Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

A “harmadik” és “Az ötödik” története

” A harmadik…

Minden alkalommal, amikor babát vártunk, leírtam a gondolataimat. Először csak számuk volt. Első, második, aztán ahogy megszülettek, nevet kaptak a történetek is. Ez a történet csak szám maradt, a harmadik.

Azt hittem, később könnyebb lesz, új terhesség, talán egy egészséges kisbaba. De nem lett könnyebb, a mai napig fáj a hiánya. Egy néhány centis emberke is hatalmas űrt hagy maga után. A reményt, hogy felnő. Nem felejtjük el sosem.

Az akkor leírt történet:

A harmadik….

Szerettünk volna egy harmadik gyermeket.

Mikor, hogy, ez nagy kérdés volt, főleg én szerettem volna eldönteni, sok- sok ésszel megfontolt érv alapján.

De nem igaz, hogy ész alapján mégsem, hiszen vágytam gyermekre nagyon. Június 9-én, tankönyvek fölött üldögélve elfogott a vágy egy kicsi babára. Teljesen logikátlan volt ez a vágy, hiszen a kicsi még nem volt kilenc hónapos sem. Mégis.

A Harmadik augusztus legvégén fogant és mindössze 12 hétig élt. Kisfiú volt.

Végig voltak problémák, végig aggódtunk az életéért. Hat héten át kétségek között próbáltunk segíteni életben maradni, de mégsem sikerült.

Félelemmel indult az élete, alig mertünk örülni. Aztán kilenc hetesen megláttam az ultrahangon, épnek és egészségesnek látszott, mozgott, integetett a bal kezecskéjével. Akkor mérhetetlen öröm töltött el, reménykedni kezdtem az életében. De már csak három hétig tartott.

Végig éreztem, hogy kisfiú. Bánknak szerettük volna, ez lett volna a neve. Még nem volt igazán az övé, mert akkor még nem tudtuk, hogy kisfiú. Most már tudjuk.

Gyorsan történt minden. Itthon egy éjszaka, október 31-én.

Megnéztem, gyönyörű volt. Szép és tökéletes, már amennyire kívülről látszott. De nem élt.

Nagyon nagy szomorúság ez. Mindig szomorúan fogunk Rá gondolni, hiszen nekünk Ő ugyanúgy a kicsi fiunk volt, mint a többiek. Nem szerettük kevésbé, csak kevéssé ismertük.

Ilyen rövid élet, ilyen pici lét és mégis szegényebb a világ, hogy nem születhetett meg. Nekünk nagyon hiányzik.

Eltemettük a kertben, a mászóka lábánál. Ott, ahol a gyerekek reméljük még nagyon sokáig játszanak majd. Mert neki is készült. Így aztán mindig ott lesz a játszadozó gyerekek között.

A boldog folytatás:

Optimista ember lévén a vetélést követő napokban már megvettem a terhességi tesztet, bízva benne, hogy nagyon hamar szükség lehet rá. És így is volt.

2007 februárjában fogant és november 1-jén, az előző babánk elvesztésének első évfordulóján megszületett harmadik kicsi fiunk, Bánk.

A szomorú folytatás, az „ötödik” története

2008 májusában fogant. Mindössze hat magzati hetet volt velünk. 2008 június 09-én angyalka lett. Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi öröm és várakozás költözik az emberbe. És aztán milyen szomorú a hiánya.

Rövid élete azonban megváltoztatott bennünket. Mindig több gyermeket szerettünk volna, de most, az ötödik elvesztésével, még nagyobb lett a vágy bennünk, hogy mielőbb újra kisbabánk lehessen. Holnap újra veszek tesztet…

Ha gyertyát szeretnél gyújtani “A harmadikért” és “Az ötödikért”, kattints ide!

Hozzászólások lezárva!

Történetek
?>