Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Allie Beth története

Az én történetem most augusztus 8-án történt ( előre is elnézést kérek ha nem jól fogalmaznék Magyarországon is laktam de jelenleg Madridban élek így előre is elnézést ha hibáznék.
Borzalmas újra ezt átélni de úgy érzem ha megírom megkönnyebbültnek érzem magamat sokan írtatok már és erőt adtatok ahhoz, hogy képes legyek megírni az én történetemet is, sajnos nekem is már több vetélésem volt illetve kettő és igazán a mostaniról nem tudtam de mikor leírom sokan elgondolkodhatnak azon, hogy nem tudtam róla hiszen tudtom nélkül volt baba ( 18 hetes ) sajnos nekem nem jelentkeztek olyan tünetek mint a legtöbb kismamának igazából mivel védekeztünk nem tűnt fel mert a vérzésem minden hónapban megvolt tudom hihetetlen és az tudja csak akinek volt hasonló esete. A barátom Madridban él és ott dolgozik és akkor még Magyarországon voltam így nagyon sokat nem találkoztunk fél éve voltam akkor vele utoljára. Augusztus 7-én este barátnőmmel sétáltunk igazából semmi olyat nem csináltam ami árthatott volna a babának szóval nem dohányzom, nem iszom.
Itt még semmi gond nem volt este mentem haza még ott sem volt semmi gond szokás szerint zuhanyzás, fogmosás lefekfés…
Nos, éjszaka 00:30 körül lehetett mikor felkeltem iszonyatos görcsre, mivel ideje volt, hogy megjöjjön nem igazán törődtem vele ( nem szedek gyógyszert de akkor úgy éreztem most mindenképpen kell ) bevettem egy görcs oldót, hogy ez majd segíteni fog, majd visszafeküdtem és sajnos nem múlt én el sem tudtam képzelni ezt az egészet ami volt akkor szóltam nagynénémnek, hogy valami gond van mert olyan mintha le akarna szakadni a hasam, méhem nem tudtam mi ez. A helyzet az ami vicces nagynéném nőgyógyász és így ő is arra gondolt biztos meg fog jönni.. Visszafeküdtem majd 2:30 körül újra ez volt már nagyon ideges voltam azon voltunk felhívjuk az ügyeletet. Sajnos az ügyelet nem volt hajlandó kijönni azt mondták hívjuk a mentőket ha sürgős az eset vártam pár percet aztán nem kockáztattunk hívtuk. Bevittek a sürgősségire mondanom sem kell, hogy ide többet nem fogok menni ezt persze úgy értem a városba ahol voltam. A várakozásban én azt hittem ott helyben meghalok a görcsök csak-csak erősödtek majd egyszer jöttek a görcsök elmúlt majd jöttek megint most már biztos voltam benne, hogy nem vérzésem lesz, viszont babára nem is gondoltam hiszen 5 hónapja vagy több, hogy együtt voltunk a barátommal. A sürgősségin a nővér rögtön kezdte kérdezni, hogy terhes vagyok-e? Mert akkor valószínű vetélés ő lazán elvolt ezzel mondom nem tudom de mondtam furcsa lenne mert 5 hónapja semmi nem volt vett vért majd kért vizelet mintát sajnos olyan lekezelő volt és a viselkedése inkább hagyjuk, hogy én ha nem tudok most pisilni akkor katétert csinál.. ( szerencsére tudtam ( De ezzel nem is volt semmi gond csak azzal ahogy beszélt velem ráadásul beszélni sem tudtam a fájdalomtól kiabáltam és sírtam de ő csak annyit tudott mondani ne kiabáljak mert attól nem lesz jobb folyton kiabált velem mintha nem is tudom mi lennék. Sajnos nagynénémet nem engedték be, hogy legalább ott lehessen velem befektettek infúzióval, hogy majd nem lesznek görcseim ez volt kb 3 óra után reggel 6:30-ig szenvedtem sírtam senki se szólt hozzám ott hiába kiabáltam ott feküdtem remegtem az idegtől… Reggel 6:30 körül jött be a nővér, hogy “terhes vagy és nem tudtad nevetséges”.. na ezzel a szöveggel. Mondtam magamba már engem nem is érdekel csak éljem túl a baba utána jutott eszembe, hogy mennyi lehetek akkor egybúl küldtek nőgyógyászhoz ott a nővér bekötötte azt a nem tudom mi a neve elnézést amibe az infúziót is rakták nem jól belém szúrta majd kiabált velem, hogy nem jól tartom és sok vér kiment miattam ezt is ráhagytam mert nem voltam magamnál. Nem is értettem miért nem volt jó amit egyszer beszúrtak nem foglalkoztatott vártam 20 percet a doktornőre aki szülész nő volt de ő is nagyon nem volt szimpatikus, annyira fájt ahogy vizsgált és mivel voltam már normális nőgyógyásznál így elmondhatom, hogy ő volt a legrosszabb. Látta a burkot majd azt, hogy valószínű levált a méhlepényről. Szépen a doktornő elkezdte kihúzni valamivel amitől már éreztem, hogy kitudna magától csúszni, rögtön felvittek az ultrahangra ott le kellett teljesen vetkőznöm alulról ami kicsit megalázó volt hiszen bugyi mellett is megtudta volna nézni, sajnos bejelentette, hogy a magzat 18 hetes és hallottam a sziv verését ami szinte padlóra dobott.. Azt mondta természetesen közösen megbeszéljük mi lesz a teendő felvittek a nőgyógyászati osztályra és onnan pár perccel közölték, hogy visznek a szülőszobába megszülni a babát. Ijesztő volt nagyon azt sem tudtam mi fog rám várni már a görcsök is elmúltak reggel 8 utánra. Lent egész kedves volt az a nővér aki ott volt ( ő volt az egyedüli kedves ) Mivel megszűntek a görcsök azt mondta most elindítják a szülést újra görcsölni fogok. Mondhatom “örültem neki” azokban a pillanatokba nem voltam képes felfogni, hogy egy magzatot fogok megszülni vagy babát inkább már amit sajnos el is vesztettem és részleteket azóta sem tudok. Lényegében megindult a szülés ami nagyon hamar szinte fájdalom nélkül kicsúszott, de sajnos nem teljesen mert a méhlepény bent volt így műtéti úton végezték el vagy 4 nőgyógyász állt ott felettem és nézegetett nagyon megalázóan éreztem magamat mert durván beszéltek velem, hogy nem hiszik el, hogy nem vettem észre a terhességemet de sajnos ez így volt különben természetesen nem így cselekedtem volna! A műtétnél már az is fájt, hogy elkezdték ott is kiabáltak velem, hogy ne kiabáljak ne mozogjak de mégis fájt!? Aztán a “kedves” nővér azt állította, hogy én altatást kérek már hívta is az altató orvost nem is hallottam csak utólag mondja ez persze nem volt igaz gondolom nekik így könnyebb volt. Mikor könyörögtem, hogy nagynéném jöjjön be mert nem tudom mit kell mondani ha valami olyat kérdeznek be se engedték annyi időre, hogy kitöltse a lapomat ami nagy szerencsére nem volt gond mert olyanra nem volt allergiám. Mivel az altató orvos kedves volt aláírtam a papírt úgy voltam vele ha nem érdeklik amit kértem akkor maximum meghalok. Altatásban voltam már nem is egyszer mondtam neki, de azt is, hogy nem kértem az altatást ez a nővér nem egyszer állított olyan amit én nem mondtam. Műtét után felkeltem nagy vérfolt a helyemen, semmi reakció nem fogtam még mindig fel csak az járt a fejemben, hogy miért is lett ez így. Felvittek a nőgyógyászatira szintén majd azt mondták kapom az antibiotikumot 0- a vércsoportom sajnos többször voltam tőle rosszul és még csak figyelembe sem vették! Nagynéném végre bejöhetett hozzám elmeséltem neki mi volt ő megértett a barátommal más lett a helyzet örült volna a babának csak sajnos az ő reakciója elsőnek az volt, hogy én elvetettem így több órán át ki voltam készülve és mivel külföldön volt így semmiképp sem tudott volna haza jönni szerencsére akkor megbeszéltük még az nap a bajokat és kibékültünk. Én az nap haza szerettem volna menni a nővér állítása szerint én mondtam, hogy bent maradok alig bírtam ki azt az éjszakát a babára nem is gondolva önző lehet így ahogy olvassuk de valójában nem tudtam feldolgozni mi történt egészen másnapig. Haza mentem nagy nehezen záró jelentésemet nem kaptam meg másnap be kellett menni érte meg is történt otthon néztem, hogy nagyon sok eltérés volt a papíromon de ezzel azóta sem foglalkozom azzal mentem állítólag a kórházba, hogy bő vérzésem volt meg ilyenek.
És most vissza a jelenbe itt vagyok Madridba egyetemre járok kezdem jobban érezni magam de nagyon fáj, hogy elvesztettem a kisfiamat amit a szövettanból tudtam meg, hogy fiú lett volna. Ha úgy lesz szeretnénk babát reméljük, hogy sikerül és rendben lesz minden vele, azóta itt barátommal, nénjémékkel élünk és mindent megbeszéltünk próbálunk együtt túl jutni ezen természetesen csak annyira, hogy ne fájjon annyira de még is tudjuk, hogy Ő már egy Angyalka és fent van az égben!
A sok fájdalom és küzdelmek amiket átéltünk valamiért hiszem, hogy nem véletlen és ez lehetett egy feladatom az életben már így fogom fel de sokszor ha olvasgatok róla még mindig sírás elfog.

/Allie Beth története /

( Ez már a történet kívül annyit szeretnék mondani, hogy ennél nem tudtam részletesebb lenni de a lényeget megírtam sajnos egy újabb szomorú történet és remélem mindenkinek sikerül babáznia! :-)

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>