Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Búzaszem története

8 gyermekünk után én még nagyon szerettem volna babát. Meg is egyeztünk a férjemmel, hogy ha 40 éves koromig megszületne a következő gyermekünk, akkor örülni fogunk neki. Ha azonban nem, akkor elkezdünk védekezni, és később már nem vállalunk babát.

Idén januárban betöltöttem a 40-et, és nem született babánk. Már tavaly nyár óta védekeztünk, hiszen akkor már betöltöttem volna a 40-et, mire megszületett volna a babánk. Aztán április vége felé rájöttem, hogy babát várok. Én nagyon megijedtem, hiszen éppen el tudtam fogadni, hogy nem lesz több babánk, és az életemet is kezdtem úgy alakítani. A férjem egyből örült neki. Nekem eltelt jó egy hét, hogy megemésszem a dolgot. Közben elmentem orvoshoz, és mindent rendben talált. Ekkor már én voltam a legboldogabb ember a világon, hogy lesz még egy babánk. A gyerekeknek is elmondtuk, akik örömükben kikürtölték az egész világnak. Aztán egy pénteki napon este elkezdtem egy kicsit vérezni. Felhívtam az orvost, aki azt mondta, hogy pihenjek, és szedjek Magne-B6-ot, és No-Spát. Hétfőn pedig vár az UH-on. Én betartottam a tanácsait, és hétfőn nyugodtan mentem UH-ra, mert a vérzés is elmúlt.  Amikor azonban megláttam az orvos tekintetét, amint a monitort nézte, már tudtam, hogy baj van. „Nincs szívhang” hangzott az ítélet. Pénteken újabb UH-ra rendelt, hátha mégis lát szívműködést akkor. Közben államvizsgáztam, de számomra megállt az élet. Szinte kívülről szemléltem magam. Nem hittem el, hogy ez velem történt meg. Aztán pénteken közölte az orvos, hogy nem él a babám, így mivel nem ment el magától el kell venni műtéti úton. 2008. június 9.-én magzati életének 8. hetében elvették tőlem a kisbabámat. Hatalmas ürességet és bánatot éreztem. Azt hittem sosem leszek túl rajta. Most már, hogy egy hónap eltelt, tudom, hogy fel fogom tudni dolgozni a történteket, de hiánya örökké megmarad. Ő mindig is az én – a mi angyalkánk lesz!

Kedves Búzaszem!

Kérlek, ne haragudj rám, hogy létedet nem fogadtam az első pillanatban kitörő lelkesedéssel. Remélem tudod, hogy nagyon vártalak, és nagyon szeretlek. Az, hogy pici életedet miért kellett feláldoznod, ma még rejtély számunkra, hiszen ma még csak tükörben, homályosan látunk. De azt tudom, hogy a búzaszemnek el kell halnia, hogy bő termést hozzon. Igen, biztosan egy jó és nemes célért lettél te is, kicsi Búzaszemem, angyalka. A hiányod mindenkit nyomaszt a családban. De az talán mégis egy előzetes kicsi „tudás” távozásodnak okáról, hogy a családunk még jobban összekovácsolódott elvesztésed miatt. Apukáddal olyan harmóniát élünk meg hiányod által, hogy ilyen még nem volt az életünkben. Köszönöm neked kicsi Búzaszem! Nagyon sokat köszönhetek neked, pedig nagyon rövid ideig voltál velem!

Soha nem feledlek el!

Szeretlek, és szeret apukád és testvéreid örökké!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>