Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Czinege Ákos története

CzinegeAkos1A történetem 2006. augusztusában kezdődött, amikor 8 év után megszületett az elhatározás, hogy kistesót szeretnénk. Sok kudarc után 2007. májusában két csíkkal jelezte Ákos, hogy beköltözött a pocakomba,az egész család nagy örömére. Zavartalan terhesség volt,egészen kb: a 20.hétig. Éreztem,hogy nehéz lehajolni, szuszogok,táppénzre mentem. Itthon élvezhettem a terhességet a 28.hétig, addig minden vizsgálati eredményem tökéletes volt, csak a méh nagysága volt mindig egy hónappal nagyobb. Már a 22 hetes UH-on több volt a víz, de nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. De a 28.heti UH-on is több volt,ezért Genetikai UH-ra küldtek. Ekkor 2007.nov.eleje volt. Rossz érzés nélkül mentem másnap UH-ra, de sírva jöttem ki. Csak mondták, mondták: -ilyen meg olyan az agy. Amikor ezt a szót meghallottam, összeomlottam. Megmutatták az UH-on és laikusként is láttam, nagy baj van. Súlyos agyi fejlődési rendellenesség. Végül a Prof. Úr mondta ki a diagnózist:Dandy-Walker Syndróma + Polyhidramnion(magz.víz többlet). Míg a Genetikai Tanácsadásra vártam, teljesen kiborultam. Ott álltam nagy hassal, benne egy nagyon beteg babával.

Az első éjszakát végigsírtam,miután az internetet bújva felfogtam,mit is jelent.Napokon belül befeküdtem a Klinikára,ahol megtörténtek a vizsgálatok.Ellenőrző UH,ahol üres gyomor mellett,nyelőcső szűkületet is láttak. Természetesen az agyi rendellenesség ,változatlan volt. Tehermentesítő Aminocentézis (magz.víz vétel) és ebből kromoszóma vizsgálat következett. Kétszer vettek vizet 8,5dl és 1,9l.

Kimondták:az élettel összeegyeztethető a rendellenesség,ki kell hordani és simán megszülni.

Rettegtem a szüléstől, hogy lehet megszülni egy kisbabát, aki már lehet akkor Angyalka,vagy az lesz? Több orvos szóban mondta, hogy Angyalkaként születik vagy rövid időn belül Angyalka lesz.

Iszonyatos testi-és lelki kínok között telt az az 5hét,minden rúgása szívszorító volt,hisz tudtam nem lehet velünk sokáig.

Három szülőszobai látogatás után(fájások),az Én kicsikém úgy döntött itt az idő. 2007.dec.13.-án este, megrepedt a burok(ömlött a víz) és tudtam, lehet most láthatom először és utoljára. A férjem akkor is rohant hozzám, mint mindig, amiért örökké hálás leszek!

Nem hagyott magamra!Velem volt a szülőszobán végig (már sokszor).

A szülés gyorsan haladt és éjfél előtt megszületett Ákos 1980g és 47cm,32hét 6napra.Nagyon vigyázott rám és sietett,Ő ennyit tehetett értem!

Nem sírt fel,a teste kék volt,már a szülőszobán lélegeztették.Azt hittem,már Angyalka!Az apukáját fél óra múlva hívták az intenzívre,inkubátor+lélegeztető,de ÉL!

Másnap Én is megnézhettem és egy gyönyörű kisbabát láttam. A légzése napról napra romlott. Beköltöztem a kismama szállóra, hogy Vele lehessek.

Két hetes volt,mikor shunt-öt ültettek be a fejébe. Az idegsebész elmondta,hogy ez az utolsó lehetőség,ha nem műti meg biztos,hogy meghal,de lehet így is. Vártam a csodát,hogy javuljon a légzés,de hiába. Pár nap múlva mondták a legrosszabra készüljünk, nem tudják megmenteni. Tudtam el kell engednem, menni akar, már nem bírja a fájdalmat. Állni az inkubátor mellett és látni, hogy száll el belőle az élet….

Akkor már nem volt emésztése, vizelet csak nyomásra és a 33 fokos inkubátorban kihült, az oxigén szaturáció 5%alatt volt, max. gépi lélegeztetés mellett(100%-os oxigén). Akkor tudtam,búcsúzni kell.Jan.14.-én este először megfoghattam lélegeztetővel, megpuszilgattam és elköszöntem.E szméletlenül feküdt a karjaimban, de lélekben velem volt. Az oxigén szaturációja 40%-ra emelkedett. Ezzel jelezte, mennyire jól esik Neki az ölelésem és a puszim. Mindketten arra a csodálatos pillanatra vártunk, hogy együtt lehessünk, úgy mint rég. Megnyugodtunk mindketten, de éreztem, a következő találkozáskor Ő már Angyalka lesz. Éjfél előtt szóltak, hogy a kisfiam örökre meggyógyult és igazi Angyalkává vált. Azonnal mentem, már nem voltak csövek, gépek, nem volt sípolás.

Úgy feküdt a karomban, mintha aludna, az arcocskáján láttam elmúlt a szenvedés és befejeződött egy élet. Egy élet, ami oly rövid volt és mily csodás lehetett volna! Könnyeim tengerében csak néztem Őt, és puszilgattam.

Hazajöttem és eldöntöttük,nem hamvasztjuk,még egyszer utoljára látni akarjuk.Nehéz napok következtek:intézkedni,ruhát venni Neki,azt amit egyszer vesz föl,de örökre.

Eljött a nap amikor végső búcsút vettünk. Nem láttam mást, mint egy pici fehér koporsóban, egy gyönyörű kisbabát “Aki az enyém”! Már nem sírtam, hisz láttam, milyen békésen pihen, alussza örök álmát, csendesen!

Hiszem, hogy az a kapocs, ami a gyermeket az édesanyjához köti, soha nem szakad el!

Sokáig azt hittem,hogy a Világ legszerencsétlenebb embere vagyok.De nem így van Szerencsés vagyok,hogy megismerhettem Őt,megpuszilhattam. Példát mutatott, hogy ilyen betegen is lehet küzdeni az életért! Megmutatta, hogy azok a problémák, amik eddig nyomasztottak, eltörpülnek a fájdalomhoz képest!

Drága Kisfiam!

Angyalkának vártunk, de Te küzdöttél,
Földi életed egy hónap után véget ért.
Köszönöm,hogy az anyukád lehettem, Szerethettelek és foghattam a kis kezed.
Elindultál a fény felé, ahol már nincs több fájdalom és szenvedés.
Szívünk egy darabját is magaddal vitted,
hogy emlékeid között őrizzed.
Hiányodat senki nem tudja pótolni,
míg élünk Mi örökké fogunk szeretni.

Anya ,Apa és testvéred Fecó

Czinege_Akos_sirkove

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Ákosért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>