Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Angyalkánk, Csenge története

Ennyi év elteltével azért írom le emlékeimet, mert talán másoknak megnyugvást hozhat, hogy mindig van REMÉNY.

A mi történetünk 1997-ben kezdődött, mikor elhatároztuk, hogy gyermeket szeretnénk. Két év  várakozás után megszületett kislányunk Patrícia, majd 17 hónappal később Marcell.

Eltelt néhány év, gyermekeink óvodások lettek, én visszamentem dolgozni, de úgy éreztük, valami hiányzik az életünkből. Leültünk megbeszélni a dolgot és úgy gondoltuk egy harmadik gyermekre is szükségünk van. A gyerekeink is nagyon örültek, amikor megtudták, hogy kistestvért szeretnénk.

Néhány hónap után, 2005 áprilisában sikerült, megfogant harmadik gyermekünk. Úgy éreztem, kislány lesz, így az első napoktól Csengének neveztük. A gyermekeinkkel együtt nagyon készültünk a fogadására. A leleteim mindig tökéletesek voltak, nem mutattak semmilyen eltérést.

A terhesség 27. hetében, 2005. okt. 23-án reggel arra ébredtem, hogy a hasam kőkemény. Nagyon rossz érzés volt, de mivel fiam kihordásakor is voltak keményedéseim, nem gondoltam semmi rosszra. Délelőtt pihentem, de dél körül néhány csepp vér megijesztett.

Akkor, az ünnep ellenére, tudtam, hogy azonnal kórházba kell mennem.

A kórházba beérve a szülésznők sokáig keresték a baba szívhangját, de nem találták. Ekkor jött az ügyeletes orvos, aki megvizsgált. Vizsgálata után dőlt belőlem a vér, közben megjegyezte, miért mondtam, hogy néhány csepp vér jött, mikor ömlik belőlem. (a vizsgálatig tényleg nem véreztem, kivéve otthon azt a néhány cseppet)

Ekkor UH-ra  vitt, majd ott a következőt mondta: a lepény levált, a baba meghalt.

Semmi együttérzést nem éreztem a hangjában, nem beszélt velem többet, bár néhány szó jólesett volna.

Azonnal hívták az orvosomat (nála született mindegyik gyermekem), aki 10 perc múlva ott volt. A férjemmel együtt fogták a kezem, és ott ültek az ágyam mellett, amíg a műtétre előkészítettek. Sajnos műteni kellett, mert ekkor már az én életem is veszélybe került és nem lehetett tudni, hogy normál úton meddig tartott volna a szülés.

A műtét alatt ébren voltam, de talán jobb lett volna, ha elaltatnak. A műtőben végig néma csend volt, csak a könnyeim ömlöttek a tudat miatt, hogy most veszik el tőlem a várva várt babámat.

Nem mutatták meg Csengét, annyit mondott az orvosom, gondoljam meg, mielőtt döntök, hogy látni szeretném-e. A család tanácsára – sajnos másnál is volt már hasonló probléma- másnap úgy döntöttem, nem nézem meg. Ezt a  döntést a mai napig nagyon bánom.

Ma már úgy gondolom, talán könnyebben elengedem, ha látom, és úgy köszönök el tőle.

Lelkileg nagyon nehezen álltam helyre. Sokan mondták, örüljek, hiszen van már kettő.

Lehet, hogy nálam ez inkább nehézséget okozott, hiszen elég nehéz volt nekik elmondani, hogy mi történt. A lányom napokig csak ült a babájával az ölében és nem beszélt. A fiam mindenkivel verekedett az óvodában, pedig előtte soha nem tett ilyet.

Csenge vizsgálati eredményei nem mutattak rá, hogy miért vesztettük el. Az orvosom szerint a lepény tapadása nem volt megfelelő, de terhesség alatt ezt nem vizsgálják, ha nincs rá ok.

Azóta eltelt több mint két év és közben 2007. március 15-én megszületett negyedik gyermekem, Mátyás, aki pontosan annyi időre született Angyalka nővére után, mint Marcell fiam Patrícia után.

Biztos vagyok benne, hogy Angyalkánk vigyáz ránk odafönntről, és velünk örül annak, hogy kisöccse teljesen egészségesen és időre született.

Soha nem felejtjük el őt. Karácsonykor a gyermekeim őt várják ajándékhozóként és mindig ég egy gyertya az ő emlékére.

… Csak csillag ő, csak látomás
csak fény a tengeren,
sugár arcát nem látja más
de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog
kék jácint mosolya
Egyetlen tükre én vagyok
nagy ég, milyen csoda
Hogy holdban élt, hogy vízben élt,
Gyöngy és göröngy között
Mégis eljött a kedvemért,
Szívembe költözött
És rajzolgatni álmaim,
Most mindig ott lakik.
Kibontva éjem tájain
Szelíd virágait…

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>