Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Balázs Noelka története

Hosszú évek óta szerettünk volna már babát. Sajnos természetes úton nem lehet, így sok megpróbáltatáson mentünk keresztül. 2004 nyarán végre terhes lettem, de sajnos örömünk nem tarthatott sokáig. Pár hetesen elveszítettem a babát. Nem adtuk fel, tovább próbálkoztunk. Nagy segítség volt akkori orvosom, aki sajnos már nem lehet köztünk.
HPIM1317.JPG2005 márciusában végre megint pozitív lett a terhességi tesztem. December 5-re írták ki a nagy napot. Az egész család nagyon boldog volt és izgatottan vártuk a baba érkezését. Eljött a nap, december 2-án (pénteken) ¼ 12-kor császármetszéssel megszületett kisfiunk Noelka, 4380g-al és 53cm-el. Mi voltunk a világ legboldogabb anyukája és apukája. Sajnos örömünket hamar felváltotta a rettegés. Noelkánál másnap légzési elégtelenség lépett fel. Az intenzív osztályon inkubátorba feküdt és csak mi a férjemmel mehettünk be hozzá pár percre. A szüleimet nem engedték be és ki sem hozhatták a babát. Vigasztaltak, hogy pár nap és minden renden lesz. Estére jobban volt, szép egyenletesen vette a levegőt így levették róla az oxigént. Hajnali 2 óra körül azonban újabb problémák merültek fel Noelka állapotában. Azt mondták át kell szállítani a Gyerekklinikára, egy vizsgálatra. Annyira kiborultam, hogy a férjemet sem tudtam értesíteni. Reggel (7 óra körül) a nővérem megérezte a bajt, mert telefonált a klinikára és akkor tudták meg mi történt. A mentő még csak akkor indult a babával a Gyerekklinika felé. Férjemék rögtön oda mentek és ott közölték vele, hogy a babát azonnal Pestre kell szállítani. Azonnal meg kell műteni a szívét. A Pesti mentő már el is indult és Siófokon fog találkozni a Pécsi mentővel. Párom és a sógorom álltak a klinika udvarán és hallgatták, ahogy a mentő sikító hangja belehasít a vasárnap reggel csöndjébe. Aztán férjem feljött hozzám a Szülészeti Klinikára. Együtt sírtunk és vártuk, hogy mi lesz. A mentő nagyon hamar visszaért. Beléptek az ajtón és megfagyott a levegő körülöttünk. 2005. december 5-én de. 10 órakor Noelkát magukhoz szólították az angyalkák.
Hogy mit éreztünk? Elmondani nem lehet. Őrjöngtünk a fájdalomtól, a tehetetlenségtől. Üresség lett a lelkünkben.
Képek villannak be, ahogy a kis fehér koporsót vesszük, párnát, takarót bele. Fehér rugdalózót és sapkát, amibe öltöztetjük majd. Aztán eljött életünk legboldogtalanabb napja. 2005. december 10-én végső búcsút vettünk Noelkától.
Úgy érzem meg kell békülnünk, nem lehet ilyen nagy bánattal élni örökre. Tartozunk ezzel magunknak a párunknak és a leendő gyermekünknek. Hiszem, hogy nem válunk el örökre, hiszen Noelka a szívünkben él tovább, míg mi élünk. Terveink vannak újra és várjuk, hogy ki érkezik a családunkba legközelebb. Neki is elmeséljük majd, hogy volt egy kistestvére, akire szomorkásan, de nagy szeretettel gondolunk, és örökké szeretni fogjuk. Hisszük, hogy egyszer még mi leszünk a világ legboldogabb anyukája és apukája.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Noelkáért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>