Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Édes, drága Zorácska története

Ma 1 éve, hogy Zora (jelentése: hajnal) hajnali 1-kor angyalka lett. Drága,kicsi Zora…..

A történet előzménye, hogy 2 spontán méhen kívüli terhesség miatt eltávolították mindkét petevezetékemet, emiatt már csak lombik eljárással eshettem teherbe. Azok az évek sem voltak egyszerűek, vizsgálatok, várakozás ,terhesség, műtét, és újra ugyan ez. Két kis angyalkánkat megsirattuk, mindig megemlékezünk róluk ,bár őket nem ismertük, de szívünkben örökké élnek.

Végre elérkezett az idő amikor elkezdhettük a Kaáli Intézetben a lombik programot. Csak jó emlékem van, szerettem oda járni, hiszen ez volt életünk értelme. Szerencsére nem váratott sokáig a boldogság. Pozitív teszt, nagyon magas HCG szint!

Zádori Dr-úr már akkor sejtette, hogy itt több baba lehet! A következő vizsgálaton kiderült, hogy 2 petezsák van! Ikrek!!!! Pár nap múlva már 2 pici szívecske dobogott a pocakomban! De lehet,hogy bujkál még itt valaki,mondta sejtelmesen a Dr-úr. Lehet, hogy 3 baba???? Édes Istenem, köszönöm!

A következő vizsgálaton egyértelműen bebizonyosodott, hogy 3 pici szívecske dobog, plussz az enyém ami majd kiugrott! Azt a boldogságot amit akkor éreztünk, nem tudom leírni, megfogalmazni.

A felállás: 2 egy petéjű, és 1 különálló babácska.

Terhességem nagyon nehéznek mondható, én mégis élveztem minden percét! Imádtam! Elejében vérezgettem, be kellett feküdnöm a klinikára. Az orvosok nem voltak túl bizakodóak,de én éreztem minden rendben ,a babák velem maradnak. És így is történt! Példa értékűen fejlődtek mind hárman. Büszkék voltunk és határtalanul boldogok.

28. héten egy szombati napon hírtelen felment a vérnyomásom, amivel előtte nem volt probléma. Gyorsan összepakoltam a dolgaimat és férjem bevitt a klinikára. Azonnal a szülő szobára vittek. Hála Istennek a babákkal minden rendben volt,én infúziót kaptam. Az ezt követő 4 nap elég zavaros, valószínű az agyam kitörölte a részleteket. Amire viszont tisztán emlékszem, hogy kedden reggel arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Rettenetesen megijedtem, hiszen tudtam, hogy a 28. hét még nagyon korai. Egész nap infúzióztak, hátha vissza tudják tartani a szülést, de sajnos délután beindultak a fájások. Császárral megszületett a 3 kislányunk! Jázmin, Zora és Auróra. Jázmin és Zora az egy petéjű, Auróra az egyedüli. 1300, 1380 és 1120 gr, de a korukhoz képest és hogy 3-an voltak “nagynak” számítottak. Én csak a sírásukat hallottam, nem láthattam őket, hiszen azonnal átszállították őket az intenzív osztályra.

Engem a szülés nagyon megviselt, 3 egység vért kaptam ,2 napig nem tudtam lábra állni, a lelkiekről inkább nem is írok.

Az ezt követő 3 hét szörnyű volt.

Mivel a babáknak ilyen korán még nem alakul ki az immunrendszerük, nagyon könnyen elkaphatnak minden féle fertőzést. Zorácskával is ez történt, makk egészségesen megszületett, de szinte azonnal elkapott valami baktérium fertőzést. Nagyon súlyos volt az állapota, amiről én néhány napig nem is tudtam. Az állapotomra való tekintettel nem mondák el, így egyedül a férjemre nehezedett ez a lelki teher, aki napokig ingázott a klinikák között, hol a babákat, hol engem látogatott. 5 nap múlva mehettem át én is a gyerek klinikára és végre megláthattam az én drága pici babáimat. Mindhárman inkubátorban, lélegeztető gépen, minden féle csövekkel átszőve….. Borzasztó látvány volt. Akkor már nekem is hallanom kellett minden igazságot. Zorának nem igen javult az állapota, sőt Jázminka is összeszedett valamit, ott az intenzív osztályon, és közölték készüljünk fel a legrosszabbra. Sírógörcsöt kaptam. Magamat hibáztattam, hogy miért szültem meg őket ilyen korán?!

Jázminka a csodával határos módon 5 nap alatt meggyógyult, olyannyira, hogy már lélegeztetni sem kellett. Zorácska viszont nem hogy javult volna, de egy újabb baktérium is megtámadta, pedig az előzőből még ki se gyógyult. Súlyos sepsise lett. Nem reagált semmilyen antibiotikumra, kezelésre, semmire.

Véget nem érő várakozások az osztály folyosóján, vajon milyen hírrel fogad az orvos….. Azt ugyanis hamar közölték velünk, hogy ilyen pici babáknál a romlás egyik percről a másikra is bekövetkezhet, de a javulás nagyon lassú.

Férjemmel minden áldott nap benn voltunk, felváltva álltunk a 3 inkubátornál, beszéltünk a lányokhoz, próbáltunk erőt önteni beléjük és erőt meríteni belőlük. Látogatás végén automatikusan átsétáltunk a közeli templomba, ez már hozzá tartozott a mindennapjainkhoz.

Zora nem javult, semmi jóra nem számíthattunk, és elérkezett az a nap amitől végig rettegtünk. Jött a telefon, nagyon rosszul van, menjünk be elbúcsúzni. Az osztályos védőnő és a doktor nénijük segítségével a közeli templom plébánosa átjött és megkeresztelte a mi édes, drága Zorácskánkat. Akkor, 3 hetesen foghattuk meg először a kezét. Könyörögtem neki, hogy ne haragudjon rám.

Este haza jöttünk “pihenni”, de 10 körül jött a telefon, hogy néhány perce Zorácska szervezete feladta, de valami csoda folytán újra tudták éleszteni. Azonnal rohantunk, hiszen tudtuk, hogy minket vár. Így is történt, éjfél után nem sokkal angyalka lett.

A gépekről lekapcsolták és megkérdezték szeretnénk-e megfogni, elbúcsúzni tőle? Úr isten! Hát persze, hogy szeretnénk!!! Percekig dajkáltuk az élettelen kis testét, puszilgattuk a homlokát. Olyan gyönyörű volt! Gyönyörű kislány.

A fájdalom és a megkönnyebbülés érzése kavargott bennünk. Tudtuk, hogy neki így már jobb, sokkal jobb, de milyen jó lett volna, ha másképp történik minden. Borzasztó érzés volt, hogy a 3 hét alatt egyszer sem foghattuk meg, nem ölelhettük át, nem puszilhattuk meg, soha nem kóstolhatta meg az anya tejet…..

Mialatt Zora hamvasztását intéztük, Auróra, akivel addig semmi gond  nem volt, rosszul lett. 3 hétig betegeskedett, majd egyik reggel, teljesen egyedül, a pici kezével kihúzta a lélegeztető gép szondáját a saját torkából, mert ő érezte, hogy tud már egyedül is lélegezni. És valóban tudott! Meggyógyult. Ő egy igazi kis harcos.

Majdnem 3 hónapot töltöttek, töltöttünk az intenzív osztályon, és pont akkor hozhattuk haza őket amikorra ki voltam írva.

Zorácska is itthon van velünk, itt a helye közöttünk.

A történtek után sokáig fel akartam ébredni, hisz ez csak egy rossz álom lehet. Ma már tudom, hogy ez a valóság. Persze nincs olyan nap, hogy ne sírnék csendben a fürdőszobában. A kezdeti bűntudatom is talán kezd alábbhagyni, mert tudom, hogy mindent megtettem, és a koraszülés tényleg nem rajtam múlott.

Az biztos, hogy nem véletlenül osztódod szét az a petesejt. Zorácskának dolga van odafönt, de a hasonmása, Jázminka itt él közöttünk és bearanyozza a napjainkat, Aurórával együtt. Kettő csodaszép, egészséges, okos kislány szülei lehetünk.

Már nagyon várjuk, hogy mesélhessünk  nekik angyalka testvérükről, aki csillagfényként ragyog ránk.

Az orvosom szerint a tragédia ellenére ez egy sikertörténet. Az biztos, hogy a két pici lány erőt adott, biztosítanak számunkra egy szilárd alapot, melyen a férjem és én mint két oszlop, tudjuk tartani a ránk nehezedő lelki terhet. Az egymás iránt érzett határtalan szeretet és szerelem pedig, mint valami erős oldalszél, támogat minket.

Ez a megnevezés, hogy “angyalok szülei” büszkeséggel tölt el, hisz mi valóban angyalok szülei vagyunk.

A történetünk kissé hosszúra sikerült, de köszönöm, hogy leírhattam és köszönöm, hogy elolvastad.

U.I.: Az intenzív osztályról a kedvenc nővérkénk, Mónika, azóta is látogatja a lányokat és a szülinapjukra hozott 3 héliumos lufit. Zorácskáét felengedtük, hisz az övé. Nyíl egyenesen szállt fel,  mintha csak tudta volna mi a dolga, és egyszer csak eltűnt a felhők között…..

Szeged, 2012.10 20.

Ha szeretnél gyertyát gyújtani Zorácskáért ide kattints!

Szólj hozzá!

Kérlek jelentkezz be a hozzászólás előtt.

Történetek
?>