Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Anna, a mi kis Csodálatos Angyalkánk

Csodák márpedig vannak, ezt megtapasztaltuk a férjemmel, amióta ismerjük egymást. Nem világraszóló hatalmas csodák, kicsik, melyek a mindennapjainkat beragyogják, olyanok, amelyek pont emiatt válnak naggyá. A lányunk az volt röpke kis élete alatt, amit velem/velünk töltött terhességem 9 hónapjában. Váratlanul érkezett és ugyanilyen váratlanul is távozott. Férjemmel szerettünk volna családot alapítani, de erre az orvosok igencsak kis esélyt adtak, hisz korábban kialakult endometriózisom miatt a természetes fogantatás esélye alig 5-10% volt. 2014 szeptemberében felajánlottam mindenemet az Úrnak, s teljesen rábíztam az életem. Még ebben a hónapban orvost váltottam és megbeszéltük, október közepén megcsinál egy átjárhatósági kezelést, melyre nem került sor, mert zsigeri szinten minden porcikám tiltakozott ellene. Akkor még nem tudtam, de gyermekünk már ekkor megfogant és megkezdte életét a szívem alatt. Novemberben visszamentem az orvoshoz és akkor már 6 hetes terhes voltam a mi kis csodánkkal, Annával. Alig mertük elhinni, hogy mindez igaz lehet, de tudtuk, hogy imáink meghallgatásra találtak… Már akkor tudtam, hogy lányom lesz, valahogy ösztöneink ezt jelezték, melyet a 18. heti ultrahang alá is támasztott. Várandóságom maga volt az áldott állapot. Anna fejlődött a szívem alatt, s mi egyre boldogabbak voltunk vele. A kritikus első 3 hónapot szinte átaludtam, mintha ezzel is megadta volna a testem annak lehetőségét, hogy élvezzem a gyermekünkkel való együttlét minden pillanatát. Még soha olyan boldog nem voltam, mint akkor. Orvosom leginkább azért aggódott, hogy a korábban műtött endometriózisom (a méh belső felszínén jelen lévő nyálkahártya ) miatti heg, a terhesség alatt hogyan fog tudni tágulni? Aggodalma alaptalan volt, hisz a lányunk szépen, egészségesen fejlődött, nekem pedig semmi bajom nem volt. Csodálatos 9 hónapot töltöttünk együtt, egyre fejlődött, gyarapodott. Imádtam minden vele töltött percet. Apukája hangjára, érintésére érzékenyen reagált, olyanokat rúgott, hogy nem lehetett nem érezni. Előfordult, hogy arra keltem, hogy a férjem keze a hasamon pihent és mindketten fent vannak (Ő kint, Anna bent, én pedig aludni próbáltam… :-)) hisz Anna szinte táncolt a hasamban. Édesanyám, húgom hangjára, érintésükre szintén reagált, rúgott és ezzel örömöt hozott mindannyiunk életébe, mintegy jelezve, őket is szereti. Valahogy nem aggódtam semmi miatt vele kapcsolatban, hisz éreztem, minden rendben… Beszéltem hozzá, énekeltem neki, s minden egyes nap hálát adtam az Úrnak, hogy meghallgatta imáinkat és megajándékozott minket Annával. Életünk minden jelentősebb eseményénél velünk volt a kislányunk is: az eljegyzésünknél, az esküvőnkön, a Kápolnában eltöltött heti Szentségimádási óránkon, mindenhol… A 36. héten pénteken szívhangon, vérvételen és vizsgálaton voltam, ahol megbeszéltük, mikor lesz a császármetszés, mert a természetes szülés rizikós lett volna rám és Annára nézve is. Itt mindent rendben találtak, a következő szívhangot szerdára, az ultrahangot pedig hétfőre beszéltük meg. Aznap éjszaka a mosdóból visszajövet rosszul lettem, úgy éreztem, mintha hasba és hátba szúrtak volna egyszerre. A szobába visszamenet férjem hívta a mentőket, én pedig percről-percre rosszabbul lettem, nem kaptam levegőt, hánytam… Utolsó emlékképem az, hogy a mentőbe tesznek, és nem kapok levegőt, így felülök… A többit már csak a férjemtől és attól a 3 orvostól tudom, akik az életemért küzdöttek. Miután beért velem a mentő, felvittek a nőgyógyászatra, majd le a sürgősségire, ahol hamarosan leállt a keringésem és újra kellett éleszteni. A lányunk szíve az enyémmel együtt sajnos nem indult újra, így ő már nem tért vissza velem. Ezt követően felvittek az intenzívre, ahol közben folyamatosan vizsgáltak, keresték az okot, amiért a vér eredményeim percről-percre romlottak, és nem tudták, mi lehet a bajom. Eközben újra megállt a szívem és ismét újra kellett éleszteni. Miután ismételten visszahoztak, azonnal vittek a műtőbe. Annát ekkor vették ki. Látszatra is egészséges, szép kisbaba volt. Mikor kivették, ugyanazzal a kartartással emelték ki, ahogy az ultrahangos képeken is láttuk. A szülésznőm is bejött, aki kedves ismerősünk volt. Ő volt utoljára a lányunkkal, kinek mind a mai napig hálás vagyok, mert olyan szeretettel bánt vele, mintha a sajátja lett volna és még a nevemben el is búcsúzott tőle, amire nekem sajnos lehetőségem sem volt. Amit kértem a Jóistentől, azt megkaptam, hisz megtapasztalhattam milyen egy gyermeket hordani a szívem alatt, milyen anyának lenni. A méhrepedésem váratlanul jött és a lányommal együtt az esélyt is elvitte, hogy újra átélhessem a várandóság örömeit, egy új élet kialakulását. Csodával határos módon többször újraszülettem pár óra leforgása alatt, és kettőször egymás után műtöttek, itt összesen 7 liter vért kaptam. Ezután 5 nap intenzív osztályon töltött idő után, bármilyen maradandó károsodás nélkül, összesen 2 hét kórházi kezelés után hazaengedtek, hisz olyan szép volt az állapotom. Az imáknak van gyógyító erejük, ezt most nagyon megtapasztaltuk, ugyanis rengeteg ember imádkozott értünk és a felépülésemért, mely hatásos volt, hisz a szervezetem egyik pillanatról a másikra félelmetes gyorsasággal regenerálódott. Hiányzik-e Anna? RETTENETESEN, minden percben, s nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnánk, rá vagy ne beszélnénk róla… DE! Tudjuk, hogy Ő már jó helyen van és egyszer találkozni fogunk vele. Rövid kis életével megmutatta nekünk milyen igazi családdá lennünk, milyen anyának, szülőnek lenni. Hitünk erőt adott a továbbiakhoz, s még jobban összekovácsolt minket a férjemmel, hisz tudjuk, van egy közös lányunk, aki vigyáz ránk. Soha nem felejtjük el és bízunk benne, hogy a mi kis angyalkánk Odafentről segíteni fog minket, hogy majd egy testvére lehessen idelent.

“Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik…” Zsoltárok 37:5

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Annáért, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>