Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Történetek

Biankának hivták volna

Mikor megtudt am,hogy terhes vagyok,nagyon boldog voltam,még nem éreztem ehhez foghatot.A terhessegem furcsán indult,az elsö honapban nem volt etvagyam,majd kezdödtek a rosszullétek.Naponta többször hánytam.Mindent kihánytam meg a vizet is.Erotlen voltam,aludni sem tudtam.Korhazba kerültem,ahol nem tudtak rajtam segiteni.Az infuziot is kihányam.Terhessen kivették az epémet,mert állitolag attol hanytam.De nem segitett.Rengeteget fogytam.Kb.2 honap korhazi lét utan hazaengedtek,mert 2 napig jol voltam.3 nap mulva visszavittek a korhazba,mert többször összeestem.Infuzioban kaptam tejszeru taplalékot,amitol aznap éjjel 10szer hánytam.Masnap reggelre elment a babank.5 napig még bennem hagyták a halott magzatot,nem tudtam megszülni.Végül darabokban szedték ki belölem,nem tudtak megállapitani,hogy fiu e lett volna vagy lány.Mikor felébredtem az altatásbol oriasi fajdalmaim voltak.Az idegvegzodeseim begyulladtak,nem láttam,nem tudtam járni-Polineuropátia-Én nem csak a gyermekem vesztettem el,de szembe kellett azzal is néznem,hogy nyomorék lettem.Nehez volt elfogadni,de küzdöttem,küzdöttünk a férfemmel,az egész csaladdal,akiknek köszönöm,hogy mellettem álltak,hogy vannak nekem.Hogy lehet e meg gyerekünk,nagyon kérdédes.Sajnos azota sincs pontos diagnozis,csak az biztos hogy 2015 január 9én itt hagyott minket a kis angyalkánk,Bianka,mert érzem,hogy kislány lett volna.Ennek már több,mint 1 éve….

Enikő története

A mi történetünk egy rendkívül szomorú történet a párommal egy szép boldog családunk lett megszületett a kisfiunk aki mar 22 hónapos és egy rendkívül boldog család voltunk eddig… :(
Kiderült hogy a párom ismét terhes és most egy kislány volt úton.
Minden a legnagyobb rendben.ment végig semmi probléma nem volt majd 37. hétre itthon megindult a szülés 2015.12.08-án hívtam is a mentőket a párom itthon szüléssel világra is hozta gyermekünket aki egy gyönyörű egészséges kislány lett aki ráadásul azon szerencsés ritka babák köze tartozik akik burokban születtek és hosszú boldog szerencsés eletet kellett volna hogy kapjon de sajnos amennyire csodalatosnak ígérkezett minden olyan szörnyű vége lett és december 30-án hajnalban elhunyt hirtelen bölcsőhalálban ez az én pici angyalkám Enikő története. Mi a szülei pedig jelenleg teljes elkeseredettségünkben próbálunk teljes erővel azon lenni hogy most ezt a másik gyermekünk Krisztián minnél kevésbe érezze meg. Köszönöm hogy elmesélhettem.a mi angyalkánk történetét.

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Enikőért, kattints ide!

Kezdőlap

Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést az angyalokszulei@gmail.com ra lehet küldeni!

Ezúton kérlek titeket,hogy akinek a történetét elhelyeztük az oldalon, írjon az azóta eltelt időkről, ha kistestvér érkezett, akkor arról, hogy ezzel is erőt, és bátorítást adjunk mindenkinek!

Szerkesztő-admin

Kis angyalkánk Fanni története

A kis tündérünk tavaly januárban fogant meg,a párommal alig három hónapja voltunk együtt mikor felfigyeltünk arra,hogy késik a menstruációm,rá pár napra az is kiderült,hogy babát várunk!Mind a ketten nagyon örvendtünk a kis angyalnak,és nem is adtuk volna semmiért,pedig elég nehéz hónapok elé néztünk,mert én Ausztriában dolgoztam idős gondozóként,a párom eleinte Németországban,utána itthon.Mind a ketten a szüleinkkel éltünk,és a munkánk mellett a saját életünket is meg kellett tervezzük.Cukorbeteg anyuka voltam,de mondhatni a terhességem probléma mentesen zajlott,igaz az első három hónapban valamilyen kiütéseim voltak de egyik orvos sem tudta,hogy mitől lehet,és mint később kiderült arra sem gyanítottak,hogy később komolyabb gondot is okozhatnak majd! A bejegyzés folytatása »

Anna, a mi kis Csodálatos Angyalkánk

Csodák márpedig vannak, ezt megtapasztaltuk a férjemmel, amióta ismerjük egymást. Nem világraszóló hatalmas csodák, kicsik, melyek a mindennapjainkat beragyogják, olyanok, amelyek pont emiatt válnak naggyá. A lányunk az volt röpke kis élete alatt, amit velem/velünk töltött terhességem 9 hónapjában. Váratlanul érkezett és ugyanilyen váratlanul is távozott. Férjemmel szerettünk volna családot alapítani, de erre az orvosok igencsak kis esélyt adtak, hisz korábban kialakult endometriózisom miatt a természetes fogantatás esélye alig 5-10% volt. 2014 szeptemberében felajánlottam mindenemet az Úrnak, s teljesen rábíztam az életem. Még ebben a hónapban orvost váltottam és megbeszéltük, október közepén megcsinál egy átjárhatósági kezelést, melyre nem került sor, mert zsigeri szinten minden porcikám tiltakozott ellene. Akkor még nem tudtam, de gyermekünk már ekkor megfogant és megkezdte életét a szívem alatt. Novemberben visszamentem az orvoshoz és akkor már 6 hetes terhes voltam a mi kis csodánkkal, Annával. Alig mertük elhinni, hogy mindez igaz lehet, de tudtuk, hogy imáink meghallgatásra találtak… A bejegyzés folytatása »

Én is egy angyal anyukája vagyok

2002-ben történt, még a szociális média széleskörű elterjedése előtt.
Az ember lánya általában, mikor megtalálja azt, akivel elképzeli az életét megosztani, szeretne gyereket. Ezzel én sem voltam másképp.
 2001 szeptemberében derült ki, hogy babánk lesz. Mondanom sem kell, hogy két méterrel a föld felett jártam.
Sok más várandós anyukával ellentétben én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem voltak reggeli hányások, sem semmi más tünet, ami ezzel jár, simán kihordtam a kislányomat egészen a negyvenedik hét végéig. Szépen fejlődött, semmi nem utalt arra, hogy mi fog történni.
A negyvenedik hét végén mentem vizsgálatra, és még akkor is azt mondták, minden rendben, bármikor jöhet a baba, várjak türelemmel. Aznap este éreztem az első fájásokat, de ritkák voltak és enyhék. Éjjel a baba egyet sem mozdult, de nem gondoltam rosszra, ezért csak másnap reggel mentem be a kórházba. Nem vizsgáltak meg azonnal, kb dél körül került elő az orvosom, aki bevitt a vizsgálóba, keresték a szívhangot, de már nem volt.

A bejegyzés folytatása »

Heléna története

Mindössze pár hónapja voltunk együtt a párommal, amikor 2014. novemberében megtudtuk, hogy várandós vagyok az első babámmal. Nem tervezett baba volt, így fogalmunk sem volt, hogy mihez kezdjünk. Ma már bánom, hogy gondolkodtam a kis életén. Bevallom, legbelül már akkor is tudtam, hogy nem szeretném elveszíteni. Pár nap gondolkodás után úgy döntöttünk megtartjuk, hiszen MINDENT meg tudtunk volna neki adni és a párommal is nagyon jól kijövünk. A terhességem a lehető LEGPROBLÉMAMENTESEBB módon zajlott! Soha nem voltak rosszulléteim, mindig minden eredmény tökéletes volt! Mindenre nagyon vigyáztam, egészségesen éltem. Úgy gondolom, senki nem vágyhatna szebb terhességre! Nagyon könnyen viseltem, egyedül a 37. héttől kicsit emelkedett a vérnyomásom, max. 140/80. Megtudtuk, hogy kislányunk lesz. A bejegyzés folytatása »

Történetek
?>