Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Dominik Angyalka története

DominikAngyalka2Párommal 16 éve élünk együtt . Mindkettőnknek a második házassága. Közösen neveljük az első kapcsolatomból született lányomat, aki megismerkedésünk idején 2 éves volt. A párom az első időtől kezdve szeretett volna közös gyermeket, de én korainak tartottam. Teltek az évek, végre rászántam magam a babára.  A fogamzásgátló abbahagyása után belekezdtünk a baba „projektbe” . Hamar sikerült is teherbe esnem mindenki nagyon örült. Sajnos ez nem tartott sokáig, a második uh-on kiderült: a baba méhen kívül van. Nagyon fájdalmas emlék, akkor még nem tudtam sajnos sokkal rosszabb is vár még rám. Eltelt pár hónap újra kezdtük a próbálkozást. Akkoriban a kislányom is mindennap kérdezte: neki miért nincs testvére? Az oviban sorra születtek a tesók. Megint sikerült viszonylag gyorsan a babát összehozni. Boldog voltam a teszt láttán, de már óvatosabb. Orvosom UH- ra küldött ahol megállapították: újra méhen kívüli. Nem hittem neki, elmentem egy másik orvoshoz aki mindent rendben talált. A biztonság kedvéért még 2 hét múlva is megnézte uh-on, Ott is rendben volt minden , a baba méhen belül van , fejlődik stb. Viszonylag probléma mentes terhesség után csodálatos apás szüléssel megszületett kislányunk DORINA.  A mai napig emlegetjük a történetét. Én ezután a magam részéről befejezettnek tekintettem a családalapítást. Teltek az évek szépen neveltük a lányokat, amikor kb. a 30. szülinapom környékén rájöttem, egyre több babát megnézek, a pocakos kismamákat majdhogynem irigylem, úgy éreztem valami hiányzik az életünkből . Nehezen, de türtőztettem magam és sóvárogtam tovább. Persze ahogy ez lenni szokott, minden ismerősöm, kolléganőm ebben az időben ment babázni. Úgy alakult, hogy magas vérnyomás betegség miatt abba kellett hagynom a fogamzásgátló gyógyszert a kardiológus javaslatára. Természetesen a védekezésünk nem volt a legtökéletesebb, fél év múlva terhes lettem. Nagyon nagyon boldog voltam. Elhatároztam mindenáron megtartom. Szorgalmasan jártam a vizsgálatokra a lányok is nagyon örültek sokat segítettek, akkor a férjem külföldön dolgozott nélküle egy kicsit nehéz volt, de én akkor is akartam a babát. A 15. héten vérezni kezdtem, persze azonnal be a kórházba, ahol az orvosom közölte, nincs a babának szívhangja, már nem él. Teljesen kétségbe estem, csak sírni tudtam. Másnap be kellett feküdnöm a műtétre. Túlestem rajta és saját felelősségemre haza kéredzkedtem, a lányok miatt. Nagyon sokáig tartott mire kihevertem. Pár hét után visszamentem dolgozni és úgy csináltam, mintha nem hiányozna. Közben a férjem már hazajött és mindennap látta hogy szenvedek nem tudom túltenni magam rajta. Ő javasolta, hogy ha ennyire akarom próbáljuk meg még egyszer. Persze ezerszer átgondoltuk merjek-e belevágni, végül csak nem tudtam lemondani róla. Innen kezdődik a drága kis Domikám születéstörténete. Szinte megint már az első hónapban sikerült!! Mondanom sem kell mennyire féltünk, nehogy baj legyen. Az első 4 hónapban kétszer hozta rám a frászt mindkétszer vérzéssel. Nagyon nehéz volt nyugodtnak maradni. A következő dilemma az amniocentézis kérdésköre volt.  Az orvosom nem javasolta a kockázat miatt. Én mégis megcsináltattam. Hál’ istennek itt se volt gond. Csak ezután mertünk elkezdeni vásárolgatni, tervezni komolyan. Volt 4d uh a 30. héten ahol megmutatta, hogy minden rendben van és KISFIÚ!!! Akkor azt gondoltam nekem ekkora szerencsém hogy lehet??
Közben volt egy kis vércukor problémám, amire kaptam inzulint. Mivel kb. az 5 hónaptól keményedett a hasam szedtem panangint is. Orvosom szerint lehet, hogy valamivel előbb fog születni. Bizony ez így is történt, mert 4 héttel a kiírás előtt elfolyt a magzatvíz. Nagyon sietett erre a világra. Nem aggódtunk túlzottan, mert az uh szerint a súlya megvolt. Mivel a fájások rendszertelenek voltak, és a vérnyomásom megugrott a császár mellett döntöttek. 11 ÓRA 55-KOR MEGSZÜLETETT A VILÁG LEGTÜNDÉRIBB BABÁJA! Egyszerűen minden porcikája tökéletes volt. Nem nagyon lehet leírni az ilyenkor érzett boldogságot, de aki átélte már az tudja. Ezután a szokásos dolgok történtek, de este felé már nagyon vártam, hogy hozzák szoptatásra a picit és végre a kezembe foghassam. Azonban ez nem volt lehetséges mert türelmetlen érdeklődésemre közölte a nővérke, hogy levitték a koraszülött osztályra vércukor beállításra, mivel alacsony volt a vércukor szintje,de ha föltudok kelni lemehetek hozzá 3 óránként. Helyettem az apukája látogatta meg. Másnap  már a reggeli etetésnél ott voltam,és végre láthattam őt.  A vizit után  a doktornö szolt hogy  minden rendben Domikával  ha szépen eszik kb.  hétvége felé vihetjük haza. Az 5.  napon szólt a nővérke hogy a doktornő beszélni akar velünk: elmondta  a pici éjjel hányt, hőemelkedése van és véres a kakija. Nem tudják pontosan mi a baja ,most vizsgálják. Rengeteg fajta vizsgálat volt amit mi csak a titokban kilesett ápolási lapról tudtunk mert alig  mondtak valamit. Persze nagyon féltünk hogy mit fognak találni. Végül valamilyen fertőzést derült ki ami a vékonybelére terjedt ki. Persze a táplálását leállították, kapott  folyadékpótlást és antibiotikumot, 12 napig. Ez alatt minden nap bent voltam nála simogattam szeretgettem ahogy csak lehetett. Végre  eltelt a 2 hét, nem kapott több gyógyszert, kezdték lassan óvatosan etetni. Eleinte minden rendben volt szépen eszegetett, en is etethettem , kivehettük stb.  Közben  influenza járvány miatt  lezárták a korházat, nem lehetett látogatni . Nekem sikerült napi 1 látogatást kikönyörögni. Közben telefonon lehetett érdeklődni  az állapotáról. Egyik  esti etetésnél nem akart enni  fintorgott látszott hogy nem esik neki jól , valamennyit a nógatásomra mégis megevett amit szinte rögtön ki is hányt. Akkor éjjel még többször volt ilyen,és belázasodott reggelre. Nagyon elkeseredtünk mert sajnos visszaesett .Az orvosok azt gondolták  valószínű, hogy most már műteni  kell  mert a gyógyszer nem használt. Ezért másik kórházba kell vinni. Mentőrendelés, idegeskedés , aggódás, félelem .Amikor Pestre értünk nagyon megnyugodtam mert egy nagyon picike kis osztály nagyon kevés  kis beteggel. A kezelőorvosa  szinte azonnal közölte a vizsgálat után hogy  műteni kell a kisfiunkat, az elhalt bélszakaszt ki kell venni elmagyarázta a továbbiakat is. Valamennyire megnyugodtunk mert legalább mar tudták hogy mit kell csinálni. És innen nem küldtek haza, egész nap vele lehettem. Ez nagyon jo volt. Én csinálhattam mindent még a fürdetést is. Hétvégén vele voltam, készültünk a műtétre. Máig se tudom miért ?  de úgy döntött a prof, hogy mégse műti meg Domikát, hanem megpróbálják még egyszer gyógyszerrel  kezelni. Ennek egyáltalán nem örültem mivel a gyógyszeres kezelés eddig sem használt. Lehet hogy vitatkozni kellett volna vele? Utólag sokat gondolkodtam ezen. Ezután majdnem ugyan az következett ami az előző kórházban. Annyi  volt a különbség hogy kapott  egy bélelzáródást,  ami miatt majdnem megint a műtőbe került, de közben a kórházban elterjedt  rotavírus ezt a gondot megoldotta. Még vicceltek is vele, hogy ennek a betegségnek a rotavírus a legjobb gyógymódja. Miután elfogyott a gyógyszer, kezdtük megint lassan etetgetni  fokozatosan emelve az adagokat. Elég jól bírta pár nap után már folyadekpótlást sem kapott. Szegénykémnek  az összes vénája tönkre ment a 6 hét alatt.Láza nem volt, a kakija rendben, Még egy pár ellenörző vizsgálat és jöhettünk is HAZA!! Nem hiszem hogy mondani kell mennyire örültünk, végre a lányaim is láthatták. Az  első éjszakát soha nem  felejtem el — végre nem üres kiságyra ébredtem. Az első itthoni fürdetés… együtt mindannyian .BOLDOGSÁG BOLDOGSÁG!! Drága kis Domikám  ugy viselkedett mint egy tündérke  evett egyre nagyobb adagokat, néha tul sokat is szerintem. Nem sokat sírt, de nem is tudott mert  ha megszólalt  rögtön felvettem. Azt hittem „ nevelni” ráérek később is.  Most csak az a fontos hogy kárpótolni tudjam mindenért. Órákig aludt a  mellkasomon , ezt nagyon szerette  etetés után. Az első hét után kontrollra  vittük, izgultam hogy minden rendben legyen  készültem dupla adag  tápszerrel is ha esetleg uh vagy valami hosszabb vizsgálat lenne. Az orvosa mindent rendben talált, a kicsit hígabb székletére smectát irt és a rotának tulajdonította. Megnyugodva jöttünk haza……. A második hét vége felé kicsit sírósabb lett,  de azt mondták nekünk most kezdődik a „ hasfájós” korszak. És a fiúk amúgy is sokkal hasfájósabbak.  Hétvégére már jobban ment a hasikája a gyógyszer ellenére. Szombat délután hőemelkedése lett, úgy döntöttem elviszem az ügyeletre ártani nem árthat.  Doktornő mindent rendben talált, de az előzmények miatt uh-t javasolt. Bevittem a kórházba ahol az első orvosa volt ügyeletes , ismerte a problémát. Ő rtg-t és vérvételt javasolt, ami nagyon rossz lett! Azonnal  Pestre a kórházba utalta.  AZ ottani ügyeletes szerint perforált a bele most már tényleg műtét,  de AZONNAL . Az előkészítés alatt összeomlott a keringése,  leállt a szíve, próbálták természetesen újra éleszteni de nem sikerült. Sajnos a műtőbe már nem jutott el. Nem tudom leírni hogy mit éreztem,  de szerintem nincs isten ,mert én 45 percig neki könyörögtem, hogy ne vegye el  mégse hallgatott meg!!  Bemehettem hozzá elbúcsúzni tőle nagyon rendes volt mindenki ők se számítottak erre. Gyönyörű volt . Aludt. Kivehettem az ágyából is.  A boncolási papirokból kiderült septikus sokkot kapott a perforált bele miatt.  Hamarabb kellett volna vinni?? Akkor élne? Millió kérdés, amire nincs válasz. És soha nem is lesz. De  van időm ezeken elgondolkodni. Miért nem nézték meg jobban a kontrollon?

DRÁGA KISFIAM! KÖSZÖNJÜK HOGY VELÜNK VOLTÁL , KÖSZÖNJÜK HOGY ÉLNI AKARTÁL , ÉS SOKAT HARCOLTÁL. SOHA NEM  LESZEL HALOTT MERT SOHA NEM FELEJTÜNK EL !

DominikAngyalka1 DominikAngyalka3

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Dominikért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>