Facebook zárt csoportunk

facebook

Gyertyagyújtás és történet elhelyezés
Kedves Látogató!

Történetet és gyertyagyújtási kérést
az angyalokszulei(kukac)gmail.com ra lehet küldeni!
Hornyákné K. Erzsébet szerkesztő,admin
Gyertyagyújtás
Történetek

Emma története

A kislányunk emlékére aki 20 hetet élt a pocakomban és már nagyon korán, 17 hetesen erős rugásokkal jelezte, hogy ott van.Öröm volt felébredni és létezni minden nap azzal a tudattal, hogy nem vagyok egyedül és bennem él egy kis lélek.
18 hetes ultrahangon állapították meg, hogy súlyos szívfejlődési rendellenessége és agykamratágulata van. Az Doki vizsgálat elején már rögtön látta. Ennyit mondott “Nem. Valami nem jó”.Ez a mondat hidegzuhanyként ért mindkettönket. Másnap a kardiológián kezdtünk aztán a szívsebészzel konzultáltunk. Műthető. Egy vagy több műtétre/műtétekre lehet szükség. Ez reményt adott, hogy talán nem kell lemondanunk a babánkról. Azonban a következő vizsgálaton a genetikus figyelmeztetett, hogy a két probléma komoly betegségre utalhat és szinte biztos, hogy sosem lesz egészséges. Meghoztuk életünk legnehezebb döntését. Nem akartuk egy életen át tartó szenvedésnek kitenni a kislányunkat. A bejegyzés folytatása »

Csoda volt

Az én történetem Október 3.-n kezdődött.
A várva-várt pozitív teszt előtt egy évvel már nagyon szerettünk volna babát, de a sors úgy intézte, hogy valami mindig meggátolt minket abban, hogy a 3. gyermekkel teljes egésznek érezzem a lelkemet. Különböző betegségek, azokból való felépülés…ez nem is lényeges. Lényeg az, hogy 2014. október 3.-n hajnali 3 órakor a szám szerint 7. terhességi teszt ismét negatív eredményt hozott. Csalódottan feküdtem vissza az ágyba. Aztán reggel mikor felébredtem és kimentem a mosdóba ismét rápillantottam a tesztre és nem hittem a szememnek. 2 csík volt! Ujjongva rohantam be a férjemhez, hogy végre jön a mi drága 3. pici babánk. Néhány nappal később felkerestem egy közeli nőgyógyászt. Szerettem volna tudni, hogy minden rendben van. Jó helyen van a pici, mert valami miatt nem voltam teljesen nyugodt. Különbözött ez a terhességem az előző kettőtől, de persze minden terhesség más így nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki. A bejegyzés folytatása »

Első gyermekünk, Hanna története

2014.08.09. egy + teszt által megtudtuk, hogy végre sikerült kisbabánk lesz. Hihetetlen érzés volt, eleinte nem is hittük el teljesen.

Majd az elkövetkező vizsgálatok segítettek megerősíteni minket, 2014.08.27. láthattam meg őt először, ahogy pulzált a kicsi szívecskéje hatalmas nagy öröm volt számomra.
Majd októberben a 12 hetes ultrahang után, kicsit kezdtek alább hagyni az izgalmak, hogy mindent rendben találtak ott is és a kombinált teszten is.
Habár az elmúlt hónapokban, volt egy visszatérő borzalmas álmom, hogy merő egy vérben ébredek és elment a kisbabám, de valahogy végre sikerült megnyugodnom, és kevesebb stresszben készülni a kisbabánk érkezésére.

2014.10.31. megéreztem először a kisbabám mozdulatait, az apukájával együtt hatalmas öröm töltött el minket, igaz még csak én tudtam őt érezni, sokat beszéltünk hozzá. A bejegyzés folytatása »

Tenki Dóra és Levente története

2014. október 22-én újra át kellett élnünk az átélhetetlent. Odaadtuk a második kicsi angyalt is Istennek, kislányunk Dóri 2012. május 4-i elvesztése után, most egy kisfiútól kellett búcsút vennünk, Levikétől.
Mindketten négy és fél hónapot élhettek, és mindkettőjüknek ugyanaz a visszafordíthatatlan, élettel össze nem egyeztethető, súlyos genetikai betegség döntötte el a sorsukat, amelyet vízfejűségnek hívnak, vagy másképp agykamra tágulatnak. Ezzel lehet élni, egy bizonyos határon belül, de amikor a 18 hetes magzatnak gyakorlatilag nincs agya, csak víz van a kis fejében, akkor az ember már nem dönthet, mert nincs miről dönteni. Dórikánál is az extrém magas AFP értékkel kezdődött a rémálom, és Levikénknél is… Azután az anya elmegy, aláír, befekszik, és próbálja nem gyűlölni magát azért, amit tesz, és próbálja túlélni épp ésszel. Mert túl kell élni, hiszen 2012-ben is várt itthon egy gyermek, Virág, aki akkor másfél éves volt. Most pedig két gyermek várt: Virág 3 és fél évesen és Zozó 1 évesen.
És hogy lehet megnyugodni, és nem ordítva sírni itthon napokig?
Virág, aki mindent tudott, és szinte mindent értett már, adott nekünk egy választ:
“Azért kellett Levikének is felmenni a mennybe, mert Dórikának is kell egy kistestvér, ahogy nekem itt van Zozó.”
Valóban, most már kislányunknak és kisfiúnknak is van egy-egy őrangyala odafent. Nekünk pedig négy gyermekünk van, csak kettőt közülük nem mi nevelünk. Jobb helyen vannak, ott, ahol a testi nyomorúság nem számít, csak a lelkek, amelyek már Isten szívén pihennek.
Így kérjük, a mi két Kicsinknek is gyújtsatok gyertyát!

Ha gyertyát szeretnél gyújtani Tenki Dóráért és Leventéért, kattints ide!

Bors-Módos Jelina története

A mi történetünk 2014. február 7-én kezdődött, akkor fogant első kislányunk Jelina. Nagyon vártuk már a két csíkot és mikor végre sikerült madarat lehetett volna fogatni velünk.

Tudatosan készültünk rá, munkahely váltás, méh operáció (uterus unicollis bicollis), majd a műtét során kiderült pajzsmirigy alul működés, melyet kb. 1 évig állítottak be, de 8 hónap után sikerült.

A kezdeti boldogságunkat beárnyékolta, hogy a 4-5. hét környékén vérezni kezdtem egy picit. A kórházban nagyon mogorva és durva volt a főorvos (akit “tanár úrnak” kellett volna szólítanom), de hétfőn elmentem a magán dokimhoz, aki megnyugtatott, és adott utrogestan-t, amitől szépen rendbe jöttem.

Aztán kezdődött a terhesség legnehezebb időszaka: a 6-ik hónapig hánytam, émelyegtem, rosszul voltam minden nap.

A második ultrahangos vizsgálaton nagyon megijedtek (ez már Ausztriában volt), hogy te jó ég 53 kg-ról 48 kilóra fogytam és azonnal beutaltak a kórházba. Persze addig mind két dokim azt mondta, hogy természetesek a rosszullétek és kislányunknak hála az égnek semmi baja, tökéletesen fejlődik. A bejegyzés folytatása »

Bór Adrián Ármin története

Nem is nagyon tudom, hogy hol kezdjem, az egész mintha egy rossz álom lenne. Fájdalmam, haragom és tehetetlenségem nem enyhül a napok múltával sem, könnyes szemmel nézek gyermekeket, kiket édesanyjuk átölelhet… miközben én csendesen és elhagyottan gondolok kicsi fiamra, Adriánra, aki nem lehet velem és sosem ölelhetem.
Történetünk 2013-ban kezdődött. Megismertem életem szerelmét, a leg tökéletesebb embert, akit a sors nekem adhatott. Aztán éreztem, hogy valami nem olyan, mint lenni szokott, éreztem ŐT… bár kimutatni nem mutatta ki semmi csupán egyetlen terhességi teszt, hogy igen is velünk van, és szívem alatt hordom szerelmünk gyümölcsét. Olyan mérhetetlen boldog voltam, büszke és elégedett. Végtére is annak a férfinek szülhetek végre egy gyermeket, aki mindennél jobban megérdemli. Boldogok voltunk és mikor biztossá vált, és meglett a kép pont a születésnapja volt apának…. úgy kapta meg a képet… és a leleteket ajándékba. A bejegyzés folytatása »

Hannácskám története

A mi kis történetünk 2014 márciusban kezdődött mikor megtudtuk, hogy kisbabát várok. Nagyon meglepődtünk, hiszen nem terveztük még a babát. De nagyon megörültünk. Főleg akkor még boldogabb lettem mikor kiderült, hogy kislányunk lesz. A vizsgálatok jöttek szépen sorba, Hannácska nagyon szépen fejlődött egészséges kislány volt. Minden napunk körülötte forgott, készültünk a “nagy” napra. 26. héten elkezdtem vizesedni, a terhességi cukrom magas lett. Diétával szépen beállt. Terhesség előtt is néha magasabb a vérnyomásom, bizonyos időszakban. De a 28. hétre már nagyon felment. A borzalom augusztus 19.-én kezdődött el, dolgoztam és vártam már a nap végét. Délutánra a hasam elkezdett fájdogálni, Hanna sem volt annyira mozgékony. a munkahelyemről bevittek a kórházba, a biztonság kedvééért. A kórházban megvizsgáltak, mondták, hogy egy 72 órás megfigyelésre bent maradhatok, én természetesnek tartottam, szóltam a páromnak és rohant be hozzánk. Mondták adjak le vizelet mintát, mentem a mosdóba és hirtelen elöntött a forróság, megijedtem, azonnal szóltam a nővéreknek, és megindult a rohanás, gyorsan megultrahangoztak, kiderült hogy leszakadt a méhlepényem. A bejegyzés folytatása »

?>