Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Annamária története

2005 júniusában sok próbálkozás után végre állapotos maradtam, ki sem tudom mondani milyen csodás érzés kerített hatalmába. Közben az esküvőnkre készültünk. Úgy éreztem, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon. Minden simán ment. Augusztus 6-án volt az esküvőnk, és rá két hétre mentem a kötelező nőgyógyászati vizsgálatra, amin kiderült, hogy a magzat meghalt a fejlődésben 8 hetesen. Azt hittem hogy megbolondulok, de azzal vigasztaltak, hogy talán jobb ez így, minthogy egy beteg gyerekem szülessen, a természet így rendelkezett. Kimondhatatlan ürességet éreztem a szívemben, de összeszedtem magam, és megpróbáltam előre nézni.

A következő terhességet még jobban vártam, és tavaly decemberben állapotos is maradtam megint. Örültem, de tele volt a szívem félelemmel is hogy vajon most mi lesz, féltem nehogy megint elveszítsem a babát, és amitől a legjobban rettegtem áprilisban bekövetkezett. Egy csütörtöki napon nagyon nagyon rossz érzéssel ébredtem fel, úgy éreztem, mintha valami ki akarna szakadni belőlem. Visszafeküdtem, és arra gondoltam hogy pihenek még egy kicsit, és majd délután elmegyek az orvosomhoz, de nagyon nehezen telt az idő. Három órakkor kiszakadt a burok és mire az orvoshoz értem elment a magzatvizem. Sürgősséggel beutalt a kórházba, de már tudtam, hogy nem lehet semmit csinálni; ekkor 17 hetes voltam. A legfájdalmasabb az volt, hogy csütörtöktől hétfőig vártam, mert meg kellett szülnöm a halott magzatomat és mindezt, hogy még érdekesebb legyen a születésnapomon. Hát nem semmi ajándék volt ez az élettől. Ekkor már szinte az eszem vesztettem a fájdalomtól, és arra gondoltam , hogy nincs is értelme az életemnek, haragudtam mindenre és mindenkire, és arra gondoltam , hogy most nem lesz erőm ezt az egészet egyedül feldolgozni, elmentem egy pszichológushoz, aki nagyon jó tanácsokat adott, és sikeresen kilábaltam a depresszióból.

Ezek után még jobban féltem , de arra gondoltam, hogy két baba elment az nem lehet, az Isten nem engedheti meg hogy a kővetkező is elmenjen, az nem lenne igazság, de sajnos így történt.

Januárban megint állapotos lettem. Új orvost választottam, aki az első perctől nagyon odafigyelt mindenre. Sajnos alig voltam öt hetes elkezdtem vérezni azonnal beutalt a kórházba, és gyógyszeres kezelésen voltam. Nagy örömömre elállt a vérzés, de kiderült, hogy a méhemmel van baj, mivel deformált, és nagyon kicsi, (de felteszem én a kérdést ezt eddig hogy nem vette észre senki, mikor rendszeresen jártam ultrahangra, sőt előre tervezettek voltak a babák, hogy nem vette észre?)

Valahol megnyugtatott az a tény, hogy most már legalább tudom mi lehet velem a baj, de úgy látszik, ez sem volt elég. Minden hónapban egy hetet a kórházban töltöttem, otthon nem csináltam semmit, csak feküdtem, de sajnos így is meglett a baj 17 hetesen kinyílt a méhszáj, amit azonnal megműtöttek (összevarrtak), és attól a perctől már nem engedtek haza a kórházból. A történet itt még nem ér véget, sajnos csak öt hetet húztam ki így, és június 7-én reggel görcseim voltak és a varrat mellett négy centis tágulásom. Hiába tettek perfúzióra, este 10 órakor beindult a szülés, és éjjel 2 órakor megszületett a kislányom, aki épp hogy felsírt, és már meg is halt mivel még nagyon kicsi volt. A bába kérdezte, hogy szeretném-e megnézni, és igen, megnéztem az én gyönyörű kislányomat, aki ha életben marad az Életke nevet kapta volna, mivel mind a ketten megszenvedtünk az életéért. Talán azért is szerettem volna látni, mert az előző babát, aki kisfiú volt (Róbert Atilla) nem tudtam, nem volt erőm megnézni.

Most már eltelt egy kis idő, de azt az űrt, ami a szívemben van nem tudja semmi betölteni.

Amúgy vallásos vagyok , de most csalódtam, végig imádkoztam, és imádkoztak értem, bíztam abban hogy, minden jó lesz és mégsem, most úgy érzem, hogy elhagyott az Isten, vagy hogy nem is tudom merre van.

Ez az én kis történetem, amit szerettem volna veletek megosztani.

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>