Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Archívum ‘Történetek’ kategória

Csabika és Szimike története

“Sok évnyi várakozás, műtétek, inszeminációk, sikertelen lombikok után; a próbálkozások 6. évében 3. lombik beavatkozásunk sikerrel járt. Először félelemmel vegyes örömmel fogtuk fel életünk legszebb hírét. Jött az 5 hetes UH: Egy szép petezsákunk van! A 7. héten már két gyönyörűen pulzáló szívhangot hallgattunk. Végig izgultam, hogy jól vannak-e, minden rendben van-e velük, mert nekem tankönyveket meghazudtolva semmilyen terhességi tünetem sem volt, pedig csak jó babáink voltak, akik nem gyötörték anyukájukat. Aztán UH-ról, UH-ra mindig mindent rendben találtak. Gyönyörűen, egyformán fejlődtek a mi kis pindurkáink. Láttuk őket 4D-n; igazi boxmérkőzést vívtak odabenn ők, ketten… Kezdetektől fogva táppénzen voltam. Sokat feküdtem -legalább a nap felét-, párom végezte a házimunkát is, egy héten 1-2x főztem nagyobb adagokban. Szóval nagyon vigyáztam magunkra… Kezelőorvosom havonta ellenőrizte a méhszájat, és mindig zárva voltam.
A 20. héten -két héttel az utolsó vizsgálat, és 1 héttel a genetikai UH után; ahol minden rendben volt- este baráti összejövetelre készültünk. Engem furcsa érzés kerített hatalmába, ugyanakkor semmiféle panaszom nem volt. A bejegyzés folytatása »

Egy újabb kis angyal, búcsú Várnai Liá-tól

Egy terhesség története – Búcsú (persze nem örök) Várnai Liá-tól/Tamástól (2016.08.05.-2016.11.18.) A cím nem igazán találó, mert ez nem egy terhesség volt. Hanem nekem a második terhességem. A terhességem. De ez most ilyen szempontból mindegy. Babóca tudd, hogy örökre szeretünk. ☺ És a szívünkben mindig ott leszel. ☺
2016 júliusában kezdtünk el próbálkozni, s augusztusban meg is történt a csoda, megfogant a Babócánk. Szeptember 2-án pozitív lett a terhességi teszt. Már előtte is teszteltem, de valószínű, hogy túl korán. A teszt ugyanis akkor még nem mutatott terhességet. Szeptember 14-én el is mentem nőgyógyászhoz. Hidegzuhanyként ért, hogy Babóca még alig látszik. A doki meg tudta ugyan állapítani a terhességet, de az embriót még nem látta. 5 hetesek és 5 naposok voltunk akkor. Csak a petezsák látszott. Két hétre rá ismét elmentünk kontrollra, akkor voltunk 5 évesek a férjemmel. Szerencsére akkor minden rendben volt a babával. Kora alapján 7 hetes és 5 napos volt, de az ultrahangon csak 7 hetes. Azt mondta a doki, hogy nem kell izgulni. Ez normális.
A bejegyzés folytatása »

Csodák igenis történnek

Épp ma két éve történt, hogy elveszítettem az én harmadik pici csodámat.
Azért írok ismét, hogy ezen a fájdalmas napon mégis reményt nyújtsak azoknak akik elveszítették Angyalkájukat.
2014.11.27-n volt spontán vetélésem. Napra pontosan 40 héttel később 2015.08.27-n született meg terhességem 35. hetében a kislányom Éda Zorka. A “Csoda volt” című bejegyzésem záró mondata az volt: A bejegyzés folytatása »

Lakics Tomika története

Sziasztok! Szeretném megosztani veletek drága kisfiam Tomika történetét.
Tavaly 2015 novemberében a világ legboldogabb párja voltunk, mert sok sok év után mikor már kezdtem elfogadni,hogy sosem esem teherbe a teszten megjelent a mágikus két csík, majd irány az orvos aki megerősítette, hogy bizony jön a baba!
Életemben nem voltam annyira boldog, amikor csak egyedül maradtam sírtam örömömben! A terhességem a 12. hétig tartó szörnyű rosszullétet és a kialakult terhességi cukorbetegséget és a diétát leszámítva panaszmentes volt. Minden egyes tanácsadáson csak néztem az NST-re menő kismamákat és ki tudja miért, de alig vártam, hogy én is mehessek! Aztán 2016.07.07.-én a terhességem 36. hetében elvesztettem, kora reggel boldogan mentem az első NST vizsgalatomra. A bejegyzés folytatása »

Én is elvesztettem a kisbabám

Én is elvesztettem a kisbabám. A halálában én is hibás vagyok. :( Nem tudtam letenni a cigit. Még iskolába jártam mikor kiderült,hogy terhes vagyok. Akkor még nem cigiztem sokat csak napi 6szálat. Akkor már 3hónapja együtt éltünk a párommal. Én kiskorom óta arra vágytam,hogy családom legyen,pótolni akartam azt,hogy nekem rossz gyerekkorom volt,talán a szüleim hibáit akartam helyrehozni én. A párom nem akart védekezni. Én mindig kérdezgettem tőle,hogy mi lesz,ha terhes leszek? Ő azt mondta,hogy akkor felneveljük. Én hittem neki,de aztán késett a menszeszem és csináltam egy tesztet. 1 csík és ki is dobtam . Mikor raktam volna a kályhára fát vettem észre,hogy bizony a teszten 2 csík van csak olyan halvány volt,hogy nem vettem észre. Nem akartam hinni a szememnek, remegtem mint a kocsonya, féltem és örültem egyszerre mindaddig amíg nem hívtam be a szobába a páromat. Ő azt mondta,hogy nem lehet igaz “biztos rossz a teszt”. Én kiborultam. A bejegyzés folytatása »

Én is egy angyalka anyukája lettem

Tavaly szeptemberben kezdtünk a családalapításhoz. Teltek-múltak a hónapok, de a picurka nem jött, nem görcsöltem, nem idegeskedtem, csak vártam türelmesen. Idén februárban elhatároztuk, hogy összeházasodunk nyáron, még időpontot is kértünk. Június 18-án reggel azzal az érzéssel ébredtem,hogy mi lenne, ha csinálnék egy terhességi tesztet. Meg is csináltam, de nem akartam elhinni, amit láttam. Pozitív lett…..rohangáltam örömömben a lakásban, azt sem tudtam hogy mit csináljak, alig vártam, hogy a párom hazaérjen. Annyi minden járt a fejemben, például hogy most meg fog változni az egész életünk. Hazajött a párom és sírt örömében…..annyit tudott csak mondani, hogy egy álma vált valóra. Július 7-én mentem először orvoshoz. Minden rendben volt, 6 hetes terhességet állapított meg szívpulzálással. Mérhetetlen boldogok voltunk. A bejegyzés folytatása »

Biankának hivták volna

Mikor megtudt am,hogy terhes vagyok,nagyon boldog voltam,még nem éreztem ehhez foghatot.A terhessegem furcsán indult,az elsö honapban nem volt etvagyam,majd kezdödtek a rosszullétek.Naponta többször hánytam.Mindent kihánytam meg a vizet is.Erotlen voltam,aludni sem tudtam.Korhazba kerültem,ahol nem tudtak rajtam segiteni.Az infuziot is kihányam.Terhessen kivették az epémet,mert állitolag attol hanytam.De nem segitett.Rengeteget fogytam.Kb.2 honap korhazi lét utan hazaengedtek,mert 2 napig jol voltam.3 nap mulva visszavittek a korhazba,mert többször összeestem.Infuzioban kaptam tejszeru taplalékot,amitol aznap éjjel 10szer hánytam.Masnap reggelre elment a babank.5 napig még bennem hagyták a halott magzatot,nem tudtam megszülni.Végül darabokban szedték ki belölem,nem tudtak megállapitani,hogy fiu e lett volna vagy lány.Mikor felébredtem az altatásbol oriasi fajdalmaim voltak.Az idegvegzodeseim begyulladtak,nem láttam,nem tudtam járni-Polineuropátia-Én nem csak a gyermekem vesztettem el,de szembe kellett azzal is néznem,hogy nyomorék lettem.Nehez volt elfogadni,de küzdöttem,küzdöttünk a férfemmel,az egész csaladdal,akiknek köszönöm,hogy mellettem álltak,hogy vannak nekem.Hogy lehet e meg gyerekünk,nagyon kérdédes.Sajnos azota sincs pontos diagnozis,csak az biztos hogy 2015 január 9én itt hagyott minket a kis angyalkánk,Bianka,mert érzem,hogy kislány lett volna.Ennek már több,mint 1 éve….

Történetek
?>