Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Gyertyagyújtás
Történetek

Az én Tündérkém története

A férjemmel 2001.május 5-én kötöttem házasságot, ami a köztünk lévő szerelem és meghitt szeretett eredménye volt 7 évnyi udvarlás és 1 évnyi élettársi kapcsolat után.Mi is mint minden pár szerettünk volna gyerekeket. Első gyerekünk eléggé könnyen összejött, az elhatározást követő harmadik hónapban, már áldott állapotba is voltam vele, annak ellenére, hogy közben meghalt hirtelen az édesapám szívinfarktusba, ami engem sokkosan érintett. A terhességem problémamentesnek mondható volt – leszámítva a terhességi cukorproblémát, amivel az utolsó 10 hétben inzulinos is voltam. De a 40-ik hét után 3 nappal, 2004. aug.11-én reggel 6 óra 50 perckor megszületett az én gyönyörű Csongor kisfiam 3,82kg-al és 53cm-el.
A szülés normálisan hüvelyi úton történt. Ekkor már én 35 éves voltam. Szerettem volna testvért a kisfiamnak, de a férjem azt mondta még várjunk vele legalább legyen a gyerek 3 éves.De én mondtam nincs mire várni, mert eltelik a biológiai órám utána már nem lehet. Így a férjem belelegyezett, de sajnos nem maradtam terhes 6 évig. 5 év után eldöntöttem, hogy elmegyek és kivizsgáltatom magam, miért nem maradok terhes?! A vizsgálatokon nem állapítottak meg semmit, minden eredményem rendben volt, a nőgyógyász doktornő a munkahelyi stresszt gyanította, hogy az állhat a háttérbe. A férjem is volt andrológusnál, de neki sem volt rossz eredménye.Számunkra felfoghatatlan volt, hogy ha már összetudtunk hozni egy egészséges gyereket, hogy nem sikerül másodszor?! A bejegyzés folytatása »

Kezdőlap

Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést az angyalokszulei@gmail.com ra lehet küldeni!

A gyertyagyújtást ezentúl az “Új gyertya gyújtása”gombbal lehet megtenni, és a gyertyagyújtás időpontjait is meg lehet nézni,ha a kis gyertyák felé visszük az egeret.

Ezúton kérlek titeket,hogy akinek a történetét elhelyeztük az oldalon, írjon az azóta eltelt időkről, ha kistestvér érkezett, akkor arról, hogy ezzel is erőt, és bátorítást adjunk mindenkinek!

Szerkesztő-admin

Emma Róza története

A mi történetünk 2014. szept. 3-án kezdődik. Ekkor tudtuk meg, hogy babánk lesz. Bár már szinte 2 éve együtt voltunk a párommal, nem laktunk együtt, sőt, 300 km volt köztünk. Nem volt tervezett baba, ezért nagyon megijedtem, amikor az első, majd a második és harmadik teszt is pozitív lett. Egy egész napon keresztül örlődtem, hogy akkor most mi lesz, hogy mondjam el a páromnak, még az abortusz is megfordult a fejemben, hiszen még fiatalok voltunk/vagyunk. Én 22, párom 26. Aztán erőt vettem magamon, és este amikor beszéltem a párommal, elmondtam neki, hogy babát várok. A bejegyzés folytatása »

Márk története

A mi történetünk 2014.10.14.-n kezdődött. A párommal Németországban élünk, ahol vállalkozása van. Első gyermekünket 8 hetesen veszítettük el úgy nevezett spontán vetélés által. Rettenetesen szomorúak voltunk és nem is számítottunk egy esetleges következő terhességre. 3 hónap múlva késett a menstruációm,  de nem is gondoltam rá hogy terhes lehetek. Egy hét múlva vettem egy tesztet Születésnapomon. Megjelent a két csík és én hitetlenkedve néztem könnyekkel a szememben. Sikonyálva hívtam fel a páromat hogy apa lesz, majd az egész rokonságot. Mindenki nagyon örült hisz látták milyen letargikus állapotba kerültem az első vetélésem után.Orvosi vizsgálat szerint 10 hetes volt a babánk.Nevetve mondtam kisfiú érzem.Teltek a hetek zökkenőmentesen én mosolyogva tettem a dolgom,szorgosan írtam a baba naplót pocakomat simogatva . Jött a karácsony és az első rúgásai. Életem legszebb ünnepe, majd szilveszterkor Magyarországon a doktor közölte velünk hogy kisfiú. Nem lepődtem meg én az első perc óta mondogattam. A párom könnyes szemmel mondta :
– Tényleg megérezted anya! A bejegyzés folytatása »

Emma története

A kislányunk emlékére aki 20 hetet élt a pocakomban és már nagyon korán, 17 hetesen erős rugásokkal jelezte, hogy ott van.Öröm volt felébredni és létezni minden nap azzal a tudattal, hogy nem vagyok egyedül és bennem él egy kis lélek.
18 hetes ultrahangon állapították meg, hogy súlyos szívfejlődési rendellenessége és agykamratágulata van. Az Doki vizsgálat elején már rögtön látta. Ennyit mondott “Nem. Valami nem jó”.Ez a mondat hidegzuhanyként ért mindkettönket. Másnap a kardiológián kezdtünk aztán a szívsebészzel konzultáltunk. Műthető. Egy vagy több műtétre/műtétekre lehet szükség. Ez reményt adott, hogy talán nem kell lemondanunk a babánkról. Azonban a következő vizsgálaton a genetikus figyelmeztetett, hogy a két probléma komoly betegségre utalhat és szinte biztos, hogy sosem lesz egészséges. Meghoztuk életünk legnehezebb döntését. Nem akartuk egy életen át tartó szenvedésnek kitenni a kislányunkat. A bejegyzés folytatása »

Csoda volt

Az én történetem Október 3.-n kezdődött.
A várva-várt pozitív teszt előtt egy évvel már nagyon szerettünk volna babát, de a sors úgy intézte, hogy valami mindig meggátolt minket abban, hogy a 3. gyermekkel teljes egésznek érezzem a lelkemet. Különböző betegségek, azokból való felépülés…ez nem is lényeges. Lényeg az, hogy 2014. október 3.-n hajnali 3 órakor a szám szerint 7. terhességi teszt ismét negatív eredményt hozott. Csalódottan feküdtem vissza az ágyba. Aztán reggel mikor felébredtem és kimentem a mosdóba ismét rápillantottam a tesztre és nem hittem a szememnek. 2 csík volt! Ujjongva rohantam be a férjemhez, hogy végre jön a mi drága 3. pici babánk. Néhány nappal később felkerestem egy közeli nőgyógyászt. Szerettem volna tudni, hogy minden rendben van. Jó helyen van a pici, mert valami miatt nem voltam teljesen nyugodt. Különbözött ez a terhességem az előző kettőtől, de persze minden terhesség más így nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki. A bejegyzés folytatása »

Első gyermekünk, Hanna története

2014.08.09. egy + teszt által megtudtuk, hogy végre sikerült kisbabánk lesz. Hihetetlen érzés volt, eleinte nem is hittük el teljesen.

Majd az elkövetkező vizsgálatok segítettek megerősíteni minket, 2014.08.27. láthattam meg őt először, ahogy pulzált a kicsi szívecskéje hatalmas nagy öröm volt számomra.
Majd októberben a 12 hetes ultrahang után, kicsit kezdtek alább hagyni az izgalmak, hogy mindent rendben találtak ott is és a kombinált teszten is.
Habár az elmúlt hónapokban, volt egy visszatérő borzalmas álmom, hogy merő egy vérben ébredek és elment a kisbabám, de valahogy végre sikerült megnyugodnom, és kevesebb stresszben készülni a kisbabánk érkezésére.

2014.10.31. megéreztem először a kisbabám mozdulatait, az apukájával együtt hatalmas öröm töltött el minket, igaz még csak én tudtam őt érezni, sokat beszéltünk hozzá. A bejegyzés folytatása »

?>