Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Benedek története

OBenedekPontosan most lesz 20 éve, hogy összeházasodtunk- fiatalon, 20, 22 évesen. Nem terveztünk rögtön gyereket- úgy éreztük éretlenek vagyunk még mindketten. Valószínű, hogy nem is lett volna- akkor sem, ha nem védekezünk. Aztán eljött az idő, amikor értelmileg, lelkileg is úgy éreztük: jó lenne egy csöppség. Próbálkoztunk. Sokáig. Nem jött össze. Orvostól – orvosig…ki a hibás?…mi a baj?…15 éven keresztül ez ment. Aztán feladtuk, azt mondtuk: nem lesz gyerekünk. Más is leélte így az életét.
Egy reggel-többnapos menses késés után-rutinból csináltam egy tesztet…pozitív lett.
Berohantam a férjemhez, mutattam… ránézett és visszafeküdt. Nem volt ébren- Ő is csak rutinból cselekedett. Aztán 1 óra múlva már örömmel, félelemmel vegyes érzelmekkel nézegettük a tesztet és fontolgattuk:vajon valós eredményt mutat-e?
Valós volt- de még mennyire! Mégis a párom igaziból akkor nyugodott csak meg- amikor Benedek magzati lényét először megnézte uh-on.
Csodálatos terhesség volt- végig Artúrnak hívtuk a picúrt és végül, mégis Benedek lett. Illet hozzá ez a név- csak ez illett hozzá!
Császárral született- könnyedén jött a világra. Szülés után 2 nappal jött a gyerekorvos és azt mondta le kell vinni a kicsimet a kardiológiára, mert van egy kis szívzöreje. Persze sírtam, nagyon aggódtam- de gyorsan megnyugtattak, hogy szinte minden második gyereknek van ilyen és elnövik…stb…
Kardiológia: semmi baja-de félévente kontroll. Megnyugvás.
Gyönyörű, angyali kisfiam hamar a család kedvence lett- mindenki elkényeztette, szerette. Szépen növekedett, fejlődött, ügyesedett, okosodott- és mindezen közben fogalmunk sem volt arról, hogy odabent a kicsi testében milyen nagy baj van.
Nem volt rosszul, nem volt semmi jele annak, hogy Ő beteg. Kardiológiára rendesen hordtuk. Minden leletünkön rajta van egy nagyon fontos mondat:” Szívbetegségre utaló jel nincs.”
Három éves volt amikor egy kardiológus ismerősöm- ki tudja miért,talán így volt megtervezve?! -ajánlott egy budapesti kórházat, hogy nézessük meg ott is Benedeket, a biztonság kedvéért. Nem láttuk értelmét, de belerakta a bogarat a fülünkbe, és persze bejelentkeztünk.
Két hét múlva megfordult velünk a világ, kiderült a mi csodaszép gyerekünkről, hogy hatalmas lyuk van a szívén…akkor -az első vizsgálat alkalmával azt mondták:nincs semmi esélye, talán 14 éves koráig fog élni-de egyre rosszabb állapotban.
Összeült egy konzílium-döntöttek-műtötték. Nagyon -nagy kockázattal. Sikerült- de ez a műtét nem végleges megoldás volt-kellett várnunk egy évet, hogy lássák a szervezetében milyen változások következnek be.
Mert azt elmondták nekünk, hogy nem az a baj, hogy lyuk van a szívén…azt ma már újszülött korban kitűnően műtik, gyógyítják…a nagy probléma az volt, hogy a kardiológus főorvos NEM VETTE ÉSZRE HÁROM ÉVEN KERESZTÜL!
Ez alatt a kicsi szervezete próbált alkalmazkodni a helyzethez- de a tüdő nagyon sérült, és a tudomány mai állása szerint ezzel a szervvel nem nagyon tudnak mit kezdeni.
Letelt az egy év. Gyerekemen továbbra sem látszott, hogy beteg,hamar feldolgozta a műtéti eseményeket- mi pedig nagyon reménykedtünk, hogy nem lesz nagy baj.
Többszöri konzultáció, folyamatos kontroll.   Döntenünk kellett: műtsék vagy ne?
Elmondtak minden eshetőséget. Kaptunk gondolkodási időt…és végül nem nagyon volt más választásunk, minthogy rábólintottunk a műtétre.
Ha jól belegondolok, mi írtuk alá a halálos ítéletét. Azt már sohasem tudjuk meg: mi lett volna, ha nem műttetjük?
Készülődés, befekvés, izgalom…kicsimanóm azt sem tudta mi ez a sürgés körülötte. Ő egy percig nem érezte magát betegnek. Nem értette, miért vagyunk kórházban…
Tulajdonképpen az a legborzasztóbb érzés, hogy bevittem egy látszólag egészséges gyereket egy műtétre és soha többé nem kapom már vissza…
A műtét sikerült. A gyerekemet 4 napig még altatták. Nem lehetett felébreszteni- mert a tüdejét ért károsodás miatt egy bizonyos magas tüdővérnyomás alakult ki és a keringése felmondta a szolgálatot.
Ők tudták, hogy nem lehet már felébreszteni. Mégis bíztattak, elküldtek, hogy majd délután bemehetünk hozzá…aztán már csak holtan láttuk.
Miért nem lehettem mellette az utolsó perceiben?
Egy halom megválaszolatlan kérdés, kezdve azzal, hogy: miért pont velünk történt meg ez a szörnyűség? Miért nem vették észre a bajt már csecsemő korában? Vagy miért nem előbb? Miért úgy vitték a műtőbe, hogy észnél volt és tíz körömmel kapaszkodva üvöltötte:” Anya, ugye megvártok?”.
És hogyan számoljak el én most a lelkiismeretemmel? Hogyan töröljem ki azt a képet, hogy a kicsi fiam úgy érezte: magára hagytam?
Megvártuk- de Ő már nem jön többé hozzánk. Itt van előttem a képe- nem is értem, hogy nem láttam korábban, hogy Ő már akkor is angyal volt amikor még élt.
Arról nem írnék, hogy egy anya miként viseli el amikor a négy éves gyerekének koporsót kell rendelnie…
Eltelt pár hónap. Benedek annyi szépséget, vidámságot, jóságot hozott az életünkbe, és mindezt csak így utólag vesszük észre.
Más szemmel nézzük a világot. Megváltozott az értékrendünk. Figyelünk olyan dolgokra, amikre a szerencsésebbek ügyet sem vetnek.
Már nem gondoljuk úgy, hogy le lehet élni az életet gyerek nélkül. Ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett.
Benedeket nem lehet pótolni.
De az új kis jövevény úgy fog felnőni, hogy a lehető legkorábban tudatosítjuk benne: volt egy testvére-akinek köszönheti, hogy családban nőhet fel.
Azt gondolom, hogy Isten megmutatta milyen egy kisgyerek szeretete, milyen, amikor valakit feltétel nélkül szeretünk…amikor valaki elfogad minket feltétel nélkül …és mindezt  Benedeken keresztül mutatta meg nekünk.
Remélem az én Angyalom onnan föntről segít minket és boldog lesz ha látja majd a kistesóját.

Köszönöm, hogy elolvastál.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Benedekért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>