Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Az én hármas ikreim története

Évek óta próbálkoztunk eredménytelenül a terhességgel. Lassan fel is adtuk a reményt, de én úgy gondoltam, hogy a mesterséges megtermékenyítést még bevállalom, és ha az sem sikerül, akkor befejezzük próbálkozást.
Szerencsénk volt elsőre sikerült. Terhes lettem, Ez 2009.júliusában történet.
Kíváncsisággal teltek a hetek. A nyolcadik hétre voltam berendelve az első ultrahangos vizsgálatra. Idegesen mentem, hogy minden rendben van-e a kicsikkel és hányan vannak. Az első vizsgálat szerint 3 magzat volt,de csak kettőnek volt szívhangja. Egy sajnos már nem volt életben. Az 5.héttől szomorúság és öröm váltakozott bennem, de tudtam, hogy van még két egészséges magzatom, akik élnek. Lassan mentek a hetek, Közben kiderült, hogy egy kisfiú-kislány érkezik. Csinálgattuk a gyerekszobát, meg vásárolgattuk a ruhácskákat Anastazianak és Juliennek is. Annyira biztos voltam benne, hogy nem történhet semmi az én kicsinyeimmel, hiszen vigyázok rájuk nagyon. December 7. volt. Munka után, megint vizsgálatra kellett mennem, Jól érzetem magam. Boldog voltam, hogy megint láthatom őket, ahogy ficánkolnak a hasamban. Ekkor már 26 hét telt el. Az ultrahangon derült ki, hogy a kisfiam meghalt, röviddel a vizsgálat elött. Vér volt a magzatvízben, de a doktornő nem tudta megmondani mi történhetett. Attól a pillanattól, hogy megtudtam mi történt, már nem tudtam örülni az érkező gyereknek. Most már tudom, hogy ez nagy hiba volt, mert a lányom nem tehet semmiről, Ő is ugyanúgy szenvedett, mint én, vagy talán még jobban. Ő még 11hétig volt a halott testvére mellett mielőtt megszületett, mert az abortusz szoba sem jöhetett ebben az esetben, az elő gyerek miatt. Természetesen császármetszéssel érkeztek. A kicsi lányom először és utána a fiam. A második napon nem bírtam tovább, le kellett mennem a szülészetre a fiamat  megnézni és elköszönni tőle. Kegyetlen egy érzés amit átélten, Az egyik gyerek a kezemben, a másik élettelen kicsi teste egy kis kosárkába az asztalon előttem. Azon a napon hamvasztották, amikor a lányomat hoztam ki a kórházból. Most mindkét gyerek itthon van velünk. A svájci törvények lehetővé teszik, hogy haza lehet vinni az urnákat. Ő velem lesz eltemetve valamikor. Van egy csodálatos lányom. Lassan 3 lesz,de nem tudok neki úgy örülni, ahogy kellene. Tudom ez nagy baj, emiatt küzdök a lelkiismeretemmel. Elég sokat, de nem tehetek róla. Hogy valaha is feldolgozom-e a történteket, nem tudom, Talán elfelejteni nem fogom őket, nem is tudnám. Hiszen ők is részek belőlem.

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>