Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Csoda volt

Az én történetem Október 3.-n kezdődött.
A várva-várt pozitív teszt előtt egy évvel már nagyon szerettünk volna babát, de a sors úgy intézte, hogy valami mindig meggátolt minket abban, hogy a 3. gyermekkel teljes egésznek érezzem a lelkemet. Különböző betegségek, azokból való felépülés…ez nem is lényeges. Lényeg az, hogy 2014. október 3.-n hajnali 3 órakor a szám szerint 7. terhességi teszt ismét negatív eredményt hozott. Csalódottan feküdtem vissza az ágyba. Aztán reggel mikor felébredtem és kimentem a mosdóba ismét rápillantottam a tesztre és nem hittem a szememnek. 2 csík volt! Ujjongva rohantam be a férjemhez, hogy végre jön a mi drága 3. pici babánk. Néhány nappal később felkerestem egy közeli nőgyógyászt. Szerettem volna tudni, hogy minden rendben van. Jó helyen van a pici, mert valami miatt nem voltam teljesen nyugodt. Különbözött ez a terhességem az előző kettőtől, de persze minden terhesség más így nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki. Mivel az orvosnál épp nem volt UH gép így nem láthattam a picit, a “vizsgálattól” pedig elzárkóztam. Nem szerettem volna megbolygatni a kis életterét. November 25.-n reggel pecsételni kezdtem. Egy kicsit megijedtem, de úgy voltam vele, hogy lehet természetes folyamat hiszen épp a 6. hétben vagyok. Talán csak hirtelen nagyot nő. Aztán még aznap bekerültünk a kisfiammal a balesetire. Fejest ugrott a kanapéról és agyrázkódást kapott. Másnap csak nem múlott a pecsételés így az egyik kedves ismerősöm javaslatára átsétáltam a nőgyógyászati sürgősségi ambulanciára csupán megnyugtatásként. A “kedves asszisztens” kérdezte mi bajom és hát elmondtam neki, hogy 2 napja pecsételek. Lehívott egy egyébként elég jó hírű orvost. Míg az orvosra vártam felpóckolt lábakkal megkérdezte, hogy 1. terhesség-e? Mondtam, hogy a 3. Mire ő:-Pfö….
Nem értettem mire a rosszallása? De figyelmen kívül hagytam. Az orvos végül megvizsgált és közölte, hogy 6 hetes terhesség, vitalitás még nem észlelhető. Vagyis a pici szíve még nem pulzált. Ok. Semmi gond gondoltam. Egy hét múlva úgyis megyek a saját orvosomhoz, majd ott már biztosan fog! Két nappal később még erősebbé vált a vérzés, így helyben ismét elmentem a nőgyógyászhoz. Fogott egy pálcát aminek a végén vatta volt, megtörölt és azt mondta: igen úgy tűnik vetélés itt a kis embrió. Azt hittem ott helyben elájulok. Záporozni kezdtek a könnyeim. “Vigasztalt” a doki:-Ne sírjon, lehet még magának! Nem minden magból lesz kalász. Az én lányom is elvetélt.
Csak visszhangoztak a mondatai. Úgy éreztem végem. Megnézte UH-gal is. A petezsákot láttuk és hangot adott a gépre. Megjelentek a görbék a monitoron. De ez csak az én szívem dobogása volt. Éreztem a mellkasomon, hogy szinkronban van azzal amit látok. Közölte, hogy a petezsák felére csökkent az előző lelethez képest, vagyis nem ürült ki teljesen így műteni kell. Megkaptam a papírt amivel beküldtek az ambulanciára inkomplett vetéléssel műtétre. Mikor bementem a vizsgálóba kérdezte az asszisztens mit óhajtok? Mondom neki, hogy épp elvetélek. Mire ő: És? Mit csináljunk?
Mondom neki, hogy beküldött az orvos, hogy műteni kell. Lehívta az épp ügyeletes nőgyógyászt aki a férjem ismerőse volt. A helyzethez képest igen jó kedélyű orvos megvizsgált de úgy, hogy azt hittem ki akarja tépni a méhem. De nem érdekelt a fájdalom. Engem akkor ott már semmi nem érdekelt. Megnézte hogy áll a helyzet UH-on és végül azt mondta:
-Én nem sietnék. Pulzál a szívcső.
Nem hittem a fülemnek. Felültem, hogy lássam én is.
-De nekem otthon azt mondták……
Kérdezte az orvos, hogy kívánt terhesség-e. Mondtam neki, hogy ez a terhesség nagyon kívánt. Felírt hormont, és szigorú ágynyugalmat rendelt el. Kinn közölte a férjemmel, hogy minden rendben él a kicsi, csak kissebb mint gondolták. Mikor kimentem a férjem mosolygott és azt mondta:-Látod, hogy vannak csodák?
Ma már egyszer elbúcsúztam tőle, aztán mégis itt van. Igen vannak! Ez a pici baba tudatni akarta velünk, hogy igenis él! Létezik! 1,5 órával előtte nem dobogott a szíve csak az enyém. Megmutatta magát, ismét reményt adva. Haza térve lepihentem. Estére éreztem, hogy görcsöl a hasam, fáj a derekam. Mint mikor szülni kell. Úgy gondoltam, ha ezen a napon túl leszek akkor már minden rendbe jön. Rendbe kell jönnie. Másnap hajnalban keltem. Még mindig fájt. Folyamatosan imádkoztam és könyörögtem a Jóistenhez, az angyalokhoz, az univerzumhoz. Mindenkihez, hogy had maradjon a kisbabám. És hozzá is, a Picihez. Kértem, hogy maradjon velem. Bocsásson meg a türelmetlenségemért. Bocsásson meg ha ártottam neki a vizsgálatokkal. Sírtam és könyörögtem, hogy maradjon velem. A görcsök erősödtek, a derekam pedig le akart szakadni. Délután 3 és 4 óra között hívott a férjem, hogy vagyok. Mondtam, hogy azt hiszem, már csak percei vannak hátra. Letettük a telefont. Kimentem a mosdóba és vége! Mindennek vége! Mindenem lüktetett. Hirtelen teljesen higgadt lettem. Nem sírtam. Mint aki nincs magánál. A görcsök a fájások abba maradtak. Ennyi volt a terhességem. Hívtam az orvost, hogy mit kell ilyenkor csinálni? Azt mondta semmit. De hát nem kell egy vizsgálat? Nem kell dokumentálni, hogy a terhesség megszakadt?
Mire ő:-Nem nem szoktuk.
Ezt nem akarom elhinni! Rendben, ha ez a protokoll el kell fogadni. Másnap a testem alig adta jelét annak, hogy babát vártam. A mellem nem feszült, a méhem üres volt. Tényleg vége. A testem elfogadta a helyzetet csak úgy érzem az agyam és legfőképpen a lelkem nem képes. A terhességi teszten és 3 papíron kívül semmim nincsen. Nem maradt semmi az én 3. babámból akit ha kisfiú Benedeknek, ha kislány Adélkának neveztünk volna. Iszonyat ez az üresség. A nagylányom aki 7 éves mindent tudott. Nagyon sírt szegény. Butaságnak tartom eltitkolni előttük, hiszen ez is az élet része.És akarom, hogy tudják, hogy volt kistestvérük. 3 éves kisfiam tegnap azt mondta:
– Anya, elment kistesó a pocakodból?
Mire én: -Igen…
Kisfiam: -Ne sírjál anya majd visszajön.
Vissza jöhet? Lehetséges, hogy ez a pici lélek még mindig engem akar, csak még nem volt itt az ideje? Azt hiszem ha ismét várandós leszek érezni fogom….

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>