Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Bence és Gergő története

Sziasztok,

Nem olvastam el mások történetét…
A mienkhez annyi előzmény kell még, hogy Iker-iker transzfúzió, rengeteg magzatvíz nehezítette a terhességem, és Kisfiaim fejlődését. Amit végül nem is sikerült csak a 28. hétig kihúznunk…

Akkor hát az utolsó 5 hét története :

Okt.21.hajnal:
– Én esküdni mertem volna, hogy szivárogni kezdett a magzatvizünk…
Tehát, irány a Kh.

Okt.22.:
– 1.UH vizsgálat… Sajnos nem túl rózsás a helyzet… De ezt tudtam is…
Eddig bírtam kiborulás nélkül… Sírás hegyek… Félelem… NYUGTATÓK!

Okt.25.:
– 1. magzatvíz-lecsapolás.
(2,5 liter, kb. 2 óra mozdulatlan fekvés, ami eléggé nehezen kivitelezhető volt…
Mivel szinte képtelen voltam fél óránál többet feküdni, vagy ülni 1 pozitúrában.
Eredmény: Teljes görcs, AZ egész testemben, zsibbadtság, fájdalom.)
Nagyon féltem… Maga a beavatkozás is a vetélés kockázatával jár.
Azért nem kellemes dolog, ha teljesen átszúrják AZ ember pocakját.

Okt.26.:
– A pocakszuri ‘mellékhatása’… Borzalmasan fájt a hasam…
Olyan baromira erős izomlázszerű fájdalom….
Mozdulni alig bírtam.

Okt. 27.:
– 2.UH vizsgálat…  Nincs vetélésre utaló jel…

Okt. 28.:
– Életem első infúziója… A Babák kaptak tüdő-érlelő szteroidot…

Okt.30.:
– 2. Magzatvíz-lecsapolás. (ez úttal 4 liter, 4 óra mozdulatlan fekvés, és AZ
imént részletezett hozzá tartozó kísérő tünetek.)

Okt.31.:
– Megint AZ izomlázszerű fájdalom.

Nov.2.:
– 3.UH vizsgálat.
‘A’ babám medencevégű fekvésbe fordult…
Ennek a DrNő nagyon nem örült, mert így csak császármetszéssel
születhetnek meg, mondta…

Nov.6.:
– 4.UH vizsgálat. Még mindig medencevégű Bence…
Nem jó hírek… Gergő szinte semmit nem növekszik…
30 hetes terhes tuti fix, hogy nem leszek…
Próbáltak felkésziteni szóban AZ előttem álló dolgokra…

Nov.8.:
– 3. Magzatviz-lecsapolás. (2,5 liter, kínszenvedés!!!)
Teljesen bestresszeltem,a pocakom is görcsölni kezdett…
Ettől jött a kiborulás, hogy most ITT lehet a vége… MINDENNEK!!!
Bekötünk 1 infúziót Krisztina! Ez visszatartja a fájásokat.- Közölte a DrNő…
Már hisztériás állapotban, sírva, szenvedve feküdtem, a tűvel a pocakomban…
Erre még jött, hogy a jó 10 cm hosszú, és 3-4 mm vastag branült
6. próbálkozásra tudták csak belém tuszkolni. Az előző 5-öt a kézfejem húsába nyomkorászták, nem AZ erembe… SZÖRNYŰ VOLT!!!

(Utólag rájöttem… Nem vettem be nyugtatót, azt hiszem ez is volt a baj…)

Jaaa!!!

A branülömet elvileg reggelig őrizgetnem kellett volna…
De ömlött a szúrás mellett belőlem a vér…
így hát, hosszas könyörgés után kivették. (Mellesleg úgy fájt a kézfejembe nagy nehezen betett cucc, hogy képtelen voltam megmozdítani a karom…)

Nov.9.:
– Teljes vérkép… Ezzel legalább minden Ok volt…

Nov.10.:
– 5.UH vizsgálat.
Bence visszafordult, koponyavégű fekvésbe, de nem nőttek szinte semmit…
Már szóba került AZ ütemezett-császár…

Nov.11.:
– Még 1 tüdő-érlelő szteroid… Ez úttal injekció formájában…

Nov.13.:
– 6.UH vizsgálat…
Semmi jót nem tudtak mondani… Élnek még… Ez volt a vizsgálati eredmény…

Nov.15.:
– 4.magzatvíz-lecsapolás. (4 liter ismét, géppel szívva, hogy gyorsabb legyen)
De ettől nagyobb a kockázat is, mert ha leválik a placenta, rögtön műtét…
Ez még Rám nézve is veszélyeket rejtett… Elvérezhettem volna…

Még éjjel ismét elkezdtem görcsölni… Csak feküdtem, és figyeltem önmagam…
Próbáltam felidézni, hogy a lányokkal érzett fájásokhoz hasonlóvá alakulnak
Ezek a fájások is??? Úgy lett…
Felcuccolás a szülőszobára… Csináltak CTG-t.
(Ez méri a méhösszehúzódások erősségét…
Ismét kaptam infúziót, hátha visszafordítható még a bennem lezajló folyamat.)

Sikerült…

Nov.16.:
– Csütörtök… Reggeli nagyvizit…
Fő-fő osztályvezető Adjunktus Úrral… Látni szeretne, 1 Uh erejéig…
Tehát 7.UH… Ő döntött, mikor lesz a műtét.
PÉNTEK REGGEL ELSŐ LESZEK, AKIT BETOLNAK!!!

Innentől lett teljes a káosz… Nagyon féltem!!! A Babáimat is féltettem…
Féltem a műtéttől is…
Jöttek 10 percenként mindenféle aláírni való papírokkal, amiben
szörnyűbbnél-szörnyűbb dolgokat írattak velem alá.
( Pl: ha nem tudják a placenta leválása után a vérzést elállítani,
Ott helyben gyorsan-gyorsan ‘kipakolhatnak’…

Teljesen kikészültem ekkorra… Testileg, lelkileg…
Nem aludtam már nem is tudom… 2 napja? 1 percet sem…

Közölték, hogy 12-óra után már NE egyek. (Mintha tudtam volna…)

Nov.17.:
– A NAGY NAP!!!!
5-kor keltem … Gyors zuhany, hajmosás… Amíg bírok –címszó …
És kezdődtek a ‘kellemes’ dolgok … Beöntés…
De siessek ám!!!, mert 6-Ra a szülőszobán várnak, előkészítésre!!!

A SZÜLŐSZOBÁN…

Felfekvés 1 szülőágyra… Ismételten infúzió bekötés …
(De ez a SzülészNő akihez most volt szerencsém, legalább értette a dolgát.
Persze ez is fájt, de semmi sem volt az előzőekben átéltekhez képest.)

Megkaptam a speciálisan a DrNő által számomra előírt koktélt.
Tele nyomtak nyugtatóval…

6-óra körül jött APA, ide még beengedték hozzám…
Együtt vártuk az időt, hogy jöjjenek értem.
Közben belém csorgott 3 üvegcse a koktélból… Készült még 1  utolsó
pocakos kép, ott a szülőasztalon fekve…
(Kb. mint a hegyomlás… Akkora volt a pocakom…)

Megjött a DrNő… Az anestes-dokiNő… A betegszállító… INDULÁS!!!

Átpakoltak a szállító eszközre… El is bénáztam, mert mondta a
fogdmeg-pasi, hogy akkor engedjem el a nyakát, ha teljesen letett…
Természetesen, Krisztike, amint ‘talajt’ érzett a feneke alatt,
elfelejtette tovább ‘ölelni’ azt a bizonyos nyakat… Ki is kaptam kicsit, hogy, ‘Pont nem erről volt szó!!! A végén Én bénulok le!!! –    Közölte…

(Tesókám nagy fia, nem ment suliba, hogy ott legyen Párommal,
amíg várakoznia kell… Annyira RENDES 1 ‘kissrác’…)

A folyosón még integettünk 1-1-et, Pistivel, Tomival…
És eljött a Mi időnk!!!

Ismét jött a fogdmeg-pasi, (már ügyesebb voltam…) átpakolt a műtőasztalra, még ülő helyzetben.
Üljek úgy mint 1 ‘rongybaba’… Vállak előre, hát kipuposít…
Jött az érzéstelenítés… (Spinális… Ez rövidebb ideig hat, mint az epidurál..)

Kérdezgették, -Zsibbadok már?  ZSIBBADTAM…

Újra a beteghordó-pasi…
Lefektetett… De ekkor már mellkas magasságtól lefelé telljesen érzéketlen,
és mozgásképtelen voltam. Jobb karomra vérnyomás mérő, ballba újra infúzió…
Egyszerre 3 üveggel… Lábamra vászonzsák… Katéter… Leszíjaztak…
Felkerült elém is egy takaró-textil…
Kissé oldalra fordították velem együtt az egész műtőasztalt, és indult a műtét…

Teljesen ‘koki’ voltam…
Hullámzott a szemeim által látott, és bizonyos mértékig felfogott kép…
A hangok is olyan furcsán jutottak el az agyamig…
Asszem ilyen lehet narkózni….

De mikor hallottam, hogy folyik ki belőlem az a rengeteg magzatvíz…. Háááttt…
1 örökkévalóságnak tűnt… És csak csurgott-csurgott…
(Mint később megtudtam, 6 litert tudtak felfogni… Nem voltak többre készülve,
így hát ott lucsogott az egész orvosi Team az Én magzatvizemben…)

Közölték, miután még valami cuccot az infúziómba fecskendeztek, hogy most olyan érzés
lesz, mintha fejbe vertek volna… Valóban olyan volt!!!
Az eddigi furcsa érzés még furcsábbá vált…

Kérdezte ott valaki, hogy mit érzek? Nem fáj sehol? Mert már vágnak…

Naaa!!! Ettől még rosszabbul lettem… De nem fájt semmi…
Olyan érzés volt, mintha kb. kenyeret dagasztottak volna a hasamban.
A matatást éreztem csak…
9:13… Itt van Bence… Nagyon pici!!! Meg sem mutatták, rohantak el vele…

Kissé erősebb matatás… 9:15… Itt van Gergő… Ő még kisebb!!! Vele is elrohantak…

Ez volt kb. 20 perc eseménye bent a műtőben…

Kinn Apa, Tomi, meg csak vártak…
Utána mesélte Apa, hogy látta rohannak 1 babával… ‘kutyafuttában’ odaszólt a picurit
szorongató Nőnek:
– Ő az egyik Sáfián baba? Igen!!! De már el is tűntek a liftben…

A második babával is ugyan így zajlott minden.

Aztán csak vártak… Hogy Velem mi történik ez idő alatt… Minden rendben vajon???
Vagy talán volt értelme azoknak a bizonyos papíroknak, amit aláírattak Velem???

Engem pikk-pakk befejeztek… Kitoltak… Itt Nálam van valami filmszakadás…
A következő kép, hogy a szülőszoba megfigyelő részlegében vagyok…
Apa ott áll mellettem…

Szomjas voltam… Ihattam…
Remegni kezdtem… Bár Én semmit nem éreztem belőle…
Lassacskán kezdett tisztulni a fejem… Próbáltam megmozdulni, kényelmetlennek éreztem
azt a testhelyzetet, ahogy épp odapakoltak ahol voltam.
De akárhogy erőltettem a gondolat megvalósítása, sikertelen maradt… Szörnyű volt!!!
Ilyen lehet bénának lenni!!! Riasztó volt!!!
Aztán, jött a másik gondolat… Mi van a fiúcskáinkkal??? Miért nem is láthattam Őket???

Már azt hiszem tudom miért…
Tudták, hogy annyira picik, hogy ez lesz a vége… Ami lett…

Eltellt a megfigyelésem ideje… Irány az osztály… Megint átcuccoltak…
Már tök profin csináltam a kapaszkodást is…
Viccelődött a pasi, hogy legközelebb Velem már könnyű dolga lesz…
Kiábrándítottam gyorsan, hogy nem lesz legközelebb!!! Elég 4 gyerek!!!
– Kiakadt… Hogy nééégy???

Apa még maradt kicsit (asszem…) Majd valamikor, bealudtam…

Ha jól emlékszem délután még voltak látogatni, Tesómék Apával… ( De ez nem fix…)

Arra biztosan emlékszem, hogy még vagy 10 üveg infúzió, fájdalomcsillapító,
méh-összehúzó koktélt belém csorgattak.

Nov.18.:
– Elmúlt 1 nap…
Jött a Nővérke, hogy ‘rendbe tegyen’…
Szörnyen megalázó-kellemetlen helyzet volt!!!
(Báárr… Nagyon aranyos, megértő Nővérkék voltak!! Kalapot le előttük!!!)

10 óra körül ismét megjelent mellettem 1 Nővérke… FEL KELLENE KELNI!!! -Mondta…
Próbáltam némi haladékot kicsikarni… De nem volt kec-mec…
Magyarázott mit hogyan… Sikerülni fog!
Háátt… Valóban sikerült… Olyan 10 perc alatt… Felálltam, lépegettem 4-5-öt…
Ennyi elég volt…
Jött ugyan ez csak visszafelé… Mindenem fájt… De megcsináltam!!!

Fél2-től lehetett ‘menni’ babanézőbe… Apával…
Ekkor láttam Őket először… Rettenetesen picurkák!!!

Bence 900 gr; 34 cm…
Gergő 540 gr; 29 cm…

Azt is megtudtuk, hogy Bencét már éjjel újra kellett éleszteni…

Olyan 18-óra körül, jött a Nővérke, hogy ki kéne jönnöm a folyosóra…
Tudtam miért!!! Elfelejtettem minden fájdalmam… Úgy rohantam kifelé…
A Nővérke mondta is, hogy lassítsak, mert ez túl sok még nekem…

A PIC-es DrNő csak annyit mondott, hogy BENCE…

Annyira összeszedtem magam, hogy felhívjam Apát… Rohantak be… Tesómék is…
Megvárták, hogy beérjen Apa… Megnéztük a picike fiunkat… Még utoljára….
Már tudom, nem kellett volna… Annyira szörnyű!!!
Mindig az a kép van előttem, hogy ott fekszik… Mozdulatlan!!!!

El akartam tűnni erről a földről… Azt hittem beleőrülök…

Már Nővérkék csapata környékezett, hogy itt a nyugtatóm… Feküdjek le…
Jobb lesz úgy… Nyugtatóval…
Végül, átszállásoltak, ideiglenesen 1 üres kórterembe… Megkaptam az adagom…
Sírtunk Apával… Végül látta Rajtam, hogy kiütött a cucc…
Arra már nem is emlékszem, hogy tesómék is bejöttek még hozzám… Pedig…
Beszéltünk is pár mondatot… Elköszöntem Tőlük is… (Állítólag)

Pár óra múlva arra ébredtem, hogy sírok…
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú tud lenni 1 éjszaka…

Nov.19.:
– Reggel 6-óra körül, jött 1 orvos… 1 Nővérke…
Kis gubancuk lett a Nővérkéknek, hogy nem a saját helyemen vagyok…
De mire kinyögtem valahogy mi is történt, máshogy állt a történtekhez a Doki is.
Folyamatosan nyugtatóztak…

Ismét jött 1 DrNő a PIC-ről…
Hogy, Gergővel is gondok vannak… Nem működik a veséje…
Egyedül nem akartam dönteni… Bejött Apa…
‘Szép’ hosszú felsorolást hallgattunk végig, GERGŐRŐL, hogy miféle gondokkal küzd…
( Vese… Nincs májfunkciója…
99% hogy értelmileg is gondjai lennének, ha nem lenne ez a testi 2 baj… Akkor is…)
Úgy döntöttünk ne legyen dializis-kezelés sem…
Ez csak átmeneti megoldás lenne… Annyit értünk volna el vele, hogy ami pisit eddig
nem tudott kiüríteni a szervezete, azt oldaná meg…
De az állapotán semmit nem javítana…

ÚGY DÖNTÖTTÜNK ALÁÍRJUK, HOGY NE CSINÁLJANK SZEGÉNY PICURKÁNKAL SEMMIT…

Egész nap velem volt Apa…
De még így is képtelennek éreztem, hogy ott maradjak a Kh-ban.
Addig-addig fűztem Apa fejét, beszéljen a DrNővel, hogy haza AKAROK!!! jönni,
míg, kétségek között ugyan, de bepróbálkozott… (Sikerült!!!)

Apa nem tartotta jó ötletnek… Féltett, hogy bajom lehet…
DrNő feltétele volt, hogy ha tudok wc-zni elenged másnap haza…
Természetesen mindenki úgy tudta, hogy tudtam…

Nov.20.:
– Reggel jött ellenőrizni a DrNő…
Jó kislányhoz méltón mindent úgy ‘intéztem’ ahogy Ő azt hallani szerette volna…
ELENGEDETT!!! Írta a zárójelentésem…

Reggeli nagyvizit… Fő-fő DrÚr is jó ötletnek tartotta, hogy haza jönnék…
Lelki szempontokat alapul véve…
Elmondta a feltételeket… Ha lázas lennék, jobban véreznék, bármi történne,
azonnal sürgősen vissza az osztályra!!!

Végre megjött értem Apa is… Míg vártunk a zárójelentésre, kitalálta elszalad
hoz nekem haskötőt… (E nélkül szinte mozdulni sem bírtam…)
Így könnyebb volt a hazajövetel… Sétálni, autóba beszállni, stb…

Még mielőtt végre elhagytam volna Kh-at, volt 1 nagyon nehéz utunk…

A PATOLÓGIA…

Összefogtunk… Sírtunk… De intézkedtünk…

Elvileg amit el lehetett intézni, mindennel végeztünk, de a zárójelentésre még
várni kellett volna. Kiderült, nem is muszáj megvárni…
JÖTTEM EL MINT A MÉRGEZETT EGÉR!!!! IRÁNY HAZA!!!!
Jobb volt itthon… Bár… A lányok is csak sírtak… Apámék is… Tesómék is…
De akkor is jobb itthon!!!

Akármennyire is herótom volt az orvosoktól, a házi dokimat csak meglátogattam.
Annyira fájt a köldököm környéke… Attól tartottam sérv… Ő is attól tartott…
Kérdeztem, ha az mi a teendő???
Válasz:
-Műtét…

Na… Ismét összeomlott 1 világ bennem… 1hét alatt 2 műtét???
Átküldött a sebészetre… Ott megnyugtatott a doki, hogy nincs ilyen gond…
Megnyomkorászta a szana-széjjel nyúlott pocakom…
(Azt hittem betojok úgy fájt… Érintés nélkül is fáj… Hát még nyomkorászva…)
Röviden felvázoltam min vagyok túl, ugy vélte a méhem van még mindig a köldököm felett,
nem a sérv.
De ha már ott vagyok, -Közölte… Átkötik a sebem…
(Na… Ez ismét nagyon fájt… Még a Kh-zban is szenvedtem a különféle ragasztós
sebkötözőktől… Úgy fest allergiás vagyok rájuk… Minden egyes alkalommal,
pl. pocak szurik… Úgy kipirosodott a leragasztott terület, és viszketett, hogy még…
És ugye most ezt a ragacsot fel is kellett tépnie… Ááááhhh…)

Biztos-ami biztos alapon Ő is továbbküldött… Nőgyógyászhoz…
Ott is jött a történeti felvilágosítás után a pocaknyomkodás… Valóban a méhem van még
mindig szinte az egész hasüregemben.
Hulla fáradtan jöttünk végre ismét HAZA…

De legalább a pocakomat illetően megnyugodtam.

Mint aki újra gyerekké vált… Vagy borzasztóan tehetetlen öreggé…
Fürödni is csak Apa segítségével tudtam… Ő meg, a drágám, jött és fürdetett egészen
péntekig napjában többször is, ha úgy volt kedvem…

Nov.21.:
– Kedd… Isten bizony nem tudom mi volt kedden… (Ha beugrik pótolom…)

Jaaa… Megvan!!!

Itthon dolgoztunk… Átrendeztük a szobánkat, hogy ne üreskedjen ott ‘AZ’ a sarok…
( Ebből következett, hogy rájöttünk, 1 csomó dolgot kéne venni a lakásba…)
Igaz Én nem csinálhattam efektive semmit, de a család többi tagja dolgozott mint 1
kis hangyaboly… Volt mit bepótolni… Renikém csak nem tudott mindent úgy intézni
itthon mintha Én csináltam volna… De helytállt, és ami Tőle tellett megtette!!!

Nov.22.:
– Mivel telefonáltak a patológiáról, hogy kész minden papírunk, mentünk tovább intézni az
intézni valókat… Természetesen nem úgy volt… Minden papírért Nekünk kellett rohangálni.
Nem elég az ami történt… Még járj is utána… Mindenhol beszélj, légy összeszedett…
Szörnyű ez a rendszer!!!

Végül, kezünkben a picikénk halotti papírjaival, egyszerre intéztük a születési anyakönyvi
kivonatát, és a halotti kivonatát is az önkormányzatnál.

Kell TAJ-kártya…
(Ha 2 héten belűl nem mutatjuk be a TAJ-számot, a Kh kiszámlázza a költségeket…)

Kell lakcím kártya… E nélkül nem igényelhető az ‘Anyasági segély’…

Ezekre a dolgokra már végképp nem tudok mit mondani…

BÜROKRÁCIA!!!???

Természetesen érdeklődtünk Gergő felől is… A helyzet változatlan…

CSAK VEGETÁL SZEGÉNY PICURKÁNK!!!

Bocsássa meg mindenki, de azt kívántuk lenne minél előbb túl az egészen…

Nov.23.:
– Kis lélekápolóként, (És mivel az élet nem állhat meg…) ‘kicsit’ kedveztünk magunknak…
(Ez a ‘kis’ kedvezés, lakás-szépítgetés végül egy nem 1essel kezdődő,
6számjegyű összegre kerekedett ki.)

De nem érdekel!!! Lelki gyógyír volt Apánknak is, Nekem is látni örülni a LÁNYAINKAT!!!

(Vásárlási lista: -függönyök, falvédők, szőnyegek, ágyterítők, főnöki bőr fotel a számítógéphez,
porszívó, – mivel a régi feladta a harcot…
csillárok, – de nem akármilyen ám… fehér lámpatest, benne csíkosra festett izzókkal
amitől marha érdekes látványt nyújt… Olyan klasszak!!!…
Klaukámnak görgős-gázrugós-tanulós szék, saját részre polcok a szobába,
Még bizti van sok-sok minden, de nem jut eszembe…)

Jaaa… Függöny vásárlás… Olyan jól sikerült, hogy tesókámat is befertőztem.
Mivel új a kecó, nem volt semmilyen sem… Eddig… Már van…
Késsz is, megvarrtam az övéit is… Szép lett. Az övé is… A mienk is…

A bankszámla könnyítés után, neki láttunk a csinosítgatásnak, rögtön…

Nov.24.:
– Ismét ügyintézős nap… + Varratszedés!!!

Amíg Én varrataimtól szabadultam, Apa elintézte a Lakcím, és TAJ-kártyát. Mára lett kész.
Bemutattuk a TAJ-számot is… Kaptunk híreket Gergőről is, de semmi változás…
Szörnyű arra várni, hogy a kisfiúnk mikor…

Végre… Minden hivatalos ügynek a végére jártunk.

Folytattuk a munkánkat itthon…

Hazaérve az első dolgom volt, beszabadulni a fürdőbe!!!
VÉGRE FÜRÖDNI, HAJAT MOSNI EGYEDÜL ITTHON!!!

5 hét után végreee!!!

Nov.25.:
– Még mindig csinosítgatás…

Aztán 16-órakor Apa telója csörög…. GERGŐ picikénk is angyalkává lett…
Ez volt az igazi paff helyzet…
Itt a vége egy fél éves szép álomnak…
Miért van az, hogy túl szép lett volna???

Mind a 4en egy kupacban sírtunk…
Klaukámról nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehezen fogja viselni…
Hogy ennyire érti… Így még életében nem sírt…

Szörnyű ezt átélni!!!

Gyújtottunk 2 gyertyát… A 2 gyertya ahogy leégett… A lecsöppenő viasz összeforrt…

ŐKET MÁR SOHA SENKI SZÉT NEM VÁLASZTJA!!!!

ÖRÖKKÉ VIGYÁZNAK EGYMÁSRA…

EGYÜTT KEZDTÉK, ÉS EGYÜTT IS FEJEZTÉK BE….

Nov.26.:
– ÜRESSÉG!!!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>