Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

D. Réka kislányának története

2003 aug. 26-ra voltunk kiírva. Baromi boldog voltam a nagy hasammal, Ficánkával, aki néha Kismackó volt, amikor simogatáskor a tenyerembe bújt. “Nagyon szép terhesség”- mondta orvosom a szegedi klinikán, és tényleg az volt. Csupa negatív lelet, szuper genetikai uh á la dr.K.A (a szegediek fogják tudni), de én azért csak elmentem sógornommel Kecskemétre a 3D uh-ra (mindenkinek csak javasolni tudom, dr.Nemes András profi), hogy legyen egy emlék Ficánkának, ha felno.
Másképp alakult.Kiderült (27 hét,2nap), hogy lánykámnak ÉLETTEL ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN szívfejlodési rendellenessége van,
ami 1000-bol 2szer fordul elo. Másnap gyerekkardiológia, szívultrahang. A docens asszony megerosíti Nemes doktor felvetését és diagnosztizál: hypoplasias balszívfél szindróma, a babának nincs bal kamrája, csak addig élhet, amíg bennem van, az én keringésem nélkül max. 1-2 órát.
A padló alá kerültem. Átmentem a klinikára az orvosomhoz, o is ledöbbent.

Péntek volt, azt mondta, hétfon feküdjek be, megindítja a szülést. A baba mindenképpen meghalna, ne várjunk a 40. hétig, de természetes szülés lesz, hisz császárt csak a baba érdekében végeznek.
Életem legszörnyubb hétvégéje várt rám. Megpróbáltam megbeszélni Ficánkámmal a helyzetet, mondtam, hogy mi csak egy másik világban lehetünk együtt, és utáltam magam, hogy asszisztálok a “megöléséhez”, hogy a beleegyezésemmel szakítják ki onnan, ahol lenni szeret.
(Durva, de tényleg ezen kattogtam, holott az eszemmel tudtam hogy egyébként is meghalna, ha kivárnám a 40 hetet, meg így is).Az orvosom egy szót se szólt arra, hogy dr.K.A leletei negatívak, holott legkésobb a 20. hetes UH-n ennek ki kellett volna derülni.És akkor egy 400 grammos babát kell megszülni, akinek akkor még nem is éreztem a mozgását.
Hétfon befeküdtem a klinikára, mindenórás kismamák közé, és az orvosok megpróbálták beindítani a szülést. A totál zárt méhszájam, az oxitocint még nem termelo lepényem, és a lánykám ellenük játszottak. A hetedik napon végül (28 hetes, 6 napos) a laminária hatásosnak bizonyult (és a kb. 10 injekció)és 8 órás vajúdás után (az utsó 3 órában nem volt fájásszünet…)megszületett a halott, 1200 g-os kislányom (faros volt, a köldökzsinór a nyakára tekeredett). Komolyan hálás voltam neki, hisz, ha élve születik, diagnózis ide vagy oda, átviszik a koraszülöttintenzívre és addig”kínozzák” amíg még él. És ez méltatlan bárkihez és bármihez is.
A szülés szörnyu volt, de a burokrepesztés leginkább. Fizikailag nem fájt, de összetörte a szívem. Akkor vált véglegessé, hogy elengedtem a lányom kezét.

4 napig még bent voltam, ha édesanyám és férjem nem lettek volna végig mellettem, most idegosztályon feküdnék.
Orvosom a szülés idején szabin volt, de a világ legjobb orvosa segített a szülésnél, az egyetlen a klinikán, aki a méhem mögött meglátta az embert (dr. Németh Gábor adjunktus úr).A szülésznoknek is mindent köszönök.

És mivel visszahozni nem tudom, köszönöm Angyalkának, hogy hét hónapig velem volt, és ígérem, leszünk még együtt. Mondják, 3 hónap és jöhet a következo baba.
Én nem vállalok másikat addig, míg azt érzem, kislányom helyét senki nem foglalhatja el. Remélem, egy év múlva máshogy látom majd. De mindig O lesz az elso gyermekem, és mindig szeretni fogom.

Lányok, követeljétek meg a figyelmet az UH-n. Sok múlik rajta.

Kösz, hogy elolvastatok.

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>