyok én is férjem is, talán még annál is jobban bűntudatom van, volt… ami segített picit, hogy találtunk a bibliába egy idézetet, ami arról szól, hogy azok a legboldogabbak, akik meg sem tapasztalják a világ fájdalmait, nehézségeit és úgy mennek oda át… Ez tudott egy kis erőt adni, abban hogy túl tudjak ezen esni…
Másnap befeküdtem a kórházba szerdán… szerencsére nagyon rendes szobatársaim voltak akik rengeteget segítettek…
Nagyon nehéz volt lelkileg testileg… főleg, hogy meg kellett szülni őt… és hogy mellettünk a szülőszobán, közben egészséges piciket szültek és sírtak fel… elsőre nem is sikerült, péntek fél11-re sikerült, a férjem végig mellettem volt és erőt adott..

Remélem meg fogok tudni bocsátani magamnak, és felépülök lelkileg, hogy lehessen újra picink, aki egészséges lesz…
És remélem a kis Hanna is boldog és megnyugvást lelt fenn…

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Hannáért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>