Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Egy újabb kis angyal, búcsú Várnai Liá-tól

Egy terhesség története – Búcsú (persze nem örök) Várnai Liá-tól/Tamástól (2016.08.05.-2016.11.18.) A cím nem igazán találó, mert ez nem egy terhesség volt. Hanem nekem a második terhességem. A terhességem. De ez most ilyen szempontból mindegy. Babóca tudd, hogy örökre szeretünk. ☺ És a szívünkben mindig ott leszel. ☺
2016 júliusában kezdtünk el próbálkozni, s augusztusban meg is történt a csoda, megfogant a Babócánk. Szeptember 2-án pozitív lett a terhességi teszt. Már előtte is teszteltem, de valószínű, hogy túl korán. A teszt ugyanis akkor még nem mutatott terhességet. Szeptember 14-én el is mentem nőgyógyászhoz. Hidegzuhanyként ért, hogy Babóca még alig látszik. A doki meg tudta ugyan állapítani a terhességet, de az embriót még nem látta. 5 hetesek és 5 naposok voltunk akkor. Csak a petezsák látszott. Két hétre rá ismét elmentünk kontrollra, akkor voltunk 5 évesek a férjemmel. Szerencsére akkor minden rendben volt a babával. Kora alapján 7 hetes és 5 napos volt, de az ultrahangon csak 7 hetes. Azt mondta a doki, hogy nem kell izgulni. Ez normális.
Plusz, mínusz pár nap nem számít. Október 19-én mentünk vissza megint kontrollra. Akkor minden rendben volt, 10 hetes és 3 napos volt a babánk. Végre megkaptuk a védőnői kiskönyv kiállításához is az igazolást. Egy óriási kő hullt le ekkor a szívemről. Azt éreztem, hogy most már minden rendben lesz. Persze volt még pár hét hátra a kritikus első trimeszterből, de egy kiskönyv azért már egy kiskönyv. ☺ Október 26-án meglátogattam a védőnőt, s megkaptam a kiskönyvet is. November 4-én elmentünk az első trimeszter végi vizsgálatokra. Megcsináltattuk a vérvételt, az ultrahangot és a genetikai vizsgálatot is (kombinált teszt). Az ultrahangon nagyon kis aktív volt a babánk. Úgy tűnt, hogy minden rendben van. Szabályosan vert a kis szívecskéje, szépen fejlődött. Egy pár nappal megint fiatalabb volt, 12 hetes és 3 napos a 13 heteshez képest, de mondták megint, hogy ez nem számít. Ettől még minden rendben lehet. Valószínű, hogy később fogant egyszerűen a Babócánk. A genetikai szűrés eredménye nem lett tökéletes, de azért annyira rossz sem. 1 a 700-hoz lett a Down esélye. Az elején picit megijedtünk, de aztán megnyugodtunk. Úgy gondoltuk, hogy olyan nagy baj nem lehet. El is mentünk ünnepelni, mint Lilinél. ☺ Aztán teltek a napok. Nem volt semmi különös. Az életünk szokás szerint aktív volt, de Babóca jó volt. Én legalábbis azt hittem. Nem éreztem semmi olyat, ami alapján arra kellett volna gondolnom, hogy baj van. Sőt, meg voltam győződve róla, hogy már a mozgását is érzem. November 16-án elmentünk nőgyógyászhoz a szokásos havi kontrollra. Szécsényi doktor úr kiértékelte a leleteket, s azt mondta, hogy biztos, ami biztos alapon menjünk el egy genetikai tanácsadásra. Hogy nincs szerinte semmi gond, nem kell izgulni, de azért nem árt, ha ránéznek megint a Babócára. Aznap meg is kaptuk az adókedvezmény igénybe vételéhez a betöltött 91. napról az igazolást, illetve a terhességi rizikó kockázatát is alacsonynak minősítette a doktor úr. Nagyon zavart, hogy ismételt vizsgálatra kell mennem. Egy világ dőlt bennem már akkor össze, alig tudtam aludni is. Így már másnap elmentem a genetikai tanácsadásra és ultrahangra. A tanácsadáson minden rendben ment, majd a genetikai ultrahangon kiderült, hogy baj van. Azt mondta a doktor úr, hogy Kornélia, gond van, s nem genetikai. El se tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Majd mondta a doktor úr, hogy nem él a terhesség. Sajnos meghalt a baba, nincs szívhangja. Hirtelen fel se tudtam fogni, hogy mit mond a doktor úr. Aztán felpörögtek az események. Még aznap este vissza kellett menni a kórházba. Tágítókat kaptam, másnap reggel meg kiműtötték a babát. November 18-án véget ért a terhesség. Még most is nehezen tudom felfogni. Persze az ember felkészül arra, hogy ilyen történhet, meg, hogy vele is lehet ilyen, de azért mindig reménykedünk, hogy hátha mi kivételek leszünk. Azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy a 12. hét után bármi gond lehet. De sajnos így alakult.
Drága pici Babócánk anyának és apának hiányozni fogsz, a szívünkben mindig ott leszel. Sajnálom, hogy így alakult, hogy nem ölelgethettelek, s hogy nem tudtalak megvédeni. Nyugodj kicsi szívem békében. Azt nem tudjuk biztosan, hogy kisfiú vagy kislány voltál-e Babóca. A 12. héten úgy tűnt, hogy inkább kislány vagy. Ha megszülettél volna a Lia vagy a Tamás nevet kaptad volna.
Édes, kicsi Csillagunk, Angyalkánk sajnáljuk, hogy nem lehetünk veled. Reméljük, hogy egyszer majd ismét találkozunk. Remélem, hogy jó helyen vagy az angyalok között. Nekünk tovább kell majd lépnünk, mennünk kell előre, hisz szeretnénk Lilinek kistesót még, de Téged soha nem felejtünk el. És mindig szeretni fogunk, történjék bármi.
Nyugodj békében kicsi kis Babócánk. Nagyon-nagyon szeretünk Téged.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Várnai Liáért kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>