Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Éda rövidke élete

Már lassan 2 éve voltam együtt a párommal, amikor úgy döntöttünk, itt az ideje ,hogy gyarapodjon a család. Elkezdtem szedni a terhesvitamint szeptemberben, majd novemberben megfogant a gyermekem. December 25-én volt az eljegyzésünk, 26-án mutatta ki a teszt a terhességet, másnap pedig ünnepeltük a 2 éves évfordulónkat. Gyönyörű ünnep volt, nagyon boldogok voltunk. Ismerős ajánlására felkerestem egy nőgyógyászt, akihez rendszeresen jártam innentől. Mivel első baba, fogalmam nem volt, hogy egy-egy alkalomkor milyen vizsgálatoknak kellene lenniük, csak mikor hallottam mástól,hogy az ő dokija teljesen más, akkor kezdett gyanús lenni.

20 hetes voltam,mikor megtartottuk az esküvőt, nagyon szép volt, és sokan voltunk. Persze kíméltem magam, meg mások is vigyáztak rám, de mégis nagyon megterhelt. És innentől kezdődtek talán a problémák is. Elmentem az orvosomhoz,mondtam,hogy napi 1 kilót hízok(!!!!!),pedig nem eszem sokat – válasz: egyen kevesebbet, magas a vérnyomásom – válasz: mit idegeskedik???

Azonnali orvoscsere, mondta a férjem. Szerencsére ő ismert egy másik nőgyógyászt,már bánom,hogy nem vele kezdtünk. Emberségből jeles, és szakmai tudása is hatalmas. E mellett kedvesen szigorú is, ami rám fért. 26 hetes voltam, amikor azt javasolta,hogy feküdjek be a Női klinikára,mert nem tetszenek neki az eredményeim. Kiderült toxémiám van, ezért a gyors hízás,magas vérnyomás,vizesedés. Bent naponta csináltak ctg-t, flowmetriát. Már az első nap kiderült hogy nem jó a köldökzsinór áramlása, konzíliumot hívtak, mi legyen, már a szülőszobán készítettek elő. Tudtam ,hogy baj van,mert az amúgy higgadt orvosom is tehetetlenül ült, és fogta a fejét. Persze apát becsődítettem, gyere szülünk, végül elnapolták.

És ez 2 naponta ismétlődött. Minden alkalommal flowmetria, ctg… konzílium, szülőszoba. Aztán egyszer csak kiderült, hogy még el is van maradva a fejlődésben,kb. 3 héttel. Gyanús volt az is,hogy bármikor néztük,sosem lehetett kivenni a nemét. Hol fiúnak tűnt, hol kislánynak, de végül kisfiúban maradtunk..

László Éda Mónika 2006 jún.30. 950 gramm , és 35 cm .

Aztán egyik nap a szokásos vizsgálatok után berohant a nővérke, és közölte, gyerünk gyorsan, készülünk szekcióhoz. Persze telefonáltam férjemnek,ekkor már sírva,hogy jöjjön. Katéter,miegymás, az orvosom 24 órás ügyelet után berángatva, megcsászározott. Előtte kértek egy fiúnevet, ha már úgyis tudom a nemét. Gyűlöltem a perceket, míg a császár tartott,végig sírtam,tudtam,hogy nagyon fejletlen. Majd kivették,nem sírt,meg sem mutatták. Csak néma döbbent csend,majd egy HOPPÁ szócska kicsusszant egy műtős szájából. Hiába kérdeztem mi történt, majd a gyerekorvos elmondja. És odajött a fejemhez egy kedves nő,és megkért mondjak már egy lánynevet, de a kérdésemre nem válaszolt, hogy miért. Mint kiderült,akkor ott a műtőben sem tudták megmondani,fiú e vagy lány az én gyermekem., és a protokoll szerint ilyenkor lányként kezelik. Persze ezt én még nem tudtam akkor, a férjem mesélte el,mikor átvittek a frissen műtöttek közé. Rákérdeztem fiú e vagy lány, és a férjem azt mondta: egyik sem. Őt már felvilágosították, hogy gyermekünk hermafrodita. Ezzel ő elélhetne sokág, de a szíve lukas volt, és a tüdeje éretlen. 2.nap bemehettem hozzá, kis törékeny testét inkubátorban próbálták életben tartani. 4. nap hajnalban rossz előérzetem volt, és akkor először odatelefonáltam. Néma csend, szólunk a doktornőnek, majd sokáig vártam, mire beleszólt. Ekkor már tudtam, hogy az én kicsim is angyalka lett. Elmondta, hogy éjjel többször újra kellett éleszteni, és utóojára már nem sikerült, tüdőbevérzésben meghalt. A férjem intézett utána mindent, aznap haza is kértem magam.

A férjem ment be a PIC-be, ahol Éda is feküdt, nekem nem volt erőm, a folyosó végén megálltam, és összeroskadtam a sírástól. Majd jött a férjem velem szemben, egy kiskutyust szorongatott a kezében sírva, amit valaki betett Éda mellé az inkubátorba, míg élt.

Elhamvasztattuk,az urna mellé bekerült egy fénykép róla, rólunk, és két szál rózsa. Azóta is mindig egy-egy szál rózsát viszünk a temetőbe, amikor meglátogatjuk.

Drága Éda!

Soha nem felejtünk el, mindig a mi kislányunk maradsz, nézegetem a fényképeidet, olvasgatom a babanaplót, amit még akkor vezettem, míg a pocimban voltál.

Nagyon sokszor eszembe jutsz, elég csak a kiskutyára nézni, ami most már öcsikéd szobájában díszeleg. Nagyon szeretlek. És fogunk még találkozni.

Lászóné Veronika

tricu@freemail.hu

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>